A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Horváth József: Néprajzi és helytörténeti jellegű adatok a nagyvázsonyi úriszék irataiból

Törvényes Bizonság előttemezője Szabó Antal azon T. N. Vrmgye Esküttye és Törvényes Bizonyság előttemezője. A bakonyi pásztoréletre jellemző história kerekedik ki abból a periratból, amely az úriszék 1833. december 16-i ülésén készült. A hozzá csatolt „szabad vallásokból" így lehet rekonstruálni a cifra történetet: Pál György — akit társai maguk között Vén Gyurinak becéztek — 45 éves vázsonyi kanászbojtár 1833. október 18-án Kővágóőrsön foganatosított kihallgatásán Körmendy István Zala vármegye esküttje előtt elmondotta: „Minthogy szegény sorsuak voltunk mind én, mind Horváth Jantsi bujtár pajtásom, azzal beszélgettem, hogy jó volna valami utón módon nyomorúságos állapotunkon segíteni, ezen szándékban mi ketten megegyeztünk s a föltett célunkat jóvá hagytuk, de minthogy előre való látásunk messze utat kívánt, magunkat célunk végrehajtására elegendőnek nem láttuk, azért én nevezett pajtásommal Ötsre Nagy Józsi bujtárhoz által mentünk s azt is ezen szándékunk végre vitelére mellénk vettük, ugy nem különben visszajöttünkben Rehnes Istók Pulai kanászt is hozzánk vévén, tanátsunkat jó szívvel vévén, magát hozzánk adta, állítván, hogy úgy is Szegény legény másként is köllene magán segitteni,igy mind a négyen egy értelemben lévén együtt mentünk és a teendőket tettük és vissza is jöttünk. Én vélem egy hosszú puska volt, mellyet Farkas Jósef Uraság Juhásszá adott ajándékba előbb, hogy sem elmentünk sörtvésekért. Nagy Józsi Ötsi kanásznak pedig egy pisztola volt, töltést is hozott magával, kárt mindazon által senkiben sem tettünk, most is azon töltés van a puskába, mellyet Farkas Jósef bele tett." A továbbiakban kiderül az iratokból, hogy két ízben is szerencsét próbált a társaság. Az első alkalommal Bodri Ferkó vázsonyi kanászbojtár volt az egyik társuk. Ő így beszéli el kalandos útjukat: „Ezen tolvajságban társaim voltak Pál, vagy Vén Gyuri Vázsonyi számadó bojtár pajtásom, Rhénes István Pulai és Pallos Ferencz Ötsi kanász gazdák. Elindulásunk pedig úgy történt, hogy a legközelebb múlt aratás elein egy pénteki napon estve által mentünk Pallos Ferencz Ötsi kanászhoz, s azt hívtuk, hogy vélünk együtt jönne el valamerre disznókat lopni, ki minekutána magát reá adta volna, Szombaton regvei meg indultunk Pula felé a hol éppen Rhénes István bojtárostól akkor hajtván ki seregét, azt megszóllitottuk s hogy vélünk együtt jönne el hívtuk, ki nem is sokáig tartott beszélgetésünkre reá adván magát az eljövetelre s magához kenyeret vévén velünk edgyütt jött a Nagy Vázsonyi Óllakhoz a hol mi is bojtár pajtásommal magunkhoz kenyeret vévén meg indultunk Vén Gyuri pajtásom és Pallos Ferencz vezérlete alatt s estig a Vámosi földig mentünk, ahonnét Menyekénél a Rátóti földnek által menvén mindaddig mentünk, mig Szerdán reggel ezen Dobosi pusztára (Mór mellett H. J.) a honnét a 25 darab disznókat elhajtottuk, nem értünk, s ezen utunkban semmiféle emberrel is, egy Suri juhászon kivül, aki birka mettszés helyett egy vatsorát adott, nem beszéltünk. Szerdán regveire az már nevezett Dobosi földre értünkéi lefeküdtünk nyugodni s mindegy dél feléig aludtunk, mikor egy Asszony az irt 25 darab Disznókat felénk hajtván felébredtünk, ezen disznókat látván Vén Gyuri és Pallos mindjárt mondották, hogy tovább ne menjünk, ezeket hajtsuk el, mellybe midőn mind megegyeztünk volt, én az Asszonyt megfogtam, s mivel sikított, Pallos Ferencz egyet az Asszonyra baltával reá ütvén, szemeit bekötötte, a többiek pedig a disznókat öszve terelgetvén hajtották, mi pedig az Asszonyt utánuk szembekötve késértük, míg be esteledvén az idő az Asszonyt útnak bocsájtottuk s a disznókat egy társaságban még akkor éjjel a Gyóni földön is innét hajtottuk, mig vélek Szombaton dél felé, az addigi volt megállapodásaik helyét nem tudván megmondani — a Veszprémi Szőllő hegyek alatt lett által jövésünk után a Nagy Vázsonyi földre Ollainkhoz értünk. Ahol egy kis nyugvásunk után a 25 darab disznókon úgy osztoztunk meg, hogy nékünk is Vén Gyuri pajtásommal 3 Öreg és kilenc süldő, Rhénes István és Pallos Ferencz kanászoknak is ugyan annyi jutottak a 