A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
Bartócz József: A veszprémi csutorások
A kölcsön felvétel Kölcsön Kamat Kölcsönadó ideje 1800 200 forint 6% Szitás 1813 30 rhénes forint 1 for 24 kr Tulika Mihály 1819 150 forint 12% Tóth István 1824 40 forint „procento szerint" Sáfár Ferenc 1826 75 forint „százalékra" Varga Ferenc 1831 200 váltó cédula Schmidt Mihály 1834 30 váltó forint Vetsei József 1835 100 forint Kosik István 1936 50 forint Varga Ferenc 1840 200 váltó forint 1841 60 forim Varga Ferenc 1850 200 váltó *6% Cecei Ignác városi forint gyámatya 1855 100 forint ezüstben 6% Ferenczi doktor 2. A CSUTORÁNAK VALÓ FA BESZERZÉSE A céh megalakulását alapvetően meghatározta, hogy Veszprém a Bakony erdeinek lábánál fekszik így a nyersanyag biztosított volt. Másrészt közel van a balatoni bortermelő vidékhez, s joggal számíthattak a mesterek arra, hogy a csutora kelendő lesz. Amíg az erdőket kezdetben szabadon használhatták, nyilván simán ment az alapanyag beszerzése, de a XVIII. században megszűnt ez a lehetőség. Pl. az Eszterházy uradalom a pápai erdőkből minden „faragó" embert kitiltott és az eddig ingyenes fa vágását csak a magas taksa ellenében engedélyezték. A várpalotai uraság is csak magas árak fizetése mellett engedélyezi a megjelölt törzsek kivágását. Mindenki annyi darabot vághatott ki, amennyiről a „cédulája" szólt, ellenkező esetben nagyon magas összegre bírságolták meg. így érthető, hogy nagy gond volt a mestereknek a megfelelő fa, mint a legfontosabb nyersanyag beszerzése. Gyakran olvashatunk a céhiratokban olyan panaszokat, amelyek a nyersanyag hiányát igazolják. A szükséges fát a mesterek az erdőn vették meg az uradalmaktól. Gyakran kellett a céhnek a főbíró szívességét igénybevenni az uradalmakkal szemben, akik sokszor csak az ő közbenjárására adtak a céh tagjainak megfelelő szerszámfát. A szentgáliak, gyertyánkútiak, csehbányaiak, lókútiak, zirciek, olaszfalusiak, pénzeskútiak, a helybeli piacra is hoztak be csutorának alkalmas fát, de ennek megvételénél valóságos harc fejlődött ki. Az apa erőszakkal vette el fiatal mesterfiától a már megvett fát, a mesterek és hozzátartozóik egymásra ígértek a vétel alkalmával. Az első 1798-as hadiszállításhoz szükséges fa biztosítására az alispán segítségét vették igénybe, de még így is sok bonyodalom támadt. A Réde-i földesúr 1799. január 28-án a csutorások ügyében latin nyelvű levelet ír az alispánnak, amelynek magyar fordítása az alábbi : 79 „Tiszteletreméltó és Nagyságos Tanácsos Ur és Alispán Ur! Január 25-ről keltezett és küldött levelét a szokásos udvariassággal vettem, s ennek megfelelően, hogy elégtétessék Tekintetességes akaratának, eljártam. Miután a Réde-i erdőm átvizsgáltatván, gyengénél más fát alig termel, a szükséges fa csutorák előállítására ebből nem lehetséges szolgáltatni fákat. Akli nevű majoromban fekvő erdő ezt a hiányt pótolja és amennyire csekély erőm megengedi 8 álló fát, az elkészütendő facsutorákra alkalmasokat minden ár nélkül adom oda, ezért is hivatalnokaimat e pontban oly módon oktattam ki, hogy azokat az első alkalommal megjelölni el ne mulasszák gróf Eszterházy Imre" Úgy látszott a csutorásmesterek jó haszonra tehettek szert az első hadiszállításnál, mert a fát ingyenesen kapták csak ki kellett vágni és a törzsöket leszállítani Veszprémbe. Közben az alispán a pápai uradalomban is eljárt, ahonnan Bittó Titus 1799. február 3-án küld ugyancsak latin nyelvű levelet. Többek között megírja: „12 000 fapalack gyártására vállalkozó veszprémi esztergályosok száma kivágandó fákról", hogy bár a fák irtása szabályozva van, „mégis a felséges királyi szolgálat előmozdítására" ha ilyen fák a következő három évben az erdőirtáskor találtatnak, azokat amenynyiben nála jelentkeznek a fák minőségének megfelelő mérsékelt áron kiadja. 