A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagy László: A veszprémi tobakok

Egyébként úgy látszik, hogy a hódoltságot követő 18. században mind tovább folytatódott a délszláv tobakoknak a beköltözése Magyarországra

254 és a század második felében már bizonyosan Veszprémbe is. Erre mutat a korabeli céhiratokban mind gyakrabban előforduló horvát családnév, mint: Babies, Babonits, Bukovics, Draskovics, Frankovics, Knezovics, Kramarics, Kulits, Lalkovits, Mateovits, Marja-, novit s, Melkovits, Mest erics és Mikovanich.

255 A mesterség török, illetve törökországi eredete magyarázza, hogy miért találjuk nemcsak a Tabán város-, meg faluhelye1 Ld. az 5—6. sz. jegyzetet. 2 A Bakonyi Múzeumban levő céhiratok lelt. számai: 70. 1321. 1.— 70. 1432.1. A Veszprém Megyei Levéltár tobak vonatkozású anyaga e tanulmány írója által készített másolatokban a múzeum adattárában van: Ipartörténet 8198/1—168/69; 8199/1—86/69; 8200/1—8/69; 8201/1— 17/69. lelt. sz. alatt. 3 Tilesch Nándor: Tobak ucca. Veszprémi Hírlap, 1929. ápr. 7. — Nagy László: A veszprémi tobakmesterség. Veszprémi Hírlap, 1935. ápr. 7. 4 Takáts Gyula: A szömörce aratásról és a tobakokról. Ethn. 1956. 579— 591.1. 6 Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsét-nyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1 (1963) 193—194., 217., 1. 202., 203. kép. Veszprémi és Veszprém megyei céhbehívótáblák. A Veszpr. Megy. Múz. Közi. 2 (1964) 350., 353., 358.1.14 a, b, 22 a, b kép. Veszprémi és Veszprém megyei céhkorsók. A Veszp. Megy. Múz. Közi. 4(1965) 179., 195., 196.1. 39. kép. Veszprémi és Veszprém megyei céhládák. A Veszpr. Megy. Múz. Közi. 5(1966)117., 134.1. 50. kép. 6 Vajkai Aurél: A Bakony vidéki bőrfeldolgozó ipar emlékei. Kny. a „Cipőipari Dokumentáció" 1961. júl. sz.-ból. Kézirat, Bp., 1961. I. A tobakmesterség. 59—72. 1. — A veszprémi tobakmesterség. Term. Közi. 92 (1961) 352—353.1. Mindkettőben közli a céh korsójának, behívó tábláinak és pecsétjének képét is. —A veszprémi Tobak utca és a tobakok. Középdunántúli Napló, 1961. ' Pálfy Ilona: Veszprém város adózó lakossága az 1828. évben. Magyar Statisztikai Szemle, 14(1936) 385., 390—391.1. 5. tábl. 8 Gáborján Alice: A magyar módon való bőrkikészítés problematikája. Ethn. 44(1962) 125.1. 120. jegyz. 9 Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a czéhek története Magyarországon. 1—2.k. Bp., 1913. Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon 1686—1848. Kandidátusi értekezés. Kézirat. M. Tud. Akad. Könyvtár, Kézirattár 1614. sz. Bp. 1960. — Azonos címmel: Akad. Kiad. Bp. 1967. 278.1. — Mindhárom műben ld. a céhjegyzékeket. Reizner János : A Gr. Esterházi család pápai levéltárában őrzött céhlevelek. Tört. Tár 1894. 639. l.-on megemlíti a veszprémi „Tobakosok" céhlevelét (1692) is. 10 Czuczor Gergely—Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. 6. k. Bp., 1874. 298., 333. hasáb. „Tobak". Szarvas—Simonyi: Magyar nyelvtörténeti szótár. III. 1893. 691. 1. „Tobák" címszó alatt „tobak" is. 11 Frecskai János: Mesterségek szótára. Bp., 1912. 36.1. 12 Csefkó Gyula: Padra viszik a borit. Nyelvőr, 1951.298.1. 13 Bálint Sándor: A szegedi bőrművesség. Kny. a „Cipőipari dokumentáció" 1961. aug. 6. sz.-ból. Kézirat. Bp., 1961.12—13.1. 14 Duray Kálmán: A váci céhek. Vác, 1912. 14.1. Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geográphiai tekintetben. 1. k. 1836. 149.1. 5. k. 51.1. Gáborján Alice: I. m. Ld. 8. jegyz. 120., 125.1. Gulyás József—Vörös Márton és többen: A kétszáz éves pécsi bőrgyár. 1962. 5., 7., 10.1. Illés Nándor: Még egyszer a cserszömörcéről. Erdészeti Lapok, 16 (1877)652.1. K. S.: Az 1735-iki székesfehérvári árszabás. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 3(1896) 342.1. Kertai Ferenc: A bőripar és bőrkereskedelem kialakulása Magyarországon. Bp., 1936. 40.1. A Magyar korona országainak gyáripara az 1898. évben. XI. füzet. Bőr-, sörte és szőripar. Bp., 1901.13., 19.1. Mudrony—Ráth—Micsek (szerk.): Az 1896-iki ezredéves országos kiállítás általános katalógusa. 2. kiad. XIV. csoport. A. Telkes Simon: Bőripar. Bp. 1896. 5.1. Ruzsás Lajos: A pécsi ipar a feudalizmus végén 1686—1848. Pécs, 1956. 6—7., 23.1. Tanos Pál: A cserszömörcéről. Erdészeti Lapok, 16 (1877) 488., 491.1. Tóth Béla—Tóth Géza: Régi pécsi tímárságok. Pécsi Műszaki Szemle, 1957.4. sz. 2.1. Klemp Gusztáv: Tímárság. Bp., 1910. 51.1. Sztodola József: A bőrkészítés kézikönyve. Bp., 1906. 9. I. 16 A tudományos igényű technológiai irodalmat, a bőriparit is Colbert indította el a francia akadémia megalapításával 1666-ban. Az akadémia ugyanis feladatának tekintette a „tiszta" tudományok ápolása mellett alkalmazásukat a különböző kézműves iparokra. E programnak megket, hanem a tobakokat és céheiket is főként hódoltsági területeken: a Dunántúlon, az Alföldön, a Délvidéken és a végvárak környékén

