A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Pákay Zsolt–Sági Károly: A szőlőművelés hatása a Balaton-környék életére és településére

dasági okokon túl, más indítéka is lehetett. Sziládi József például azért akarta eladni 1813-ban csopaki házát, mert nehéz természetű ember és a ,,paloznaki hegyen akar magának házat építeni".

313 1746-ban és 1748-ban a „Teskánti hegyen lakozó Bartos nevű tudákos emberhez" jártak a betegek gyógyulást keresni.

314 Vajkai Aurél mutat rá Cserszegtomaj tükrében, hogy az elpusztult faluk elmenekült lakói akkor is visszaszivárograk régi lakóhelyükre, ha a falut nem telepítették is újra a török után.

315 Gazdasági és érzelmi okok kényszerére települtek meg az első állandó lakók a hegyközségekben. A csopaki Basa Ferenc szőlőjének 1773. évi felbecsülése

316 kapcsán világosan láttuk, hogy a mindennapi élet szükségletei a lakáshoz, főzéshez meg voltak ott. Somogy megye említett 1717-es rendelkezése egyetlen kivételt engedélyezett a falun kívüli településhez akkor, ha más, távoli pusztán dolgoztak a jobbágyok és a „vetés helye távol esik a lakóhelytől". A hegyközségek első állandó lakói is nyilván a távolságra hivatkozva igazolták letelepedésüket és az ismételt hatósági beavatkozás ellenére is a szőlőhegyben maradtak. Hegedűs József uradalmi pristaldus 1822. június 11-én összeírta a cserszegi szőlőhegy állandó lakóit, megjegyezve mindegyik szőlős gazdánál, volt-e háza Keszthelyen és azzal mi történt ?

317 „1. Pető János. Ennek soha háza nem volt Keszthelyen. 2. Németh Pálné. Házát eladta. 3. Szigont István. Ennek háza soha nem volt Keszthelyen. 4. Banitz Antal. Ennek soha háza nem volt Keszthelyen. 5. Nagy János. Ennek soha háza nem volt Keszthelyen. 6. Vastag János. Ennek háza soha nem volt Keszthelyen. 7. Bálás Mihály. Ennek soha háza nem volt Keszthelyen. 8. Farkas János. Azelőtt a Lehenben az Annyával lakott, de most attól elvált. 9. Tóth István. Ennek soha háza nem volt Keszthelyen. 10. Pikó József. 3/4 sessios jobbágy Regenten Papp utczában volt háza, de eladta. 11. Kutyás Pál. Ennek soha háza nem volt Keszthelyen. 12. Balog Márton. Ennek soha háza nem volt Keszthelyen. 13. Lampert Ferenc. Volt háza, de eladta. 14. Kis Giber József. Ennek soha háza nem volt Keszthelyen. 15. Rigó Ferenc. Volt háza, de eladta. 16. Kozma István 3/4 sessios. Nincs, nem is volt háza. 17. Martingetz József. Nincs, nem is volt háza. 19. Bedő Józsefné megholt. Sajka utczában volt háza, de elégett, a falait eladták. 20. Haraszti Budi József. Czigánygyöpön volt háza eladta. 21. Fonyad Ferencz. Czigánygyöpön volt háza eladta. 22. Kováts György. Czigánygyöpön volt háza eladta. 23. Varga László szűcs. Dóczi utczában volt háza eladta. 24. Banicz Györgyné. Papp utczában volt háza, eladta. 25. Ör. Balázs Ferencz-Polgár városban volt háza de fiainak által engedte. 26. Szigont Józsefnő. Lehenben volt háza eladta". A cserszegi szőlőhegy állandó lakóinak összeírását általunk ismeretlen indok vezette ugyan, aligha tévedünk azonban, ha a földesúri szolgáltatásokat keressük a háttérben. Amikor 1729-ben a tényői jobbágyok „jobbágy gazdaságok nagyobb előmenetelére" felkérték a pannonhalmi főapáttól a Tényőtől keletre eső hegyet szőlőtelepítésre, a főapát „fönt írt hegyeket szőllőnek tsináltatására és építésére" átengedte. A szőlősgazdák 1737-ben házak építéséhez fogtak a szőlőhegyen. Ehhez a főapát engedélyt adott oly föltétellel, hogy neki Szent Mihály nap táján 1 forintot fizetnek és 1 napot gyalog szolgálnak.

318 Az 1764/5. évi országgyűlésen, hozott törvény szerint a házas zsellér háza után évi 1 forinttal és 18 napi kézirobottal tartozik földesurának.

319 Hogy a Festetics birtok a szőlőhegyi állandó lakóktól is szedte az 1 forint füstpénzt, kitetszik az alábbi, keszthelyi úriszékhez benyújtott kérelemből :

