A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
T. Knotik Márta: Zászlók restaurálásáról
14. Restaurálás előtt (5. zászló részlete). 14. Vor der Restaurierungsarbeit (Teilstück der Fahne Nr. 5.). 14. Avant la restauration (détail de la 5e bannière). 14. Перед реставрацией (фрагмент знамени № 5). beljebb rögzítettük a tárgyat. így az alábélelőt a szeges belső szélénél vágtuk körül, hogy az amúgy is több rétegű szegett szél vastagítása nélkül, éppen addig érjen. BÉLELÉS Az alábélelőn lebegő öltéseket óvni kell, mert meghúzódásuk, elszakadásuk a restaurálás egy részletének meglazulását idézi elő. Ezért az egylapos-egyoldalas zászlókat béleljük. A béleléshez vékony textil anyagot válasszunk, melynek festése szükségtelen, mivel a lebegő szálak megóvásán kívül más szerepe nincs. Igyekezzünk egy darabból bélelni. Zászlóink (1., 2.) nagy mérete miatt a béléseket toldanunk kellett. Az így elkészített, megfelelő nagyságú bélelő vásznat az alábélelőre fektettük, kisimítottuk és széleit körülgombostűztük. 16 A zászló óvatos átfordítása után, ellenőrzésképpen a műtárgyat is kisimítottuk és ahol szükséges volt a gombostűzést helyesbítettük. Először a zászlótoldások mentén öltögettük egymáshoz a bélést és a zászlót. Ezután a zászló peremétől fél cm-rel kijjebb körül vágtuk a bélést. Ismét baloldalra fordítva a bélést az alábélelő pereménél kissé beljebb, az alábélelő és a bélés közé hajtva varrtuk körül. A zászlón áthaladó öltésekhez természetesen a műtárgy színére festett fonalat használtuk. BORÍTÁS Módszerünkkel az egylapos-kétoldalas zászlók egyik oldalát menthetjük meg, ezért a másik oldalt borítással pótoljuk, mely egyben az alábélelőn lebegő öltéseket is óvja. A borító anyagának megválasztásánál az eredeti textília összhatását és fő jellegzetességeit vegyük alapul. A selyemdamasztból készült céhzászlók (3—6.) borításához megközelítő mintázatú vászondamasztot használtunk (17. kép). A rendelkezésünkre álló damasztok mustrájának szegényessége kényszerített arra, hogy a zászló toldásaihoz hasonlóan toldjuk a borítót. így a mustra forgatásával elért különböző fényhatás megtörte a damaszt egyhangúságát. A toldások széleit az eredetiével ellenkező oldalra hajtottuk és levasaltuk. Ezzel elkerültük a rétegek egymásra halmozását, vastagodását. A zászló és a borító toldásainak milliméter pontos összeillesztését gombostűzéssel végeztük. A jó megtartású varrások, ill. hajtások árkában megfelelő színű gépcérnával varrtuk egymáshoz a zászlót és a borítót. Ügyelve, hogy az öltések mindkét oldalon ebbe az árokba belesimuljanak. A belső levarrások után a műtárgy peremétől 2 cmrel beljebb a rétegeket összeférceltük, majd fél cm-rel kijjebb a borítót körülvágtuk. Ahol a felirat alatt két lap szerepelt (6. és 17. kép), ott a borítás csak a dupla részig terjed. Az egylapos-kétoldalas zászlóknál (3—6.) minden esetben a műtárgy szeges szerinti jobboldalát tarthattuk meg, ezért fonákoldalát béleltük alá, majd borítottuk be. A boritót a szeges belső pereméig hajtottuk vissza és ehhez rögzítettük, így a széleket nem vastagítottuk és az eredeti szeges szépen látható. Ahol a rojt nem a peremhez kötődött, hanem takarta egy részét a selyemdamaszt (3.), ott a borítóval is ugyanaddig fedtük. Ezzel párhuzamosan végeztük a hibás vagy leszakadt rojtrészek felerősítését is. A tapasztalat azt mutatja, hogy az egylapos zászlók restaurálás alkalmával háromlapossá válnak, akár azért, mert két lap közé fogjuk őket, 17 akár azért, mert restaurálás után még béleljük vagy borítjuk. Zászlóink eredeti tartásukhoz képest annyira gyengék, hogy pótlapokkal érik el kb. az eredeti hatást. Nagy felületüknél fogva a függesztésnél nagy súlyt kell elbírniuk, ehhez is szükségük van a pótlapokra. 18 A kiállított darabokon láthatjuk, hogy a zászló esését, tartását, az esztétikai látványt sem zavarja a több textillap alkalmazása (18. kép). 15. Restaurálás után (5. zászló). 15. Nach der Restaurierungsarbeit (Fahne Nr. 5.). 15. Après la restauration (détail de la 5e bannière). 15. После реставрации (фрагмент знамени № 5). татттш 464