256 (68. kép). Veszprémben a Jeruzsálemhegytől nyugatra eső városrészt, tehát éppen az egyik Séd-menti tímár és tobak telephelyet nevezték Pesty Frigyes szerint Tabánnak.

257 Az észak-magyarországi, meg erdélyi kordovány- és szattyánkészítők, jóllehet kevés eltéréssel (motollás, kádas pácolás, cserzés) szintén tobakmódra dolgoztak, nem nevezték magukat és céheiket tobaknak.

258 Nagy László felelően 1708-ban de Billet tes készítette el először egyéb technológiákkal együtt a bőripari mesterségek részletes leírását is. Müve azonban 1760-ig kéziratban maradt. Ekkor a csillagász de Lalande, aki fiatal korában különböző technikai problémákkal foglalkozott, átdolgozva kiadta de Billettes művét. Ennek német fordítását kezdte el a neves göttingeni kameralista professzor Justi és jelentette meg „Schauplatz der Künste und Handwerke" címmel 1762-ben első kötetét. Justi vállalkozását utódja Schreber folytatta és fejezte be 1783-ban. De Lalande művének anyaga került be Diderot nagy encyklopédiájába, majd Justi meg Schreber közvetítésével a német ökonómiai és technológiai encyklopédiákba is. Közülük a minket jelenleg közelebbről érdeklő kordovány és szattyán készítésről a leghasználhatóbb leírásokat főként a következő művek tartalmazzák: Beckmann, J. : Anleitung zur Technologie oder zur Kentnis der Handwerke, Fabriken und Manufakturen. 2. Ausg. Göttingen 1780. (A bevezetés kelte 1777.) Ledergerberei. 210—232.1. Krünitz, 3. G. : Ökonomisch-technologische Encyklopedie, oder allgemeine System der Staats-, Stadt-, Haus-, und Landwirtschaft und der Kunst-Geschichte. 2. Auflage (kötet). Berlin, 1784. „Carmesin". 668.1. 8. Theil (kötet) 1785. „Corduan". 383—390. 1. 31. Theil 1794. „Juchten". 233—268.1. 68. Theil 1804. „Leder". 789. 1. 17 T. 85. Theil 1809. „Marokanisches Leder"