25-iket pedig közmegegyezéssel Pise Jósi gazdánknak az ólnál néki adtuk, s az én részemre jutott 6 darab disznók mind élve vágynak s tán már eddig a tulajdonosok kezeire kerültek, de hogy a többiek magokéit hova tették, nem tudom. Engemet pedig ezen tolvajságra tsak az kényszeritett, hogy seregünkből sok disznókat kik, kik sem, nem tudjuk, el lopván, fizetésünket el fogták s a kárért másképpen elégséget szolgáltatni nem tudtunk." Bodri Ferkót hamarosan tömlöcbe dugták, mert némi kamra feltörés alkalmával húst és zsírt is lopott, de társai a sikeres dobosi kiránduláson felbuzdulva szeptember közepén újra szerencsét próbáltak s ekkor Mórról nem kevesebb, mint 63 sertést hajtottak el. Ezeket is elosztották maguk között, de alig hogy hazaérkeztek a „szerencsés" vállalkozásról, amíg vacsoráztak, Nagy Jancsi dörögdi és Rehner Ferkó pulai bojtárok a zsákmányból 19 darabot máris elloptak ,,s igy szépen a szemünket kitörlötték " vallja nagy búsan Vén Gyuri. A díszes társaság azonban nem sokáig mulathatott a könnyen szerzett haszonból, mert október közepén már mindannyian tömlöcbe kerültek. Vén Gyuri éppen egy átmulatott éjszaka után került hurokra, a Szent Mihályi határban levő berekben, ahova egy öcsi nőszemély hívta el, akit korábban nem is ismert s aki együtt mulatott velük a korcsmában. „Minthogy maga hívott, hogy késérjem el, a Berekbe elmentem s vele elvégezvén dolgomat onnan eltávozott, én pedig felette mámoros lévén elaludtam s mind addig ott is feküdtem, mig nem N. Vázsonyiak reám találtak és fel költöttek". Sorsukba azonban nem nyugodtak bele. Alig néhány hét leforgása alatt előkészítették szökésüket s ezt október 24-én végre is hajtották. Ám Duka Ferkónak most sem kedvezett a szerencse. A vártoronyból menekülve lezuhant 3 és fél öl magasságból, összetörte magát és újra csak tömlöcbe kerül. Ügyét 1833. december 16-án tárgyalta az úriszéki bíróság. Szakonyi József ügyvivő az alábbi vádiratot terjesztette elő: ,,1833.ik Esztendőben December Hónak, .ik Napján Nagy Vázsonyi ezen T. N. Veszprém Vármegyei M. Városban Vázsonkői M. Groff Ferraris Zichy Ferentz Eő Excellemciája részérül tartatott Uri Szék előtt Felvétetett Büntető Pere Nagy Vázsonyi Urodalom Ügyviselőjének mint Illető FelPeresnek a Raboskodó Pap tsuff névvel Duka Ferkó Nagyvázsonyi Kanász Bujtár, mint több rendbéli Rablásokkal, s tolvajságokkal, tsavargással, sőtt a N. Vázsonyi Fogháznak Vétkes és erőszakos fel verésével terheltetett Al Peres Fél ellen. A Fel Peresi részrül N. Szakonyi Jóseff Urodalmi rendes Ügyvisellő, törvényes Jussai és Szabadságai mellett megjelenvén, kereseti Vádját a Következendőkben, terjeszti elől: Miképpen a vasban álló megvetvén az Isteni és Hazai Törvényeknek Szentségét, az Urodalom Fog házából nem régiben megszökött Bodri Ferkó, Horváth Jantsi és Pál vagy is Vén Gyuri ugyan Nagy Vázsonyi Kanász Bujtárok Társaságában. — Szolgáljatok Helyét el hagyván szerte széllyel tsavarogni, tsavargások ideje alatt Nagy Vázsonyi Lakos Pildman Ferentznek Bakó Jánosnak Simon Mihálynak és Sokhegyinének összvössen nyolc darab jármos Ökreiket a Határbul el hajtani s azokat a Szomszédságban lévő Tzimborás Pajtássaiknak Kezekre adni, — továbbá Moori Tettes Ns. Fehér Vr-gyei M. Város Határábul két izben mintegy 83 darab Sertéseket erőszakossan elhajtani s azokat Dörögdi, Eötsi és Bodei Kanász és Rabló Társaikkal N. Vázsonyi lakosok Sertései Aklánál magok közt felosztani, s azokbul több darabokat N. Vázsonyi lakosoknak Kérdésen kívül ugyan magok által okozott és 13 db Sertésseikben vallott Káraiknak pótlása fejében elosztani, rész szerint pénzért eladni, sőtt még Horváth, tsuf névvel Pise Joseff Számadó Kanász Gazdájukat is egy darabban részeltetni, — továbbá ugyan folyó esztendei Augusztus Havának 25-ik Napján N. Vázsonyi Beledi Horváth Jóseff és Link István N. Vázsonyi Lakosoknak Kamrájuk fedelét és Padlását erőszakossan fetörni és az nevezettek Házátul 4 darab Szalonnát és Ött fontos Hájat, a másiktul pedig egy Véndöl zsírt eltulajdonítani s ezen ragadományt a Vasban álló Bodri Ferkó Zimbora és elszökött Pajtásával N. Vázsonyi N. Csekő János házánál megosztani, végre pedig a most folyó Esztendei Október Hónak 24-ike Éjtsakáján ugyan Bodri Ferkó, Horváth 89