A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Békefi Antal: A bakonyi pásztorok zenei élete

Előfordul azonban, hogy ezek az előadásmódok keverednek egy-egy dalon belül is. Vagy úgy, hogy átmenetet képeznek a feszes és a szabadon előadott dalolás között (poco rubato: 22, 31. sz. illetve poco giusto: 37, 47. sz.) vagy úgy, hogy a dallam első fele rubato s ez később giustoba megy át (19, 23, 35. sz. dalok). Rubatoikra jellemző a nagy, szabad, levegős, szünetekkel megtört előadásmód, hosszan kitartott koronás hangok. Hangzáshű lejegyzésük, az időértékek arányának megállapítása alapos, gondos munkát igényel. Szinte ott látja az ember a ritmikailag szabadon csapongó, terjeszkedő dal mögött a szabadban sétáló, daloló pásztort, akit a modern élet millió törvénye nem szorít még korlátok, másodpercek és Kreszszabályok közé. 2. Tempo A 67 dal közül 31-nek jegyeztem fel a metronomszámát is. A parlando-rubato jelzésű daloknak nehéz metronomszámot adni, így ezek főként a giusto-dallamok tempóját jelzik. A tempók majd 2/3-a (31-ből 19) =90—112 közt helyezkedik el, 5 ennél lassúbb (84—78), 7 pedig gyorsabb (114— 186). A dal tempója függ annak tartalmától, természetétől, de az előadó temperamentumától is. 3. Ritmika Ritmikai arányokban oly gazdagok e pásztordalok, hogy sokszor szinte szegényesnek érezzük jelrendszerünket annak rögzítésére. Különösen áll ez a rubato jellegű dalokra, melyekben az egészen éles ritmusú hangpároktól a gömbölyűre kerekített kvintolákig sokféle ritmusképlet előfordul. Tipikus jelenség — mely parasztdalainkra is jellemző —, hogy a további versek szótagszaporulata az alapritmus ritmikus tagolása útján kap zenei hangot, hordozót. A dalnak ez a kis változatosság nem árt, sőt sokszor lendületet, új színt hoz a további versek éneklése során. 4. Dinamika Általában azonos hangerővel éneklik végig pásztoraink a dalokat, dinamikai árnyalatok nélkül. E dinamikai fokozat a középerőstől a harsogóan erősig terjed. Ihász János pécselyi pásztor zengő orgánuma, hatalmas hangereje a legelők, erdők akusztikájához volt méretezve; abban a kis szobában, ahol a magnetofonfelvételeket készítettük, ez bántóan erősnek bizonyult. Mikor azonban halkítani, csitítani próbáltam, nem talált magára az énekes, színtelen, dísztelen élettelen lett a dala. Ő e hatalmas hangerőt szokta meg. 5. Intonálás Dalosaink előadásmódjában jelentkeznek a Kodály által említett semleges tercek és szeptimek (8, 18. sz.). Az is előfordul, hogy ugyanazon dalon belül egyik alkalommal a hangközök nagyok, utána kicsinyek, vagy fordítva (18,37. sz.) és így semlegesítik egymást. Megfigyelhetjük azonban azt is, hogy a szekszt hangköz is válhatik ilyen ingadozóvá kisszekszt és nagyszekszt között (27, 40). Az ilyen semleges intonálási elősegíthetik, megerősíthetik a pásztorok ilyen semleges hangközökre hangolt hangszerei is. Meghallgatott furulyáiknál a terc és a szeptim ritkán volt diatonikus értelemben véve tiszta. 