. 3—10 1. 130. Theil 1822. „Saffian". 50—116.1. Sprengel, P. R. : Handwerke in Tabellen 1. Ausgabe (kötet) Berlin, 1767.16—17.1. 13. Sammlung (kötet). 1775.21—149.1. Az újabb német bőripartörténeti vonatkozású irodalomból a veszprémi tobakmesterség rekonstruálása és történeti értékelése szempontjából az alábbi cikkek és tanulmányok bizonyultak hasznosnak. Gansser, A.: Több cikke a CIBA Rundschau 85 (1949. jún.) és 127(1956. júl.) számában. A 85. sz.-ban: Die Grundlagen der Gerberei. 3156— 3158.1. — Die Verarbeitung der Rohhaut als Vorstufe der Gerberei. 3159—3161. 1. — Gerbstoffe und Geräte. 3162—3166. 1.— Die primitiven Gerbverfahren. 3168—3173. 1. — Das Färben des Leders. 3174. 1. —Lederarten der Frühzeit. 3176—3180. L— A 127. sz.-ban: Leder ein vielseitig verwendeter Werkstoff. 2—7. 1. — Probleme der modernen Gerberei. 8—9.1.— Die Gerbverfahren der Neuzeit. 11—19. 1. — Die Gerbstoffextrakte. 20—21. 1. — Die Mechanisierung in der Lederherstellung 22—25.1. — Das Färben des Leders. 25—27.1. Körner, Th.: Geschichte der Gerberei. Grasmann: Handbuch der Gerbereichemie und Lederfabrikation. I. Wien, 1944.1—89.1. Rehlen, C. G.: Geschichte der Gewerbe. Leipzig, 1855.136—141.1. 10 Ebben sem akad azonban olyan mű, amely a kordovány, szattyán és a velük rokon maroquin, meg karmazsin bőrök készítésének magyarországi technológiáját leírta volna. Csak néhányuk közli egészen röviden a mesterség egy-két mozzanatát. Legtöbbjük igen szűkszavúan csupán az ipar telephelyeire, nyersanyagaira, beszerzési forrásaikra, a készítményekre, értékesítésükre, a belőlük gyártott viseleti holmikra, kereskedelmi forgalmukra és céheikre utal. Mégis nélkülözhetetlen forrásai a kordovány- és szattyánipar hazai viszonyai megismerésének és ezen keresztül a veszprémi tobaktevékenység történeti értékelésének. Az alábbi bibliográfia csak a felhasznált irodalmat tartalmazza, nem tekinthető teljesnek. Bálint Sándor: I. m. (13. jegyz.) 13.1. „Kordován, tabakszattyán". Bárczi Géza: Magyar szófejtő szótár. Bp., 1941.283.1. Szattyán. Benkő József: A' közép-ajtai szkumpia, vagy esmeretesebb néven etzet-fa és annak kordovány bőr készítésre való haszna. 1796. 2., 4., 11—12. 1. Kordovány. Czuczor—Fogarasi: I. m. (10. jegyz.) 984., 1087—1088. hasáb. Kordovány, kordoványos, szattyán, szattyános. Csaplovics, Johann v.: Croaten und Wenden in Ungern. Pressburg, 1828. 23. 1. „Kordován" — Gemälde von Ungern. Pesth, 1829. 73. 1. „Maroquin, Corduan" — Topographisch statistischen Archiv des Königreichs Ungern. Wien, 1821.2. k. 56., 71., 246.1. „Corduan". Csetri Elek—Imreh István—Benkő Samu : Tanulmányok az erdélyi kapitalizmus kezdeteiről. Imreh : Az erdélyi namufaktúraipar munkásairól a XIX. században. Bukarest, 1956. 47.1. Kordovány. Demian, F. A.: Darstellung der Österreichischen Monarchie nach den neuesten statistischen Beziehungen. IL Welches Ostgalizien und Siebenbürgen enthält. 1—2. k. Wien, 1804. 1. k. 33., 109. 1—2. k. 82. 1. „Corduan, Saffian". — Statistische Beschreibung der Militär-Gränze. 1—2. k. Wien, 1806—1807.1. k. 249.1. -2. k. 143., 151.164., 390. 404.1. „Korduan, Saffian". — Statistischen Darstellung des Königreichs Ungern und der dazu gehörigen Länder. Wien, 1805.1. Theil 171., 520., 537.1. „Korduan". JEGYZETEK 15 225