A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Bartócz József: A veszprémi csutorások

A kölcsön felvétel Kölcsön Kamat Kölcsönadó ideje 1800 200 forint 6% Szitás 1813 30 rhénes forint 1 for 24 kr Tulika Mihály 1819 150 forint 12% Tóth István 1824 40 forint „procento szerint" Sáfár Ferenc 1826 75 forint „százalékra" Varga Ferenc 1831 200 váltó cédula Schmidt Mihály 1834 30 váltó forint Vetsei József 1835 100 forint Kosik István 1936 50 forint Varga Ferenc 1840 200 váltó forint 1841 60 forim Varga Ferenc 1850 200 váltó *6% Cecei Ignác városi forint gyámatya 1855 100 forint ezüstben 6% Ferenczi doktor 2. A CSUTORÁNAK VALÓ FA BESZERZÉSE A céh megalakulását alapvetően meghatározta, hogy Veszprém a Bakony erdeinek lábánál fekszik így a nyers­anyag biztosított volt. Másrészt közel van a balatoni bor­termelő vidékhez, s joggal számíthattak a mesterek arra, hogy a csutora kelendő lesz. Amíg az erdőket kezdetben szabadon használhatták, nyil­ván simán ment az alapanyag beszerzése, de a XVIII. szá­zadban megszűnt ez a lehetőség. Pl. az Eszterházy uradalom a pápai erdőkből minden „faragó" embert kitiltott és az ed­dig ingyenes fa vágását csak a magas taksa ellenében engedé­lyezték. A várpalotai uraság is csak magas árak fizetése mel­lett engedélyezi a megjelölt törzsek kivágását. Mindenki annyi darabot vághatott ki, amennyiről a „cédulája" szólt, ellenkező esetben nagyon magas összegre bírságolták meg. így érthető, hogy nagy gond volt a mestereknek a megfelelő fa, mint a legfontosabb nyersanyag beszerzése. Gyakran olvashatunk a céhiratokban olyan panaszokat, amelyek a nyersanyag hiányát igazolják. A szükséges fát a mesterek az erdőn vették meg az uradalmaktól. Gyakran kellett a céhnek a főbíró szívességét igénybevenni az uradalmakkal szemben, akik sokszor csak az ő közbenjárására adtak a céh tagjainak megfelelő szerszámfát. A szentgáliak, gyertyánkútiak, cseh­bányaiak, lókútiak, zirciek, olaszfalusiak, pénzeskútiak, a helybeli piacra is hoztak be csutorának alkalmas fát, de en­nek megvételénél valóságos harc fejlődött ki. Az apa erő­szakkal vette el fiatal mesterfiától a már megvett fát, a mes­terek és hozzátartozóik egymásra ígértek a vétel alkalmával. Az első 1798-as hadiszállításhoz szükséges fa biztosítására az alispán segítségét vették igénybe, de még így is sok bonyo­dalom támadt. A Réde-i földesúr 1799. január 28-án a csutorások ügyé­ben latin nyelvű levelet ír az alispánnak, amelynek magyar fordítása az alábbi : 79 „Tiszteletreméltó és Nagyságos Tanácsos Ur és Alispán Ur! Január 25-ről keltezett és küldött levelét a szokásos ud­variassággal vettem, s ennek megfelelően, hogy elégtétessék Tekintetességes akaratának, eljártam. Miután a Réde-i erdőm átvizsgáltatván, gyengénél más fát alig termel, a szükséges fa csutorák előállítására ebből nem lehetséges szolgáltatni fákat. Akli nevű majoromban fekvő erdő ezt a hiányt pó­tolja és amennyire csekély erőm megengedi 8 álló fát, az el­készütendő facsutorákra alkalmasokat minden ár nélkül adom oda, ezért is hivatalnokaimat e pontban oly módon oktattam ki, hogy azokat az első alkalommal megjelölni el ne mulasszák gróf Eszterházy Imre" Úgy látszott a csutorásmesterek jó haszonra tehettek szert az első hadiszállításnál, mert a fát ingyenesen kapták csak ki kellett vágni és a törzsöket leszállítani Veszprémbe. Közben az alispán a pápai uradalomban is eljárt, ahonnan Bittó Titus 1799. február 3-án küld ugyancsak latin nyelvű le­velet. Többek között megírja: „12 000 fapalack gyártására vállalkozó veszprémi esztergályosok száma kivágandó fák­ról", hogy bár a fák irtása szabályozva van, „mégis a fel­séges királyi szolgálat előmozdítására" ha ilyen fák a követ­kező három évben az erdőirtáskor találtatnak, azokat ameny­nyiben nála jelentkeznek a fák minőségének megfelelő mér­sékelt áron kiadja. 