6. Ékesítések Pásztordalosaink előadásmódja a legjellegzetesebb az egy-egy kis súlytalan díszítőhang alkalmazása s a kisebb glisszandók. Ezekkel a legtöbb népdalunkban találkozhatunk. Csak néhányan őrzik már az egykor oly gazdag, több hangból álló, melizmatikus előadásmódot. Ez a Dunántúlra települt csángó énekesek előadásmódjában még ma is virágjában áll (ld. Kincsesné, Istensegítsbe való énekét, saját magnetofonfelvételemen s kéziratos gyűjteményemben), nálunk viszont már csak a legidősebb generáció ismeri. Ilyen mindössze három dallamunkban sikerült rögzítenünk (33, 34, 39. sz.). Ezeket a dalokat csak az 1892 előtt született dalosaink tudták így előadni. 7. Szóelőkék Bár elvétve a parasztok előadásában is találkozunk vele, itt a pásztoroknál azonban feltűnő, mennyi a dalt bevezető megtámasztó, a feszültséget megteremtő hangsúlytalan szóelőkét használnak. A pásztor szeret magyarázni. Elmondja, megvilágítja a dolgok létjit, voltját. Kommentálja a dalokat. Nem elégszik meg még Petőfi versével sem, eléje told egy strófát, melyben bemutatja a szereplőket (52, 53, 55. sz.). Máskor meg éneke közben egy prózában elmondott mondattal vezeti be énekelt második strófáját: Gyün a gazda, asszongya: (54. sz.). Az is előfordul, hogy e kommentár egy-egy szóra, (1, 10. sz.) vagy szótagra (1, 17. sz.) szűkül. E kis előkék funkciója, hogy zeneileg megtámasszanak egy-egy a magasban megszólaló hangot, vagy rávezessenek lépcsősen, — akárcsak a pásztoraink által annyit emlegetett s oly nagyra becsült cigányzenész játékmodora — egy-egy magas kezdőhangra. Meg kell még említenünk azt is, hogy a szavak könnyebb összekapcsolása kedvéért pásztoraink — akárcsak paraszt énekeseink — szívesen alkalmazzák az átkötő jotációs / han got. Ezt mi mindenkor kurzív szedéssel jelöltük szövegeink, ben. Ey'-t néha a sorkezdés elé is kirakják az énekesek. IX. VARIÁLÓKÉSZSÉG, RÖGTÖNZÉS, ASSZIMILÁLÓ ÁTALAKÍTÓ ERŐ Variálás Korábban szóltunk már a díszítőhangokról s a ritmusaprózás alkalmazásáról, melyek már szintén a variálás eszközei közé számíthatók. 1. Előfordul azonban, hogy a dalnak nem egy jelentéktelen díszítőhangja változik meg, hanem egy következő strófában megváltozik egy-egy dallamhangja is. Mért variál az énekes ? a) A kifejezés érdekében Mikor a 2. és a további versszakokban az új szövegtartalomnak megfelelő kifejezőbb dallamfordulatot keresnek maguknak. Erre az 1. sz. dalunkban kínálkozik mindjárt példa a 6. változat alatt. Itt a gyönge szivedet szövegrész fölé a dallam új rm.^

1 fordulata járul, mely e sóhajszerű, a gyöngédséget jobban kifejező motívumával jobban illik ide, mint az ennél sokkal tárgyilagosabb, hidegebb, eredeti ss ff fordulat. b) A hangsúly kiemelése érdekében Erre sok példa kínálkozik: 2. sz. dalunk 1. jegyzete: harminc; 4. sz. 1. jegyzet Cuha, 22/1 betyár; 30/3. gatyát stb. stb. c) A pásztor a variációkkal fogalmaz dallamot. A pásztor dalolása hangzó és nem kottába rögzített művészet. A hangjegyírást nem ismeri. Ezért, mintahogy a grafikus több, keresgélő vonallal rajzolja meg a kontúrokat, a pásztor is többféleképpen dalol el egy-egy, már régebben énekelt, vagy ritkábban előforduló dalt. Az egymást ismétlő előadások során a dallam vonalai egyre nemesebbek, a sorok egymáshoz való arányai egyre kiegyensúlyozottabbak s a befejezés is egyre szebben, egyre jobban megformált lesz. A pásztor e variációival fogalmazza meg s ellenőrzi mindjárt dalának egyre tökéletesülő vonalát. Több ilyen egymás után készült felvétel összehasonlítása során szinte tanúi lehettünk annak, hogy alakul, formálódik 408