A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
Petánovits Katalin–Törő László: Veszprém megye néprajzi kutatásának 10 éves távlati terve
Herkely maga. 1937-ben dr. Nagy László rendezte át a néprajzi kiállítást, amihez 1941-ben már vezető is készült! Ez a vezető igen jelentős munka. Nemcsak a kiállított tárgyak használatával foglalkozik, hanem röviden utal történetükre, és felsorolja a raktári anyagot is azzal a céllal, hogy ,,mind a nagyközönségnek, mind az érdeklődő szakembereknek egyformán használható összefoglalást adjunk múzeumunk néprajzi gyűjteményéről". 11 A Bakonyi Múzeum gyűjteménye 1941-ben kb. 830 db tárgy. Ennek is 2/3-a a kor követelményeinek megfelelően — pásztorfaragás, hímzés. Ma 5732 dbból áll a néprajzi gyűjtemény. A háború befejezése után a múzeumok is munkához láttak : kiállításokat rendeztek, gyarapították raktári anyagukat. A Bakonyi Múzeum az 50-es évek elején jelentkezett új állandó kiállítással. A néprajzi rész — amely 1964-ben némi felújítást nyert — a Bakony és az ember kapcsolatát igyekezett bemutatni, amint azt a kiállítás címében is jelöl : A Bakony erdeinek haszna. E kiállítás helyett, rövid időn belül újat, modernebb szemléletűt kell a látogatók elé tárni. A Balatoni Múzeum helyzete sokáig kétséges volt. Mivel gyűjteménye elpusztult, sokan úgy vélték, hogy az épületet más célra kell felhasználni. Ennek megakadályozására, és annak bizonyítására, hogy a Balatoni Múzeumnak létjogosultsága van, 1949-ben új, modern szemléletű kiállítás nyílt a múzeumban, amely napjainkig meghatározta a kiállítások irányát. 15 A kiállítás néprajzi részlege igyekezett átfogó képet adni a Balaton melléki ember életéről, munkájáról, művészetéről, szokásairól. Természetesen a frissen gyűjtött anyagot kölcsönkért darabokkal is ki kellett egészíteni, hiszen korlátozott mennyiségű pénz és idő állt a múzeum rendelkezésére. A 40-es évek végétől meginduló néprajzi gyűjtés — az anyagiak által szabott határokon belül — a modern szempontoknak megfelelően igyekezett együtteseket felkutatni. Dr. Némethy Endre Sümegről, Keszthelyről kerámiát, dr. Gaál Károly halászatot, helybeli kismesterségek szerszámait, Csermák Géza az állatgyógyászat kellékeit vásárolta a pásztoroktól. Az 50-es évek középétől nem volt néprajzos Keszthelyen. 1958-ban dr. Domonkos Ottó és dr. Kodolányi János egy revízióval egybekötött általános leltározást végzett. 1959-ben dr. Némethy Endre vásárolt meg egy keszthelyi mézeskalácsos műhelyt, és a balatonszentgyörgyi Csillagvár padlásáról került múzeumunk birtokába kb. 50 db bocskor. 1964-ben a néprajzi gyűjtemény darabszáma: 4253. 1964. júliusától a Balatoni Múzeumban ismét van néprajzos. Első feladatként a megrendezendő új állandó kiállításhoz kellett néprajzi tárgyakat vásárolni, kiegészíteni a meglévő anyagot. Az első évek szűkös pénzügyi ellátottsága nem tette lehetővé a nagyobb mérvű gyűjteménygyarapodást. Hogy mégis meglehetősen szép számmal növekedett a raktári anyag, az köszönhető azoknak az értelmiségieknek, akik falujukban régóta szorgalmasan összeszedtek minden kallódásra ítélt tárgyat. (L. Gyenediás esetében, Hernád Tibor, vagy Vörsön Németh Jenő.) A GYŰJTETI TERV Az idő, a korszellem megköveteli, hogy a múzeumi gyűjteményeket is előre meghatározott terv szerint gyarapítsuk, s a személyváltozások ne okozhassanak törést, hanem egységes szempont határozza meg gyűjtőtevékenységüket. Hiszen gyűjteményeink elsősorban arra hivatottak, hogy a „tudományos forrásai legyenek, és vizsgálatuk, értékelésük nyomán megvonhassuk a népi-nemzeti kultúrák mérlegét". 1 ' 1 Sajnos, igazat kell adnunk a saját gyűjteményeink esetében is Hoffmann Tamásnak, aki azt írja i. m.-ben: ,,.. .a múzeumokban őrzött néprajzi gyűjtemények csak ritkán szolgáltatják az anyagi kultúra fejlődésének tipikus példáit, az anyagi javak előállításának és a fogyasztásnak hagyományos tárgyi kellékei társadalmi szóródását illetően pedig — néhány újabban bekerült kollekciótól eltekintve — úgyszólván semmiféle tudományos igényű konzekvencia levonására nem kínálnak alkalmat". 