80 Itt tehát már nincs szó ingyenes fáról. A gróf Eszterházy-féle ígéret teljesítése sem ment egy­könnyen. Úgy látszik a magas ígéret ellenére a tisztviselők nem, vagy másként lettek kioktatva; Kun László alispán ugyanis az alábbi levelet írta a priornak: 81 Telljes bizalmú Feő Tisztelendő Prior Uram ! A Veszprémi Csutorás Mester emberek mai napon hozzám jővén panasz­kodnak az érán, hogy amidőn a folyó hónapnak 22-ik napján pénteken szekereseik azon torsokét a Méltóságos Rhédei Uraság az én kérésemre nékik a Felség számára csutoráknak adott az Akli Réteken a hó tetején és így minden kár tétel nélkül hozhatták volna az Akli Major gazda valami tizen­kettő magával uttyokat elállvány és a kár tétel czime alatt két lovat és szánat elhajtván és Zirczi Tiszttartó Ur mind­addig magánál tartotta, mig 2 forintot kezéhez nem számlál­tattanak, a többi emberekkel, pedig ugyanazon törzsöket lehányatták melyeket a Felségnek is és az emiitett csutora­soknak kik bizonyos időre contraktus mellett fogadták fel a csutorák elkészíttetését, valóságos kárával és meghátrál­tatásokkal most is az Akli réteken vágynak. Mivel pedig az szán még annyira megterheltetve és az idén tartósan való mély hó miatt, másutt is ugyan, de kivált a réteken olyan kárt nem tehet, mellyel akár két forintokat, akár pedig az ilyen munkának meghátráltatását felérné, azonban az emii­tett szekeresek a Felség dolgában járnak, s a Veszprémi csutorások kötelesek a felvállalt számú csutorát contraktu­sokban kiszabott időre elkészíteni, mely dolognak annál frisebben lehető végrehajtása végett történne az Uraságok­nak, kik nagyobb fás erdőkkel birnak, a Felség nevében való megkeresése is : ehhez képest bizodalmasan kérem Feő Tisz­telendő Prior Urat, ne resteltessék Tisztartó urat arra köte­lezni, hogy a kezéhez olvasott 2 forintot, a felhozatott fuva­rosoknak vissza fizesenek, és az Akli réten lehányatott tör­zsöket minél előbb leendő elhordatása csak legkisebben is ne akadályoztassák. Többire szokott tisztelettel állandón Maradok Telljes bizalmú Feő Tisztelendő Prior Urnák Veszprém 28. febr. 1799. tökélletes igaz Szolgája Kun László" Nem tudjuk a vita hogyan végződött, de úgy látszik, egyre nehezebb a csutorának alkalmas fa beszerzése. A heti piacon vásárok fa úgy látszik az uraság engedélye nélkül került az eladókhoz, s emiatt három céhmestert megbüntettek. 1820­ban ezért a hatóság segítségét veszik igénybe bajbajutott mestertársaik érdekében, a céh az alábbi beadvánnyal fordul a főbíróhoz. 82 „Tekintetes Nemzetes és Vitézlő Esztergomi Ignátz Úrhoz, mint ezen T. nemzetes Veszprém megye Nagy Érdemű Feő Bírájához nyújtandó kérése a Veszprémi Csutorás Czéhnek. Tekintetes Fő Bíró Ur, Nékünk Kegyes Urunk ! Mái napon tartott Czéh Gyűlésünk alkalmatosságával Vecsei János, Bakos Jóseff és Rozs Jóseff czéhbeli mester társaink állottak panasz képpen elüttünk fölfödöztetvén miképpen ők Tekin­tetes Fő Biró Ur által, kiki ugyan annyi summában újra megmarasztaltatott légyen. Mely summán egy ihar vagy juharfa törzsököt az eladó felről megvettek. Melly pana­szokra az alul irott csutorás czéh az emiétett czéhbeli mester társak egyáltaljában ártatlanoknak találván a másodszori fizetésre avagy büntetésre ezen alul irott okokból, éspedig; 253

Next

/
Oldalképek
Tartalom