80 Itt tehát már nincs szó ingyenes fáról. A gróf Eszterházy-féle ígéret teljesítése sem ment egykönnyen. Úgy látszik a magas ígéret ellenére a tisztviselők nem, vagy másként lettek kioktatva; Kun László alispán ugyanis az alábbi levelet írta a priornak: 81 Telljes bizalmú Feő Tisztelendő Prior Uram ! A Veszprémi Csutorás Mester emberek mai napon hozzám jővén panaszkodnak az érán, hogy amidőn a folyó hónapnak 22-ik napján pénteken szekereseik azon torsokét a Méltóságos Rhédei Uraság az én kérésemre nékik a Felség számára csutoráknak adott az Akli Réteken a hó tetején és így minden kár tétel nélkül hozhatták volna az Akli Major gazda valami tizenkettő magával uttyokat elállvány és a kár tétel czime alatt két lovat és szánat elhajtván és Zirczi Tiszttartó Ur mindaddig magánál tartotta, mig 2 forintot kezéhez nem számláltattanak, a többi emberekkel, pedig ugyanazon törzsöket lehányatták melyeket a Felségnek is és az emiitett csutorasoknak kik bizonyos időre contraktus mellett fogadták fel a csutorák elkészíttetését, valóságos kárával és meghátráltatásokkal most is az Akli réteken vágynak. Mivel pedig az szán még annyira megterheltetve és az idén tartósan való mély hó miatt, másutt is ugyan, de kivált a réteken olyan kárt nem tehet, mellyel akár két forintokat, akár pedig az ilyen munkának meghátráltatását felérné, azonban az emiitett szekeresek a Felség dolgában járnak, s a Veszprémi csutorások kötelesek a felvállalt számú csutorát contraktusokban kiszabott időre elkészíteni, mely dolognak annál frisebben lehető végrehajtása végett történne az Uraságoknak, kik nagyobb fás erdőkkel birnak, a Felség nevében való megkeresése is : ehhez képest bizodalmasan kérem Feő Tisztelendő Prior Urat, ne resteltessék Tisztartó urat arra kötelezni, hogy a kezéhez olvasott 2 forintot, a felhozatott fuvarosoknak vissza fizesenek, és az Akli réten lehányatott törzsöket minél előbb leendő elhordatása csak legkisebben is ne akadályoztassák. Többire szokott tisztelettel állandón Maradok Telljes bizalmú Feő Tisztelendő Prior Urnák Veszprém 28. febr. 1799. tökélletes igaz Szolgája Kun László" Nem tudjuk a vita hogyan végződött, de úgy látszik, egyre nehezebb a csutorának alkalmas fa beszerzése. A heti piacon vásárok fa úgy látszik az uraság engedélye nélkül került az eladókhoz, s emiatt három céhmestert megbüntettek. 1820ban ezért a hatóság segítségét veszik igénybe bajbajutott mestertársaik érdekében, a céh az alábbi beadvánnyal fordul a főbíróhoz. 82 „Tekintetes Nemzetes és Vitézlő Esztergomi Ignátz Úrhoz, mint ezen T. nemzetes Veszprém megye Nagy Érdemű Feő Bírájához nyújtandó kérése a Veszprémi Csutorás Czéhnek. Tekintetes Fő Bíró Ur, Nékünk Kegyes Urunk ! Mái napon tartott Czéh Gyűlésünk alkalmatosságával Vecsei János, Bakos Jóseff és Rozs Jóseff czéhbeli mester társaink állottak panasz képpen elüttünk fölfödöztetvén miképpen ők Tekintetes Fő Biró Ur által, kiki ugyan annyi summában újra megmarasztaltatott légyen. Mely summán egy ihar vagy juharfa törzsököt az eladó felről megvettek. Melly panaszokra az alul irott csutorás czéh az emiétett czéhbeli mester társak egyáltaljában ártatlanoknak találván a másodszori fizetésre avagy büntetésre ezen alul irott okokból, éspedig; 253