A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Horváth József: Néprajzi és helytörténeti jellegű adatok a nagyvázsonyi úriszék irataiból

Jatsi, és Pál vagy Vén Gyuri megátalkodott Bűntársaival egyet értve Vázsonyi M. Földes Uraság Záros Fogház Ajtaját mesterségessen föl törni és az előre elkészétett Segétő Eszközök használásával a Fogház Tornyábul leereszkedni s valamint nevezett Bün Társai, úgy ezen Raboskodó is ha tsak neki a Szeretse szolgált volna a lábán volt Békó Vasakkal el illantani akarni, s a föllyebb elöl számlált tolvajságaikat még nagyobb vétekkel tetézni s jámbor Lakos társaikat Képtelenül megkárosittani nem átollották. Kivánnya ezért az Uradalmi Ügyviselő e Perben álló Al Perest mint már több izbeli terhes fenyéttékek után is megjobbithatatlan Nagy Bűnöst, — a Hazai törvényeknek jelessen az 1608-ik Észt. 2-ik Törvény Czikkely 2§-ának tartalma szerint, az okozott Károknak és fogsága ideje alatt el használt s használandó tartási Költségeknek megtéréttésén felül magának ugyan megérdemlett büntetésére, másoknak pedig tanúságos példájára Akasztó fára Ítéltetni". Duka Ferkó vallomásában beismerte, hogy egy héttel korábban gazdájától elkéretőzőtt és utazó levél nélkül Kolontáron, Tósokon és Ajkán járt helyet keresve, de az elveszett jármos ökrök ellopásában része nem volt. Úgyszintén tagadta, hogy része lett volna a dobosi és móri sertések ellopásában. Csupán a szalonna és háj ellopását ismerte be. A fogházból való szökésüket a következőkben beszélte el: „Mindeneket igazán megvallok. Hogy nevezett Rab Társaim magam sem tudom minő tolvajságért f. e. Oct. Hónak 20-ik Napján béfogadtatván és az Uraság Fogházában zárattatván, mind addig mig a múlt csütörtökön éjjel a Fogház ajtaját Vésővel, hogy azon kibújhassanak fel nem feszegették, én a tzélban vett elszökések felül semmit sem tudtam, mert azt előttem titkolták, hanem már minekutánna az emiétett Éjjel Metsetet (mécsest H. J.) gyújtván, Bodri Ferkó a Fogház Záros ajtajának egy deszkáját ki feszegette és az Uraság Pajtájábul, hol előtte való napon dolgoztak alattomosan el-tsillentett Kétt Ujj Istráng Kötelet a Fogház tornya Falán levő Ablakra egy darab fát azon keresztül tévén alkalmaztatta, minden módok az elszökésre midőn már a Fogház ajtaján ki jöhettek, a Torony ablakárul el lévén készétve, elsőben Bodri Ferkó és Horváth János a Torony ablakán le ereszkedvén, engemet is arra kénszerétettek hogy szabadítsam magamat, De nékem amitől előre is tartottam megesett az elszökés. Mert jobb Karom egyéb eránt is hibás lévén (bizonyára valami korábbi véres verekedés sérülése! H. J.) és a Toronyból való leereszkedésre elkésztetett kötelet eléggé nem tarthatván, a Torony Ablakárul mintegy 3 1/2 Ölnyi Magasságrul le estem, Kezem, Lábam, fejem öszve törtem, vérbe fördtözve alig tudtam a legközelebb lakó N. Vázsonyi ... Istvánnak Éjfél után Két óra tájban hirt adni, hogy a Rabok elmentek. Utánnam Pál, vagyis Vén Gyuri is Szerencséssen ereszkedett le a Toronybul és mind a hárman lábaikon lévő erős Békó Vasakkal illantak el — azon kijelentéssel, hogy ők Urkutnak Győr Vármegyébe, onnand Sopron Vármegyébe fognak menni és Vén Gyuri Horváth Jantsinak meg is igérte, hogy ottan ösmerős lévén nekik szolgálatot szerez". A kérdésre, hogy a szökésnél használt eszközökhöz hogyan jutottak, így válaszolt: ,,A Vésőt Bodri Ferkó szerezte valakitől, de nekem ki nem jelentette, a két Istrángot az Uraság Pajtájából hozták szűrük alatt, midőn előtte való napon az Urasági Hajdú felvigyázata alatt ottan dolgoztak a fejszét pedig egyik Urasági Hérints nevezetű bérestül kapták meg Rab Társaim, de ezt én előttem titokban tartották, mig el nem jött a Szökések ideje. Vén Gyurit is azért hagyták utoljára, hogy én a Fogházban hátra maradván lármát ne kiálthassak. A Porkolábnak a Törvénynek, vagyis a Fogháznak felső Szobájában levő almáját is az elszököttek vitték el magokkal". Az úriszéki bíróság nem találta bizonyítottnak a vádlevélben említett ökrök ellopását, sem a dobosi és móri sertések elhajtásában való bűnrészességet, azért ,,az ellene kért halálos büntetésnek terhe alól ezennel ugyan feloldoztatik ; Nagyvázsonyban elkövetett Beledi Horváth József és Link István házaiknak erőszakos feltörése s 116 Frt 44 Kr-ra betsült Javaknak eltulajdonéttása s az urodalom fogházábul tzélba vett elszökés, mindazáltal ezen Raboskodó ellen eléggé megpróbáltatván; magának megérdemelt büntetésére, másoknak pedig tanéttó példájára, az eddig való már 4 hónapig kiszenvedett tömlötzöztetésnek betudása és a méltatlanul okozott költségeknek s károknak megtéréttése mellett tüstént elveendő 50 kemény páltzákra ítéltetik s ezeknek Törvényes Bizonyság jelenlétében leendő végrehajtására az egyik Urodalmi Tiszt kiküldetik. Raboskodó Duka Ferencz Alperes elvett Testi Büntetése után jövendőbéli megjobbulásának reménysége alatt szabadon bocsájtatik. Szakonyi Jóseff Urodalmi Ügyviselő és Uri Széki jegyző, Boronkay Ferencz. T. N. Veszprém Vm. Tábla Bírája mint elölülő, Stelczer Pál Urodalmi Inspector, Fromm János Urodalmi Fiscalis, Káldy Sándor mint Köz Bíró, Cseresnyés István Weszprém Vm. Szolga Bírája, mint Törvényes Bizonyság előtt, Rosos Antal azon T. N. Vm. Jár. Esküttye mint Törvényes Bizonyság előtt." Még egy érdekes lólopást találunk a sárguló iratok között, ami 1805-ben történt. Praszka Antal 29 éves nagyvázsonyi ember a vádlott, aki a bíróság előtt őszintén elmondta a lopás történetét eképpen : „Virág vasárnap előtt két héttel, minekutánna már a magam lovait 35 Frt-okon a Leányfalui Czigánynak, Mundi Péternek eladtam, Nagyvázsonyban a Szt. Háromság képénél délután mintegy négy óra tájban Vöröstói Lakos Holczhauszer János engemet meglátván félre hivott, ezt mondván, miért adtad el az Lovaidat olyan olcsón. Kinek feleltem, hogy az edjik semmit sem ért, amellyre ő azt mondta, hogy ád nékem egy lovat, hogy ismét lovam lehessen, mert nékem úgymond, valamely kevés pénzre szükségem vagyon. Akitől kérdeztem, hogy hol adnál te nékem egy Lovat, az pedig felelte, hogy az Veinhard János Lovát adná oda Vöröstón; mellyre én feleltem,

