A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nyék Sándor: Szájhagyománygyűjtés a Balaton mentén

SZODOMA ÉS GOMORRA HARANGJA Németh Gyula (54) főhajóvezető Keszthely-Zámor, 1953. „Fonyódon meg azt hallottam, hogy a Balaton helyén Szodoma és Gomorra volt. Bizonyság rá a kifogott harang, ott tartja a hegyoldalban egy harangláb. Egy öreg táttos vándor meg is mondta a fonyódiaknak : Ha vihar gyünne e'verni a határt, — húzzátok meg azt a harangot, abba' van egy kis kutya, és ha ez elkezd csaholni, akkor e' is kergeti a Vihart!" Keresztes József főcsónakmester (66), nagyapja Kossuthot vitte a Balatonon Fonyód, 1953. „Az ötvenes években Győrök alatt egy harangot fogtak ki a Balatonból. Azt mondta a nép, hogy itt Szodoma és Gomorra pusztultak el. Innen a harang... Az igaz, hogy mikor a méréseket végeztem, ott Győrök alatt a vízben széles mély árkot észleltem. A harangot talán Ify Lajos volt plébános vitte át Szén'györgyhegyre." Ságvári Mihály (40) halászmester (Gyenes-) Diás, 1953. „A Balaton helyén egykor — ahogy az öregek mondták, — Szodoma és Gomorra városa volt. Keresztúr előtt köveken halásztak; ott volt a templom. Tizenöt kilós fekete harangját a gyenesdiási részen fogták ki valamikor." Fodor Ferenc (81) (Gyenes-) Diás, 1953. „A harangozás avval a kifogott haranggal, akkor használt, ha addig húzták meg, míg a veszel' a határba nem ért!" Kenései János (91) halász (Gyenes-) Diás, 1953. „Már tizenhét éves vótam, amikor a vízen jártam. Bodonba' jártam én. Ezek, akik motoron járnak, nem is igazi halászok. Mink ollan Szén' Péter-féle halászok vótunk. Talán a kesztheli templomban megvan a hatnyelű halászzászlónk. Sokszor háttam a vízen, küet tettem macskának. Még az öreg Gombástu', meg a györki Pintér Jancsitu' tanuttam. Ballá Pista, Kovács Kelé is híres halászok vótak. Hiába nem pusztítottuk a halat. Mer' úgy vót az, ahogy a mondás hagyja : Ha vót pénz, akkor vót szél! Én is úgy hallottam, hogy Sodorna és Gomorra vót a Balaton helén." 3. MONDÁK CSUDASZEMÉLYEKRŐL ÉS CS UDADOLGOKRÓL A VÍZI TÜNDÉR Németh Gyula (54) főhajóvezető Keszthely-Zámor, 1953. „Vízi Tündér lakik a Balatonban, mondták a régiek. Kődöktü főfelé csudaszép lány, lefelé csillogó pikkelű hal. A tihanyiak mondták, hogyha a Tihanyi Kútnál vagyis a révnél megjelenik, abban az évben nem lesz csoportos garda... Itt-ott látták a régiek. Leginkább éccakai halászatoknál tűnt föl. Ha észrevette, hogy nézik, eltűnt. El-elkapott egy-egy halászt, kit szerelemből, kit meg bosszúból. Nagyon féltek tőle a halászok, még a tihanyi Nemes bácsi is, pedig bátor ember vót, ha é'ne, száz éves vóna... Kenésén él egy öreg halász, Mórocz Lajos, nyócvan év körül jár, értelmes erős ember. Az tudna beszélni a Vízi Tündérről. Ő hisz is a tündérbe'. Mint a gyerekek, úgy hallgattuk az öreg meséit. Régi formájukban énekelte a nótákat, sokszor nem is tudtunk vele danu'ni... Még az öreg Kiss bácsim' tudom, hogy hisz a Tündérbe'. Kiss bácsi Akaiiban található, ha még él." (1955-ben Kenésén kerestem Mórocz Lajost, akkor már nem élt. — Nyék S.) Dencs János (50) főhalászmester (Gyenes-) Diás, 1953. „Zalaváron van a Lebuj-csárda. Király Vendel emberei sokat tudnak beszélni a Kis-Balatonról. Csak rám kell hivatkozni. Zalaváron Nagy Csicsa hitt a Vízi Tündérbe'. Ő látta is a parton. Talán valamelyik szép halászmenyecskét nézhette tündérnek! — Ő azt is énekelte, hogy E'kiáttom magamat Fe'ső faluvégen. .. Sármelléken is sok históriát tudnak. A szövetkezet mellett meg ott lakik Nagy Gábor, ötven felé jár, jó nótás ember." LULU, A VÍZI ÖRDÖG Özv. Bonyai Jánosné Koma Margit (40) Balatonszentgyörgy, 1953. „Az én öregapám mesétte... A szigligeti malomba igyekeztek télen a Balatonon körösztül. A jégen egy lakodalmas sereggel találkoztak. Odaköszöntek a vigadozóknak, de még oda is mentek, mert szívesen hittak őket. Együtt mulattak. Mikor ittak, mindig azt mondták: Igyunk a Lulu nevibe'! — Jót mulattak öregapámék. No, mos' má' e'megyünk, mondták, e'megyünk a Jézus nevibe'! — Hát ahogy a Jézus nevit kimondták, e'tűnt a sereg. Helyébe lószar, ló- meg marhaköröm maradt a jégen. Biztosan a köröm vót a pohár, amibü' ittak. E' nem mese, hanem igaz történet! — Mondta mindig az öregapám, aki gyerek vót még akkor, de hát ő is ott vót. A neve Gombócz Márton, a marcali bábos rokonya." Kenései János (91) halász (Gyenes-) Diás, 1953. „Mi tudtunk ám csak igazába' mulatni! A kocsmába' a poharak adták meg a hangot az énekhő'... A Vízi Lulu vót a Balaton ördöge." PARTI BOSZORKÁNYOK Joó János (77) Aszófő, 1955. „Joó Károlyné házába' lakott egy boszorkány. Csudás kenőcsöt tartott. Avva megkente a fenekit, meg a nyírág söprűnyelet. Aztán hipp-hopp, ott legyek, ahol én akarok! Eccer megleste a szógalegény. Az is megkente, amit köllött. Hipp-hopp, ott legyek, ahol öreganyám! — Kint találta magát a szöllőbe', egy borpincébe'. Épp ittak a boszorkányok. De el is tűntek, mihelyt észrevették őt. Sötét lett. Csak az asszonya maradt mellette: — Ha hó'nap rád akadnak, azt hiszik, tolvaj vagy, agyonvernek! No most az eccer hazaviszlek. De többet ne verd az orrodat az én dogomba!" AZ ÖRDÖNGÖS KOCSIS Joó János (77) Aszófő, 1955. „Mikor még Pozsonyba' vót az országgyűlés, odamentek a vezető emberek. Még negyvermyóc előtt. Ott szavaltak addig, míg vége nem lett. Asztalnál ültek, s akinek nem tetszett a másik mondása, az asztalon át is odavághatott, karddal is, még ha a másik belehalt, akkor is! Aki csak megsebesült, annak másnap is kellett szavalni. 28 433