17 E fennálló helyzeten kívánunk segíteni, és pótolni a mulasztottakat, mert „anyagismeret nélkül sem a magyar népi kultúrát nem határozhatjuk meg, sem helyzetét, jelentőségét a világ kultúrájában nem láthatjuk világosan". 18 A jövőt csak a jelen ismeretében lehet megtervezni. Ezért a Megyei Igazgatóság megbízásából készült, „Veszprém megye múzeumainak 10 éves néprajzi gyűjtő programja" с tervezetet 4 fő részre bontottuk : 1. A megye múzeumaiban és az Országos Néprajzi Múzeum birtokában lévő, Veszprém megyéből származó tárgyi anyag felmérése, szám és szakcsoport szerinti megoszlása. 2. A megye területéről gyűjtött, nem publikált archív anyag felmérése, beleértve a fényképezettséget is. 3. Megyei vonatkozású néprajzi-irodalmi anyag összeállítása. 4. Gyűjtési feladat: a) A meglévő gyűjtemények kiegészítése. b) Egy-egy szakcsoport komplex gyűjtése a célnak legjobban megfelelő községben vagy tájegységben. Az első két pontot, tehát a tárgyi és szellemi felgyűjtöttséget térképre vetítettük úgy, hogy minden szakcsoportot 1—1 jellel jelöltünk, és így megtudtuk, mely falvakban volt és milyen szempontú gyűjtés, és megyénk mely területei ismeretlenek vagy alig ismertek. Az anyagi és szellemi kultúra melyik ágai jól összegyűjtöttek megyeszerte, és melyek, amit egészen elhanyagoltak. Ezek ismeretében határoztuk meg a jövő feladatait. A jövendő célkitűzése — mint azt a 4. pontban röviden összegeztük — kettős. Egyrészt a jelenlegi múzeumi anyag kiegészítése olyan mértékűvé, hogy azt nagyjából teljesnek mondhassuk, azaz megfelelő alapot nyújtson a kutatómunka számára mind a gyűjtőterületi (megyei) elterjedést, mind a történeti alakulást, fejlődést illetően. Természetesen számolnunk kell a ténnyel, hogy nem tudunk hiánytalan eszköztörténeti áttekintést adni még a néprajzilag elérhető időn belül sem, csak^ kivételes esetekben. A néprajzi gyűjtés időben korlátozott. Általában a XIX. század vége és a századforduló az a határ, ami megszabja gyűjtési lehetőségeinket. Ennél korábbi tárgyak nagyobb mennyiségben ritkán kerülnek elő. (Egyes darabok — mint datált kerámiák, szőlőprések stb. — előfordulnak a XVII. századból is.) 19 A gyűjtemények kiegészítése fontos és sürgős. Emellett azonban van egy másik feladat : egy-egy szakcsoport komplex felgyűjtése a célnak legjobban megfelelő községben. Azokat a szakcsoportokat emeltük ki és tettük komplex vizsgálat, gyűjtés tárgyává, amelyek a megye megélhetési forrásai között a legfontosabbak, vagy amely szakcsoport eddigi gyűjtését teljesen elhanyagoltuk és nincs, vagy alig van néhány tárgy belőlük. A komplex gyűjtés alapot adhat a további összehasonlító vizsgálatokra. Mint ahogy egyetlen régészeti föltárás sem teljes, ha csak részben Végzik el, ugyanúgy a néprajzi gyűjtés is csonka marad, ha nem látjuk meg a tárgyegyütteshez kapcsolódó gazdasági, társadalmi, történelmi kihatásokat, s ezek különféle formában való megnyilvánulásait. Pl. Egy földművelő és egy állattartó község vizsgálatánál feltétlenül figyelnünk, gyűjtenünk kell mind az állattartás, mind a földművelés eszköz és tudásanyagát, hogy megvonhassuk a hasonlóság és különbözőség mértékét.0 VESZPRÉM MEGYE FÖLDRAJZI, GAZDASÁGI, NÉPESSÉGI VISZONYAINAK RÖVID ÁTTEKINTÉSE „A megye mai határai és községszervezete nagyban és egészben az 1950. évi megyerendezés során alakultak ki. — A megye mai területe 5185 km 2 ." 21 Veszprém megye a Dunántúl középső részén terül el. ÉNy-on a Rába, Ny-on a Marcal és a Zala, D-en a Balaton határolja. A megye közéspő részén a Dunántúli középhegység erdős hegyvidéke emelkedik. A Zala völgye és a Tapolcai medence között emelkedő Keszthelyi hegység ÉK felé a Bakonyban folytatódik. A Tapolcai medencétől a Mezőföldig a 30
