A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Békefi Antal: A bakonyi pásztorok zenei élete

9. Nyitva van a hálószoba ablaka, Kis Mariska most könyököl ki rajta, Fël-fëlsohajt a Jóistenhez magába: — Mért is lëttem Szëdri báró leánnyá! 10. Mért is lëttem Szëdri báró leánnyá, Mért nëm lëttem juhászlegény babája?! — Kis Mariska juhásznénak nëm való, Gyenge lábát fëlszurdalja a tarló. 50/11. Éjfél után kettőre jár az óra, Lënn a kertben megszólal a furulya. Kinyillott a kastélynak ëgy ablaka, Kikönyökölt báró lánya: Mariska. 12. —Hallod, juhász, hogyha igazán szeretsz, Mért szomorítod most is a szivemet? Mért nëm hagysz most bánátimban pihenni, Úgyis tudod, érted fogok meghalni. 13. — Ne haljál mëg, szerelmemnek virága, Gyere velem a sötét éjtszakába! Mert én téged igaz szivből szeretlek, A halál is boldogabb lësz teveled ! 14. — Veled mëgyëk, nëm félëk a haláltól, Szabad lëszëk a kőszivü apámtól ! Gazdaságim mind itthagyom teérted, Szegénynek is boldog lëszëk tevéled ! 51/15. Szëdri báró felnyergeli a lovát, Megkerülli a juhászok tanyáját. Megkérdezi a legöregebb juhászát, Nëm-ë látta Szëdri báró Mariskát. 16. — Nagyságos úr, hay'azt mondom, nëm lát­tam, Három napja a bujtárom se láttam! Elbujdostak, kimentek a határbul : A nagyságos kisasszony a bujtárral. 50/17. Szëdri báró nyergelteti a lovát, Keresteti a bárólányt, Mariskát. — Megállj, huncut, utolérlek még máma, Menyasszonyod lessz egy száraz akácfa! 51/18. Arra alá faragják már azt a fát, Amelyikre juhászlegényt akasszák. Fújja a szél fehér ingét, gatyáját, Nëm öleli Szëdri báró leányát. 51/19. Jaj de szépen kifaragták azt a fát, Amelyikre a juhászlegényt akasszák. Fújja a szél fekete göndör haját, Temetik a báró lányát: Mariskát. A következő juhászdal-családba hat dalunk tartozik, összefüggenek egymással: részben szövegeik egymás vari­ánsai, részben pedig az alapdallamhoz társultak más-más juhászdal-szövegek. Közülük a következő négy balladás dalunknak Petőfi Sándor Alku című két versszakos költeménye a szöveges alapja, mely a nép előadásában újabb versszakokkal bővült. Az összehasonlítás kedvéért közöljük a Petőfi verset is és nép­dalainkat is. A mi népdalaink Petőfi verse elé még egy, azt előkészítő stófát helyeznek, melyben bemutatják a szereplő­ket. A hozzá toldott negyedik és ötödik strófa megint csak azt az alapigazságot fejezi ki, mely a pásztorokat szegénysé­gük, sokszor nélkülözéseik ellenére is boldoggá tette. — Nem­csak az anyagi javak jelentik a boldogságot ! Egy szerető vagy vagy élettárs közelsége, a jól végzett munka öröme, eredmé­nye, derűsebb életszemléletűvé, dalosabb kedvűvé, mondjuk ki, boldogabbá tette őket sok kuporgató, magát és családját agyondolgoztató nagygazdánál. A változatok közlői és gyűjtési adatai a következők : 52. 53. 54. 55. Szentgál, 1969 — P. Horváth István, 1891 Hárságy, Gombástanya Szentgál mellett, 1952— Horváth Lajos Pécsely, Klárapuszta 1969 — Ihász János, 1919 Zirc, Tündérmajor 1952 — Dömötör Ferenc 1879 Fbeö rubato J-cc* s>e 400

Next

/
Oldalképek
Tartalom