A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

ről" hazatérő fiát és visszaküldte a „hegyre". Itt felhívta a fia figyelmét egy évek óta náluk levő kölcsönkért székre. — Csizmadia Ferenc rk. tanító 1922 Nagykanizsa. 305. Egy asszony „fel szokott járni". Erre felásták a sírját és hasrafordították a koporsóban. Közben mondták neki: „Minden jó lélek pihen, csak te nem!" Többet nem járt haza. — Tóth Gyula rk. földműves 1923 Bézs. 306. Volt egy halott, aki mindig „visszajárt". „Újratemették", vagyis, megismételték vele az egyházi szertartást kihantolás nélkül. — Szuhodi Miklós rk. földműves 1923 Vivitány Zemplén megye. 307. Egy házaspár kiment fát vágni az „erdőre". A kivágott fa agyonütötte az embert, akit azon módon, véresen temettek el. Az asszony két hónap múlva újra férjhez ment. Három hónap múlva erősen zörgettek az ablakon, majd a kéményben olyan zaj hallatszott, mint amikor madár repdes. Lámpát gyújtottak és meg akarták fogni a madarat, de semmit sem láttak. Reggel az elhunyt férj kedves zsebkését, amit az asszony új ura használt, darabokra törve találták meg. Az éjjeli zörgések gyakoriak lettek. Elmentek egy tudós asszonyhoz magyarázza meg nekik, mi okozza ezeket! A „tudós asszony" azt válaszolta, hogy az elhalt férj jár haza, nála is járt és panaszkodott, hogy nem mosták meg temetés előtt. Ha még zörögne az ablakon, ne ijedjenek meg, kérdezzék meg mit kíván és teljesítsék minden kívánságát. Többet azonban nem jelentkezett. — Kelemen István rk. szobainas 1923 Putnok, édesapjától, aki gazdasági cseléd volt, hallotta ezt. 308.Egy kiránduló csoporttal éjjel hazafelé tartottak. Arról beszélgettek, vannak-e hazajáró halottak, vagy sem? Akadtak hitetlenek és hívők. A temető mellett haladtak el, amikor a leghitetlenebb irtózatos ütést kapott a lábára. Feljajdult. Mindenki, ő maga is a halottak munkájának gondolta a dolgot és bizony, szégyen ide vagy oda, futásnak eredtek. Napvilágnál derült ki, hogy egy abroncsdarabra lépett valaki és annak visszaugró vége ütötte meg. — Szálai László Eger. 309. „Halottak fel szoktak járni. Gecse Jani bátyámnak a felesége is így tett! Fiatal házasok voltak és annyira szerették egymást és nem tudtak egymás nélkül élni". A kertben látták az elhalt asszonyt sétálni abban a fekete ruhában, amiben eltemették. — Tóth Gyula rk. földműves 1923 Bézs. 310. Este sötétedés után nem szabad úgy az udvarra önteni a vizet, hogy az ember az ajtón belül áll, mert a „lelkek nem tudnak elugrani", hanem ki kell lépni az udvarra a vízzel. — Benkó István rk. földműves 1923 Szügy Nógrád megye. 311. Ha valakinek a családjában halott van, az éjjel 12 órakor ki ne menjen a házból, mert összetalálkozik a halottal. Aki kísértetet lát, az bal kézzel üssön hozzá. — Marti Gáspár rk. földműves 1923 Kézdiszentlélek. 312. Ha a „masina" (épített tűzhely) ajtaja magától kinyílik, valamelyik elhalt hozzátartozó szelleme van jelen. Édesanyjától hallotta az elbeszélő. — Kovács József rk. iparos 1923 Szurdokpüspöki. 313. Nagyapja járt haza. Először a leányunokája látta. Azután az elbeszélő maga. (Érettségizett, rk. tisztviselő) Látta és beszélt vele. Nagyapja abban az öltözetben volt, ahogy eltemették: „Zokniban, fehérgatyában, ingben és kalapban" volt. Elbeszélő maga nem beszélt, csak gondolt a dologra, amikre nagyapja fennhangon válaszolt. Elmondta, hogy nem teljesítették utolsó kívánságát és ezért jár vissza. Az volt a kívánsága, hogy a borotváját adják a testvérének. Ezt másnap azonnal megtették. Ezen éjjel az elbeszélő édesanyjának jelent meg, kérte, hogy mondassanak érte misét és 9 koldust vendégeljenek meg úgy, mintha ő magát vendégelnék meg. — Kökény Miklós Rád. 314. Közhit szerint a halott utolsó kívánságát teljesíteni kell, mert különben nem lesz nyugalma a sírban és esténként hazajár. A lélek nyugalmát visszaadják, ha kérését utólag teljesítik. Pl. ha valami általa kívánt holmit nem tettek a koporsójába, azt a sírkeresztjére, vagy a temető kerítésére akasztják, a halott megnyugszik. — Kökény Miklós rk. tisztviselő Rád. 315. Ha nem tudják megállapítani, hogy a halott miért jár haza, misét mondatnak érte, és 9 egymást követő koldust úgy megvendégelnek, mintha a halott maga volna az. — Kökény Miklós rk. tisztviselő Rád. 316. Nénje 18 éves korában meghalt. Az édesanyja elment Fügédre a „tudós asszonyho", hogy „nem kíván-e valamit a halott?" Ennek a tudós asszonynak Lipe Julis a neve. Ez azzal fogadta az édesanyját, hogy már várta! A halott nem kívánt semmit, „igazi jó lány volt!" — Guti Imre rk. földműves 1923 Nagyút. 316a. Halottak napja előtti este kimennek úgy 7 óra felé a temetőbe és éjfélig kint maradnak. Gyertyát égetnek. — Nagy Dániel ref. egyetemi hallgató 1922 Trizs református falu. 317. Halottak napjának előestéjén a reformátusok is gyertyát égetnek. — Schönwiesner Adolf Salgótarján. 318. Halottak napján „világítanak" és virágot visznek ki a sírra, noha református lakók élnek a községben. — Csíky Sándor ref. földműves 1923 Lőrincfalva. 319.Halottak napján este 4 óra felé mennek ki a temetőbe és besötétedésig vannak, ott. Akiknek nincs a temetőben halottja, otthon az ablakban éget gyertyát. — Szőcs János rk. cipész 1923 Torja. 320. „Halottak hetiben" nem jó meszelni, mert sok egér, béka, egyszóval „féreg" jön a házba. Iván Kálmán rk. földműves 1923 Vöckönd Zala megye. 321. Amikor húsvétkor ételt szenteltetnek, úgy visznek, hogy „osztogatni is jussék!" Megmondják a szegényeknek, hogy kiért adják, aztán az imádkozik a halottért. — Katona Ferenc rk. földműves 1923 Andrásfalva Románia. Sági Károly 455