A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Pákay Zsolt–Sági Károly: A szőlőművelés hatása a Balaton-környék életére és településére

forgalomnak volt alapvető szerepe. A balatoni idegenforgalom községformáló ereje Balatonföldvár esetében tanulmányozható jól. A hegyközségekből alakult politikai községekre a mi balatoni tájunkban a rendszertelen beépítés jellemző. Létrejöttükkel kapcsolatban Vajkai Aurél figyelt fel egy alapvető kérdésre, nevezetesen, hogy ezeknek a falukká alakult hegyközségeknek a török világ harcaiban elpusztult falu volt az előzménye.

289 Ez érthető! Azokat az elpusztult falvakat, amelyek határa elsősorban szőlőművelésre volt alkalmas, nem telepítették újra a török után földesuraik, hiszen a távolból művelt censuális szőlők révén jövedelmük biztosított volt. Ilyen elpusztult és szőlőtelepítésre alkalmas falu igen sok volt a balatoni tájban. „Valódi középkori templom is akad a szőlők között; feltűnő módon majdnem minden nevezetesebb szőlőhegynek megvan a maga templomromja" mondja Vajkai Aurél,

289a majd így folytatja: „Mindjárt a fűzfői sarok közelében, szőlők végében áll az egykori elpusztult falunak, Márnának román templomromja és Tihanynál is szőlő övezi a török alatt eltűnt Apáti templomát. A Balatoncsicsó feletti Balázshegyen a hajdani falu emlékét őrzi a még elég jó állapotban levő templom. Odébb, a Fülöpihegy mellett az ecséri rom..." Említhetjük még Rádot, Boglárt, Faludot, Keszthelytomajt, Diást, Vonyarcot, Becét, Ládtomajt, Köbölkutat, Badacsonyt, Kisörsöt, Ábrahámot, Báiándot, Csobáncot, Kisfaludot, Töttöskált, Kerekikált, Bácsot, Diskát stb. Természetesen azoknak a faluknak az újratelepítése is elmaradt, melyeket a földesúr allódiális művelésre fogott. Ilyen viszonylag kevés akad, de említhetjük Battyánt, Fenéket, Hídvéget, Töreket, Szántódot stb. Ez az utóbbi forma most érdektelen számunkra. Ugyancsak érdektelen az az eset is, amikor az elpusztult, túl sűrűn települt, kis határral rendelkező falvakat azért nem telepítették újra, hogy megfelelő nagyságú határt tudjanak kialakítani az életbenmaradt, vagy újratelepített falu számára. Ezt az érdekes telepíléstörténeti kérdés-csoportot azonban csak akkor tudjuk majd részletezni, ha a MTA Régészeti Kutatóintézete által kezdeményezett régészeti topográfiai felmérés az egész Balaton környékére befejeződik majd.

290 A szőlőhegyekbe való kiköltözésre a törököktől való rettegés adta az első indítást.

291 A XVII. században elpusztult Ságvár szőlőhegyébe a Rákóczi szabadságharc idején Somogyfajszról és más falukból való gazdák költöztek ki, kiket Zádori Mihály veszprémi prépost űzetett ki a hegyek közül.

292 A földesúri robotszolgáltatások zavartalan biztosítását kereshetjük a rendelkezés mögött. A csanaki 1694. évi szőlőhegyi statútum 2. pontja kimondja, hogy a szőlőhegyben csak szőlőmunka idején szabad tartózkodni, „ha télen is ott akarnának lenni, az házak disjiciáltassanak". Hasonló indítéka lehetett annak a pannonhalmi főapáti rendelkezésnek 1776-ból, amely a bársonyosi Kisstrázsahegy szőlőtelepítési engedélyében kiköti, hogy az új szőlőkben a présházon kívül semmiféle más épület nem emelhető.

294 Ugyanakkor a bársonyosi szőlőhegyen 1738-ban 10 szőlősgazda élt kint, 1759-ben 22 már a számuk.

295 A Keszthely körüli szőlőhegyekben is éltek már a XVIII. században, talán korábban is. így Cserszegtomajon egy 1701-ben készült kő épületben a pince és présház mellett konyha és szoba is van. Ez tehát már eredetileg is lakásnak épült.

296 Parragh József keszthelyi bíró számadásában olvashatjuk:

297 „1769. Die 10 9-eber. Vice Ágens Ur szőllő hegyi lakosok bé hajtására jővén, főzelékre és baromfira költöttem D 15" Ez a visszatelepítés azonban úgy látszik nem járt eredménnyel, mert Vajda György keszthelyi bíró számadásában ezt találjuk:

298 „1789 May 16. Lengyel katona, hogy az város hajdújával el ment az szőllő hegyre forspontot parancsolni, fizettem neki szükségben D 10". Más okból is tilalmazták azonban a szőlőhegyi szétszórt gazdasági építményekbe való kiköltözést. Somogy vármegye 1717-ben tilalmazta, hogy a falvak lakói a falu ülésén kívüli épületekben ne húzzák meg magukat. A szolgabírák feladata volt az ilyen „káros épületeknek" a felégetése, hogy a katonaság, kor szokásának megfelelően magánházaknál történő elszállásolásában fennakadás ne álljon be.

