A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
Békefi Antal: A bakonyi pásztorok zenei élete
50. 51. 47/2. — Nëm terittëm én ide ja. subámat, Itt a tilos, behajtják a gulyámat ! — Ha behajtják, szivem gulyás, az nëm baj, Majd kiváltja édesanyám, ha mondom! 3. Édesanyám, váltsa ki/a gulyámat, Éjszakámat a gulyással töltöttem, Hejde, — Lányom, lányom, lányomnak sem mondalak, Hogysem tégëd ëgy gulyásnak adjalak ! — Nëm bánom hát, édesanyám, tagadj mëg, aj Az utolsó Gyönge szivem а gulyásér hasad mëg. \ két sor ] dallamára 4. — Kispadáron kifaragták azt a fát, Akire/a juhászlegint akasztják. Fújja y'a szél а gyóccsingét és gatyáját, Nem öleli többé báró leányát ! Olaszfalu, 1952 — Esső István, 1902 Hëgyësd, 1965 — Kiss Zsigmond, 1930 E ballada változata a következő dallammal is ismeretes. 49. Hárságy, Kleinmaior, Szentgál 1952 — Horváth Lajos, 1870 Tempo qi'usio J" tóe 2. — Nëm terithetem én le a subámat, Jön a hajdú, behajtja a gúlámat! — De të avval, szivem, gulás, ne gondolj, Kiváltja az édesanyám, ha mondom ! 3. — Lányom, lányom, lányomnak sem mondalak, Hogy én téged egy gulásnak adjalak ! ? — Én nem bánom, édesanyám, tagadj mëg, Az én szivem ëgy gulásér hasad mëg. Az egyik legismertebb balladánk a juhászlegénybe szerelmes bárólányról szól. Szendi báró, vagy Szedri báróként él népünk közt a kegyetlen apa emléke, aki akasztófára juttatja a juhászlegényt, mert viszonozni merte lánya szerelmét. Egységesen kialakult szerkezetű ballada, melyet szintén több változatban jegyeztem fel. Ezek közül a legteljesebb az olaszfalusi, melyet azonban szervesen egészít ki a hegyesdi változat. Mindkét balladát teljes egészében közlöm úgy, hogy a bal szélen kezdett strófák az olaszfalusi, a beljebb kezdettek a hegyesdi változat versszakai lesznek. 50/3. Báró lánya juhászlegényt szerette^ De ezt megmondani sënki se merte, Hogy a báró, ëggyetlen Mariskája Juhászlegényt ölelget a tanyába. 4. Szëdri báró gyanús lëtt a lányára, Hogy az gyakran kisétál a tanyára. Még gyanúsabb szép orcája a juhásznak, Rózsája ült arcán a boldogságnak. 5. Szëdri báró megtiltja a lányának, Hogy ëgy szót is szólhasson a juhásznak. Nëm engedi a mezőkre sétálni, Csak a kertben kell néki hervadozni. 6. Szëdri bárónak juhásza nëm alszik, Sóhajtása néha-néha fölhangzik: — Jaj, Istenem, nëm igazán szeretett, Minek szomorította a szivemet! 7. El is mëgyëk, megkérdezem még máma, Minek hozta szivemet ilyen gyászba. Bucsut mondok e nyomorult világnak, Ugy sem szabad szeretnem a babámat. 51/ 8. Éjfél után kettőt ütött az óra, Még akkor is szépen szóll a furullya, Furulyaszó felhallatszik a kastélyba; — Ébren vagy-ë, Szëdri báró Mariska ?