320 „Tekintetes Uri Szék! Alul írattak kéntelenittetünk jelentenihogy most legközelebbek múlt Szüret után, mindgyárt November hónap elején az hegyvámnak bé szedése alkalmatosságával a Mlgos Uraság Keszthelyi Tisztsége mirajtunk a Diási pusztában lévő s tőle hegyvámban birt szőllő részünkből 1 forint füst pénzt vett, holott a Tisztölt Uraságnak hegyvámos szőllőjénél legkisebb lakó helyünk sintsen, hanem magunk nemesi fundusainkon ugyan Diási szőllő hegyen lakunk, mellytől senkinek sem tartozunk legkisebb adózással is. Mely ki-ki közülünk, ki vévén azt a tsekélységet, melytül az Uraságnak hegyvámot adunk, a többi szőlleinket, s Réteihket s Házainkat s több beneneficiumainkat szinte olly jussal birjuk, valamint Nagy Méltóságú groff Föstetics György Ur Eö Exellentiája, de mivel mi nemtelenek egyéberánt mégis Nemes fundusainkra nézve Agilisek lévén, bennünket verettetéssel fenyegetvén, kényszeríttettünk a füst pénznek megadására." A kérelmet Nagy István, Vastag István és Bognár Ferenc diási lakos írta alá. Az uradalom az 1 forint füstpénz mellett az említett törvényben meghatározott 18 nap gyalogrobotot is követelte az állandó hegyközségi lakóktól. 1813-ban a hegyi lakók elpanaszolták, hogy 1 forint füstpénz mellett 18 napi napszámot is szolgálnak.

321 A jobbágyszolgáltatások, adózások, katonatartás mellett a hatóság közbiztonsági szempontból is tilalmazta a hegyközségbe való állandó kiköltözést. Ezért kötötte ki a pannonhalmi főapát 1729-ben a tényői hegy telepítési engedélyében, hogy a szőlősgazdák „semmi tolvajoknak, vagy fajtalan cselédeknek ottan szállást, vagy maradást engedni négy forint bírság alatt ne merészeljenek".

322 A főapát 1776-ban a Kisstrázsahegy telepítési engedélyében kikötötte,

323 hogy „présházon kívül semmiféle, még lakóház sem építhető ez új szőlőhegyben". Zala vármegye 1796-ban kiadott „oktatások az elöljáróság részére,"

324 a következőket tartalmazza: „5. A kik pedig a szőllő hegyekben a cselégyeken kivül valamely gonosz személyeket vagy ismeretlen embereket a szüreti üdön. kivül alkonyodás után pinczéjében tartatnak, az első esetben 6 forintban az hegybéli elöljárói által, több esetben mint orgazdát akár biró ur fogja büntetni". A cserszegi szőlőhegyre vonatkozó 1821. évi vizsgálat egyik kérdése

325 így hangzik: „A Cserszeghi szőlő hegyben lévő állandós lakosok a köz bátorságra nézve ártalmasak-e? ha azok, tud-e Tanú valamely különös eseteket azoknak ártalmáról elő hozni?" A megkérdezett tanúk egyöntetűen vallották, hogy „hogy ártalmasak vonának, Tanú nem tudja és nem is hallotta". 1815-ben bírói ítélettel igyekeztek a Keszthely környéki szőlőhegyek állandó lakóit a városba kényszeríteni, tekintve, hogy az ilyen lakosok a „közbátorságot és jó rendtartást" veszélyeztetik.

326 1838-ban Hertelendy Imre főszolgabíró az alábbi utasítást adta:

327 „A Nemes varmegyének sokszori rendölése, tudni illik hogy a szőllő hegyekben állandóan lakni nem szabad, ezennel ismét újra megujjittatik és pedig ollyan formán hogyha a reánk jövő ujj esztendő első napjáig és a föl szolitás után a hegyekbül ki nem takarodnak a Birák az illés makatsokat az alul Írtnak szoros kötelességeknek tartsák tudatni, és akkor ugyan azon rendbontók a Ns vrgye erejével ki fognak a szőllő hegybül hordatni". A Keszthely környéki szőlőhegyek állandó lakossága az ismételt hatósági rendelkezés és tilalom ellenére egyre szaporodott. Az állandó szőlőhegyi lakosok a hegyközségi kápolnák körül temetőt nyitottak. így az 1826-ban felszentelt gyenesi Szent Ilona kápolna mellett 1829-ben temették el az első halottat.

328 Ns. Göndöts János tomaji hegybíró számadásában 1834-ben ilyen bejegyzéseket 329 találunk: „Kötelesnek sirba eresztő kötélén F 1 Xr 45. Szent Mihály lova tsináltatásáért F 6. Temető kerítésre tett költség F 6 Xr 20." A tomaji hegyi kápolna a XVIII. század közepén épült.

330 Mivel a szőlőhegyi települések megszüntetése nem járt eredménnyel, 1838 táján kimondták, hogy Cserszegtomajt, Gyenesdiást és Vonyarcvashegyet önálló községgé kell alakítani.

331 1848 után, mikor a rendi kötöttség fékező ereje megszűnt, Keszthely népessége a környező hegyközségekbe való kiköltözés folytán katasztrofálisan megcsappant.

332 A szőlőhegyi berendezkedés érdekes házitípusa figyelhető meg Ábrahámhegyen. Nem egy lakóház esetében látjuk ott, hogy állandó kiköltözéskor a „boltpince" elé épített présházat konyhává alakították át, majd újabb lakóhelyiségekkel bővítették az építményt. Ezeknél a házaknál a pince a konyhából nyílik ma is. A kényszerből adódó fejlődés természetesen másutt is megfigyelhető, Vonyarcvashegyen, de a távoli Pécs Donátus városrészében is találkozhatunk hasonló házakkal, nyilván másutt is. 1878-ban, Balatonfőkajáron érte el vidékünket az Amerikából behurcolt veszedelmes szőlőbetegség, a phyloxera, amely pár év során az összes balatoni szőlőt kipusztította.

333 Ezt 106