A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Petánovits Katalin–Törő László: Veszprém megye néprajzi kutatásának 10 éves távlati terve

tészeti és egyéb jellegzetessége, s ezáltal mintegy csokorba gyűjtve képet kaphatunk a környezet építészeti és gazdasági tevékenységéről. (Pl. a Bakonybélbe tervezett komplexum). A szabadtéri néprajzi múzeumok számát növelni kell, külö­nösen a Balaton mentén, ahol nemcsak kitűnő objektumok állnak rendelkezésünkre, hanem megfelelő idegenforgalom is. X. Lakberendezés, bútorzat Bakonyi Múzeum: 358 db Balatoni Múzeum: 364 db Pápai Múzeum: 18 db A szabadtéri néprajzi múzeumok megőrzik a lakóház ma még megfogható legrégibb állapotát. Mi is elsősorban erre hívjuk fel a figyelmet, de megemlítjük a korábbi formát is, hogy a kutató előtt világos legyen a fejlődés sorrendje. A megye magyar és nemzetiségi lakóinak házbeosztása nagyjából egyforma volt: szoba, konyha, szoba, vagy szo­ba, konyha, kamra. A konyha: legnagyobb részét a nagy kemence foglalta el. Néhány szék, sámli, esetleg vizespad volt a konyha összes bútorzata. A harmincas évek után a kemencéket kidobták, s a szoba berendezését asztalos bútorokra cserélték. így került ki a sa­rokpad és asztal a konyhába. Szegényebb vagy öreg emberek­nél ma is látható. Az edények nagy része a kemence tetején állt, az akasztó darabok pedig a kemence melletti és mögötti falon függtek. A kisebb használati eszközök helye a konyha falába vájt ún. vaklik volt. A falkászlik már a későbbi álla­potot tükrözik. A szoba a ház legrangosabb helye. „A szoba berendezése a Balaton melléki házakban, a lakosság úgy magyar, mint né­met eredetű elemeinél csakis egyféle, t. i. sarkos volt, melyet csak az utóbbi időben kezd a párhuzamos berendezés fel­váltani és kiszorítani." 65 A sarkos berendezése a Bakonyban és a megye egyéb területein is általános volt. A sarokban állt a sarokpad, két szárnya közt a fiókos, láb­tartós asztal. A pad két végén 1—1 tulipános láda. A pad fö­lött a falra volt szerelve a tálas, melyen tányérok, kancsók vol­tak. A szoba hosszanti fala mellett helyezkedett el egymás vé­gében a két ágy, előtte a székek. A konyha felőli fal mellett állt a konyhából fűthető szemeskályha. A szoba szemközti falánál állt az almáriom vagy sublót, felette a tükör. A németeknél a szoba berendezéséhez tartozott a búsuló­szék (karosszék), és sokáig a ruhaakasztó rúd. Ez utóbbi a magyaroknál már régen a kamrába került a tálassal együtt, amelynek helyére szentképeket akasztottak. A kisnemesi szoba berendezése hasonló volt az előbb felso­rolt szobabelsőkhöz, legfeljebb a bútor volt értékesebb. Gya­kori volt a gazdagon faragott hegedűhátas szék, sarokpad, az intarziás sublót és keményfa asztal. Helyenként a bútorzatot kiegészítette a párnázatlan kanapé. A magyar bútorok általános jellemzője megyénkben a for­mai szépségre való törekvés. Festett bútor alig található, leg­feljebb a ládát festették. A németek szekrényeiket, ágyaikat tarka virágokkal fes­tették tele, de általánosan használták a legutóbbi időkig a berakásos, intarziás asztalokat, sublótokat, sarokpadokat. Külön figyelmet kell fordítanunk az eddigi gyűjtésekből szinte teljesen kihagyott gyermekbútorokra. Bölcsők, járókák, kis székek, állószékek, asztalszékek, ágyak alkotják a gyere­kek bútorait, melyeket részben a második szobában, részben a konyhában tartottak. A lakás berendezéséhez tartoznak a falakat, bútorokat, ablakokat díszítő tárgyak is, mint függönyök, terítők, tányé­rok,szentképek, fényképek, tükrök, cserepes virágok, és a vi­lágító-eszközök. A lakóház harmadik vagy negyedik helysége a kamra. Itt őrizték és őrzik a tároló edényeket (bucsérokat, hombárokat), az etető és itató edényeket, a nem mindennap használt konyhafelszereléseket (kenyérsütés tárgyai), a szo­bából kiszorult ruhaakasztórudat, a használt csizmákat, cipő­ket és még nagyon sok tárgyat. 