2

hogy olly közel nem kell, mert utóbb is megtudnák. De ő azt mondta, hogy ne féljek, tsak Virágvasárnap estvére mennék által Vöröstóra, ő az Lovat kezemre adja, mert az Veinhard estve kilentz órakor lefekszik és reggelig föl sem kél, addég pedig én az Lovat messze el vihetem és el is adhatom. Ezen biztatásra én az rendelt időre estve kilentz óra után Vöröstóra által mentem és amint engem Holczhauszer János módban hagyott, hogy ő az Kertben reám várakozni fog, és Hátulról mentem bé az Veinhard János Kertében, ahol az Holczhauszer Jánost ott találván, azonnal az Istállóban bé ment és Veinhard Jánosnak egy fekete Lovát ki hozta és kezembe adta ezt mondván, no tsak adj pénzt, a Lovat elviheted és mig az nap fel nem kél ne félj semmit is, hogy utánnad menjenek, addég pedig elviheted messze és el is adhatod, mert nem szükséges, hogy nagyon drágán adjad. S így én az Kezében 30 Frt-okat adtam három Bankó tzédulákban ; a Lovat pedig elvittem egyenesen Sümegre és midőn már a Nap föl jött, az Sümegi Szőlő Hegy alatt voltam, ahol a Lovat a Vendég Fogadóban vivén és nékie három Garas ára Szénát vévén, azután a Vásárra ki vezettem és az Sümegi Czigánynak 80 Frt-on el adtam. Az nap még Döbrögdre mentem Nyirád felé és ottan Kovács János, vagy István nevezetű emberiül egy pár Lovat vettem 100 Frt-okon és más Nap regvei Haza jöttem. Tselekedetem megbánván Veszprémben az Franciskánusokhoz bementem és ottan meggyóntam. Hol is az Páter azt mondotta, hogy vagy a Lovat valamiképpen visszaállítsam, vagy ha az nem lehet, kérdezte tőlem, mit ért azon Ló, kinek feleltem, hogy 105 Frt-on már kérték s erre azt mondotta, hogy tehát annyi Summáért Misét szolgáltassak. Azzal eljővén Veinhard Jánost kétszer is kerestem az Szőlejénél, hogy nékie megmondom az én tselekedetemet, de egyszer sem találtam ottan. Az Faluban pedig nem mertem hozzája menni, hanem egyszer utóbb történt, hogy az Veje Enhefer János hozzám jővén, azt mondotta, Antal, az Ipám Lovát te loptad el, azért tsak valld meg hová tetted. Akinek feleltem, hogy mi tagadás benne, meg vallom én vittem el és az Sümegi Czigánynak 80 Frt-okért eladtam. Ez tehát azt mondta erre, no hát egyszer jöjj által és az Ipámmal eggyezz meg. Által már többé nem mehettem, mert az Uraság Hajdúi megfogtak és Tömlöczben tettek". Az úriszéki bíróság 1806. március 10-én Praszka Antalt „az eddig hosszan tartott Tömlöczöztetését tekéntetbe vévén, 90