299 A kétféle szempont, a közterhek alóli és a katonai beszállásolás terhei alói kibúvás világosan olvasható abban a rendelkezésben, amelyet 1824. április 1-én adott ki Forintos György zala megyei szolgabíró a keszthelyeieknek :

300 ,,A Tettes Ns Vrmegyének 1819-ik Esztendő Mártius hónapnak 15-iki köz Gyülekezete Jegyző könyvének 544-ik száma alatt ugy T. Hertelendy György Első Ali Ispány Urnák 1820-ik esztendő Augusztus hónapnak 6-án kiadott rendelése következtében meghagyatik Keszthely Mező Városi Elöljáróknak, hogy minekutánna a Szőllő hegyekben való lakás felsőbb helekrül tilalmaztatik, annél fogva, hogy az illyes lakosok a városban leendő költözésre szorgalmaztassanak a következő rendelésekhez az Elöljárók magokat tartani ne mulasszák. Elsőben Minekutánna bizonyos az hogy többnyire a városiak azon okbul költöznek ki, hogy az által menő és állandóssan szállástartó katonai szállás alól és tartástól mentessek legyenek ahhozképest nehogy a szegényebbek a birtokosabbak által nyomorgassanak, meghagyatik a városi Elöljáróknak, hogy az olyasokra kétszerannyi katona tartást vessenek ki és az városbeliek annyival kevesebbet fizetni kötelesek lesznek. Másodszor Panaszképpen jelentetett az is, hogy a szőllőbeli lakosok az ökreiket el adják és azok helyett teheneket vesznek és azokat bé fogván magoknak, vélek minden munkát meg tesznek, és igy a köz terh alól magokat ki húzni akarják. Melly panasznak következésében azon rendelés tétetik, hogy minek utánna a Tehénen dolgozni ugy lehet, valamint az ökrön, ha egyszer meg taníttatnak arra való nézvést, mindazon Gazdák a kik teheneiken magoknak dolgozni tudnak, szoréttassanak a közös terhek viselésére is. Egy szóval meg hagyatik az Elöljáróknak hogy minden igyekezettel azon legyenek, hogy jó módokkal arra bírhassák a Hegybéli lakosokat, hogy kenteiének legyenek a városba lakásokat bé venni.." Vajda György keszthelyi bíró számadáskönyvében ilyen bejegyzéseket találunk:

301 „1790. Die 27-a Juny. Kövesdi László, hogy futrás hordás előtt eladta az ökreit büntetést fizet F 2." „1790. Die 14-a Jul Papp István hogy az hajtogatás előtt el atta az ökreit büntetést fizet F 4." Ugyanezen a napon még: „Tütő János hogy az ökreit az hajtogatás előtt el atta büntetést fizet F 4." A jobbágytelkek egyik legkellemetlenebb terhe volt az úgynevezett hosszúfuvar. A vonó állatoktól való szabadulási törekvéssel a hosszúfuvar alól akartak mentesülni a jobbágyok. 1545-ben Páhi András, Csiszér János németpáhi és Szíjártó János hosszúpáhi jobbágyok hordókat vittek Pápára eladni. A hordókat Velyke István somlói várnagy erőszakkal elvette és ezzel 25 forint kárt okozott a földesúrnak, a somogyi konventnek.

302 Amikor a veszprémi káptalan 1554ben Sforcia úrnak adta bérbe birtokai egy részét, kikötötte hogy a bérlő hosszúfuvart nem követel a jobbágyoktól.

303 A vászolyiak 1755. évi szerződése szerint a termény és bor dézsmát, hegyvámot Veszprémbe viszik, a hordó azonban 7 vagy 8 akósnál nagyobb nem lehet.

204 A csopaki jobbágyok 1758-ban elpanaszolták, hogy Pestre, Óladra és más távoli helyekre kell jeget szállítaniuk a Balatonról.

305 A paloznakiak azt panaszolták akkor, hogy hosszúfuvart szolgáltak Veszprémbe 2 nap, a Somlóra bort vittek 10 nap.

306 Az újlakiak 1776. évi szerződése szerint 6 szekeret adnak négy marhával, amely az ábrahámi hegyvám bort Veszprémbe viszi, valamint egy kocsit adnak a horvátországi savanyúvíz alá Veszprémig.

307 Kisfalud urbáriális szerződése 1780-ban kimondja, hogy a jobbágyok a gabona és bortizedet és hegyvámot Veszprémbe viszik.

308 1780. évi szerződésük szerint a gabona és bortizedet, hegyvámot Veszprémbe viszik, ehhez az üres hordókat Veszprémből kiviszik. Úgyszintén Ábrahámba is kötelesek az üres hordókat kivinni, az ábrahámi bort azonban csak akkor voltak kötelesek Veszprémbe fuvarozni, ha az kevesebb volt 350 akónál.

309 1785-ben a hoszszúfuvart 4 forint 75 krajcáron váltotta meg egy-egy kisfaludi porta.

310 A kisfaludiaknak 1813-ban és 1814-ben 300 akó bort kellett volna Veszprémbe vinni. Mivel nem termett annyi, 1817-ben a hátralékos borfuvar elengedését kérték.

311 1814-ben Csöndör János újlaki jobbágy sérelmei orvoslását kérte. Előadta többek közt, hogy a múlt év őszén hosszúfuvarban almát vitt Veszprémbe, de a rossz út miatt egyik lova megdöglött.

312 Az 1832/36. évi VII. törvénycikk 7. § mondta ki végre: „Eltöröltetvén jövendőre a hosszú fuvar, helyette egy egész telkes jobbágy két marhával két napig, a kissebb állományúak pedig ehhez aránylag fognak, a szántáson kívül szokott gazdasági munkákat tenni". A szőlőhegyekbe való kiköltözésnek természetesen a gaz105