66 A Bakonyi Múzeum szabadtéri múzeumaiban magyar és nemzetiségi lakásberendezésekei: őriz. A Balatoni Múzeum eddigi bútorgyűjteménye teljesen ve­gyes. Elsősorban faragott székek vannak birtokunkban szép számmal. Gyűjteményünk gyarapítását szabadtéri néprajzi múzeum létesítésével szeretnénk megoldani. XI. A konyhafelszerelés, táplálkozás Bakonyi Múzeum: 337 db Balatoni Múzeum : 295 db Pápai Múzeum: 124 db A táplálkozás eszközei a lakás legnagyobb tömegű és leg­változatosabb részét képezik. „A táplálkozás kutatása elválaszthatatlan a termelésünk mindenkori szintjének ismeretétől.. ." 67 A szabadtűzhely edényei többnyire cserépből és fából ké­szültek. Megyénkben korábban kétféle konyhatípus volt ál­talános : füstös és szabadkéményes. A főzés mindkettőben sza­bad tűzön folyt. Az edények alja először keskeny, hogy a pa­razsatjói köréje lehessen húzni, majd szélessé válik, lábat kap, vagy vasháromlábra helyezik és alája húzzák a parazsat. A szabadtűzhely tartozéka a tűzikutya is, melyből igen válto­zatos formákat és méreteket készítettek. A konyhában található kemencékben kenyeret sütöttek és főztek is benne. A kemencében való főzés emléke a kurugla, mellyel az edényeket tolták és húzták ki-be. De a kemence funkciója elsősorban a kenyérsütés. A kemence fűtéséhez hasz­nálták a szénvonót, a pemetet. A kenyérsütéshez: szitát, ko­vászkeverőfát, dagasztóteknőt, kovászfát, szakajtókat, sütő­lapátot, kis vizesedényt, kovászvakarót. A megsült kenye­reket a kamrában levő kenyértartón tárolták. A kemencék a harmincas—negyvenes években a konyhából az udvarra, esetleg kamrába kerültek ki. Kenyeret egészen a hatvanas évek elejéig sütöttek, így ezek az eszközök még be­szerezhetők. Gyűjtésük azért fontos, hogy emlékanyagukat is megőrizzük a tárgyakkal együtt. Megyénkben sokféle módja Volt a kenyérsütésnek (komlós, krumplis, kukoricás stb.) s en­nek emlékanyagával senki sem foglalkozott a néprajzi kutatók közül. A húsfeldolgozás konyhai felszerelése meglehetősen gazdag, és ezideig nem gondoltunk rendszeres gyűjtésükre. Húsvágó deszkák, bárdok, bontókések kellenek a mindennapi konyhai használatra. A disznóöléshez pedig egy egész sorozat eszköz: ölőkés, bontókés, szalonnaszeletelő, húsdaráló, bélmosó tek­nők vagy melencék, hurkatöltők, disznósajt prések. Ez alka­lommal használják a disznófogó kapcsokat, a rendfát, a bon­tóasztalt, a zsírfőző üstöt, a zsírszűrő kanalat, a hús sózására használt teknőket, kádakat é. í. t. A háztartásban korábban а fa tárgyak jóval nagyobb szere­pet játszottak, mint ma. A kanalak, villák, mosogatódézsák, gyúródeszkák, vajköpülő, kisebb-nagyobb méretű kádak a sa­vanyúság eltartására, mozsarak a köleshántolásra vagy a mák­törésre, krumplitörő, fűszertartó é. í. t. Pincékben a cserép­edények mellett szívesen alkalmazták a bográcsokat, öntött­vas edényeket, nyársakat. Gyűjteményeinkben alig van belő­lük. A táplálkozás fentebb érintett tárgyai közül keveset őriznek gyűjteményeink. De nem is annyira a számszerűségben van a hiba, hanem az esetlegességben, a rendszertelenségben. A jövőben arra is gondot kell fordítanunk, hogy az egyes tár­gyak mellett együtteseket, egész konyhafelszereléseket is, vagy egy-egy rész (húsfeldolgozás, kenyérsütés) tárgyait hoz­zuk be egy faluból, vagy egy családtól. XII. Kerámia Bakonyi Múzeum : 556 db Balatoni Múzeum: 628 db Pápai Múzeum: 155 db Sümegi Múzeum: 403 db Megyénkben a múlt században nagyon sok volt nemcsak a fazekasmester, hanem e mesterséggel foglalkozó falvak, köz­ségek száma is. Pl. Sümeg, Nemesleányfalu, Tüskevár, Veszp­rém, Keszthely é. í. t. Készítményeik a vásárok alkalmával messze vidékekre eljutottak. Gyűjteményeinkben szereplő kerámiákat, forma és funkciójuk szerint csoportosítjuk: 68 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom