A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Petánovits Katalin–Törő László: Veszprém megye néprajzi kutatásának 10 éves távlati terve

Veszprém megye néprajzi kutatásának 10 éves távlati terve Minden területen fontos, hogy előrelátóan cselekedjék az ember, fölmérje a jelenlegi állapotot, s ennek ismeretében tervezzen a jövő számára. De különösen fontos a tervezés a múzeumok esetében, amelyek a múlt tárgyait őrzik és gyűjtik, és nem mindegy, hogyan és mit. A reformkorban fordultak egyes kutatók tudatosan a néprajz, helyesebben a nép felé, és kezdték meg dalaiknak, meséiknek gyűjtését. A forradalom idején Petőfivel a népköltészet hangja, formavilága a legmagasabb fokra emelkedett. Már nemcsak gyűjtés, de pör is

1 kezdődött a népballadák hovatartozása miatt, s a nép tárgyait még senkisem gyűjtötte. A XIX. század vége és a millennium nagy kiállítás sorozata indította el a tulajdonképpeni tárgygyűjtést.

2 A tárgyi néprajz területén azonban inkább a „népművészet feltárása és leírása volt a kor tudományának divatja".

3 Ezenkívül nagy az érdeklődés az ún. ősfoglalkozások — pl. halászat — iránt is, amelyek a századfordulón egyre jobban háttérbe szorultak.

4 Nem feladatunk a korai gyűjtőmunka és módszer elemzése, csupán Veszprém megyei vonatkozásait szeretnénk röviden vázolni. Veszprém megye múzeumai meglehetősen későn épültek fel: a keszthelyi Balatoni Múzeum 1925—1936-ig készült, addig gyűjteménye ideiglenesen bérelt helyiségekben szorongott. A veszprémi Bakonyi Múzeum 1922-ben vált beköltözhetővé. Pápán csak nemrég alakult helytörténeti jellegű gyűjtemény a kastély egyik szárnyában, és Sümegen a Kisfaludy Emlékmúzeum az irodalmi rész mellett, kis helytörténeti néprajzi kiállítás nyílt. A régészet és néprajz iránt támadt érdeklődés országszerte számos magángyűjtemény létrejöttét eredményezte. Megyénkben a legnagyobb — országos hírű — gyűjtemény a sümegi Darnay Kálmán tulajdonában volt. Emellett még jelentős anyaggal rendelkezett a Pápai Református Kollégium is. A keszthelyi és veszprémi múzeum megépülését lelkes amatőrök szervezték, akik már a múlt század végén társaságokat alapítottak (1898. Balatoni Múzeumi Egylet Keszthelyen; Veszprémben a „Veszprém vármegyei Múzeumi Egylet" 1902-ben),

5 tagokat, pártolókat toboroztak, akik munkájukkal és magángyűjteményeik felajánlásával fektették le a majdani múzeumi gyűjtemény alapjait. Az Egyletek vezetői újságokban, magán- és körlevelekben, népszerű kis füzetekben hirdették a múzeumi gyűjtemények fontosságát, és felhívták a falusi értelmiség figyelmét a néprajzi értékekre, és gyűjtésre buzdították őket. (Pl. Darnay népszerű naptárai.) E célból íródott Sági Jánosnak, a Balatoni Múzeum egykori alapítótagjának 1905-ben kiadott kis füzete: Néprajzi kincseink gyűjtése címmel.

6 E füzetben nemcsak arra hívja fel a társadalmi gyűjtők — azaz a falusi értelmiségiek — figyelmét, hogy mit gyűjtsenek, hanem arra is, hogyan gyűjtsenek, és közben „rövid áttekintést ad az egész néprajz tárgyi és szellemi anyagáról" — mondja Vajkai Aurél Sági Jánosról szóló megemlékezésében. Sági „élesszemű gyűjtő volt, korát messze megelőző néprajztudós".

7 Azt írja említett művében: „Össze kellene gyűjtenünk minden faluban a nép lakására, ruházatára, táplálkozására, a vadászatra, halászatra, a földművelésre, a kisiparra, a népszokásokra, a születési, házassági, temetkezési szokásokra, ünnepekre, babonákra, népies művészetre stb. stb. vonatkozású adatokat, leírásokat, tárgyakat, képeket.".

8 S ezt a munkát az ügyért lelkesedő tanítók, papok, jegyzők segítségével el is kezdték. Sági János ugyan buzdítja a gyűjtőket, hogy ne csak a tárgyakat szedjék össze, hanem azok használati módját is írják le. Azonban sajnos, ez a legritkább esetben történt meg. így aztán a régi gyűjtésű tárgyakról alig tudunk többet, mint a nevét, a származási helyét, esetleg ajándékozóját. S ez a helyzet ma sem javult, pedig nyári tanfolyamokon s egyéb előadásokon állandóan hangsúlyozzuk: a tárgy önmagában használati módját nem ismerve, nagyon keveset jelent. Iskolai, helytörténeti jellegű gyűjtéseknek ez a rossz oldala — nem tudunk meg róluk semmit. Sági János 1902-től 1910-ig, Keszthelyről való elköltözéséig a múzeum néprajzi részlegének megalapítója és vezetője. Igen értékes anyagot gyűjtött, különösen a népművészet terén. „Gyűjtött pásztorfaragásokat, pásztor népművészeti munkákat, kerámiát: céhkorsókat, habán edényeket, tálakat stb. a szövés-fonás díszesebb eszközeit (kendertörő, rokka), textíliát. ... Legértékesebb volt a pásztorfaragások és céhkorsók gyűjteménye, az anyag nagy részét közölte is a Malonyay kötetben". A Balatoni Múzeum 1910-ben 3987 db néprajzi tárgyat mondhatott magáénak Sági János jóvoltából. S ha összevetjük a 30 évvel későbbi állapotot, akkor látjuk, hogy a gyűjtemény még mindig csak 4423 db, alig több, mint Sági távozása után, pedig már ekkor itt volt a Darnay gyűjtemény néprajzi anyaga is, amit dr. Vajkai Aurél leltározott be, s közben elvégezte a gyűjtemény selejtezését is. 1939-ben megválik a Balatoni Múzeumtól dr. Vajkai Aurél, aki 2 évet töltött itt a néprajzi osztály vezetőjeként. 1940-ben a Balatoni Múzeum igazgatója, Darnay-Dornyay Béla lett. Működése alatt — háborús évek lévén — pár darabbal szaporodott a néprajzi gyűjtemény. Sajnos, 1945-ben a zalaegerszegi állomáson a Balatoni Múzeum legértékesebb anyaga bombatámadás következtében megsemmisült, és évtizedek szorgalmas gyűjtésének eredménye semmivé vált. Kezdődhetett minden elölről.

10 A Bakonyi Múzeum szintén sok nehézséggel küszködött, míg beköltözhetett mai helyére a húszas évek elején. Korlátozniuk kellett a gyűjteménygyarapítás ütemét azért, mert nem tudták hova elhelyezni. Laczkó Dezső jelentette a 10-es években : „... a néprajzi tárgyak gyűjtése ugyancsak helyhiány miatt nem lehet kívánatos és szükséges mértékű.. ."

u A nehézségek ellenére a veszprémi múzeum mégis szerencsésebb helyzetben volt, mint keszthelyi társa, mert a háború érintetlenül hagyta értékes anyagát, állandóan volt néprajzos muzeológusa, és így a néprajzi gyűjtemény növekedése egyenletesebb lehetett. 1941-ben dr. Herkely Károly írja a Veszprém vármegyei Múzeum Néprajzi Gyűjteménye с füzetében: „A néprajzi anyag jelentős részének összegyűjtése a múzeumalapító Laczkó Dezső és Rhé Gyula

12 érdeme. Az ő munkájukat folytatta dr. Nagy László, dr. Vajkai Aurél, Morvay Péter"

13 és 29