A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Tóth Teréz: Tóth József fafaragó – egy bakonyi pásztor – élete és művészete

17. Részlet egy fából faragott könyvborítóról. 17. Teilansicht eines holzgeschnitzten Bucheinbands. 17. Détail d'un couvre-livre sculpté en bois. 17. Фрагмент деревянной резной обложки для книги. DALKINCSÉNEK TÜKRÖZŐDÉSE A FARAGOTT MINTÁKON Apám egy régi pásztorcsalád utolsó pásztorsarja. Vérében van a pásztorélet. S ha ifjúkorában próbálkozott is mással, azért a szíve mindig visszahúzta az állatok mellé. Mégis az a tény, hogy egy családban valaki mesterségének utolsó folytatója, sok mindent meghatároz. Sok olyan tulajdonsággal rendelkezik Édesapám, amelyet valószínűleg őseitől örökölt, s amelyek a szakma szempontjából feltétlenül hasznosak. (Pl. az állatok szeretete, lelkiismeretes gondozásuk.) Vannak viszont egyéniségének olyan tulajdonságai, amelyek összefüggenek ugyan a pásztorélettel, de nem mondhatók éppen jó tulajdonságoknak. (Az életrajzi részből kitűnik, hogy gyermekkorában sokat költözködtek birtokról birtokra éppen a pásztoréletből kifolyólag. Csak családi összefogással értük el, hogy vége szakadt a költözködéseknek.) Az életforma korszerűsödésével akarva-akaratlan az ő életében is olyan igények alakultak ki, amelyekről apja, és nagyapja idejében hallani sem lehetett. Nem tudná elképzelni az életét esténként régi pásztorszokás szerint istállóban vagy akolban nyugovóra térve, sőt a rádiótól és a televíziótól sem szívesen válna meg. Egy régi pásztor szokás, pásztorvonás viszont tisztán él benne: sok-sok éneket tud, mert éneklő környezetben nőtt fel. Több dalról tudja még azt is, hogy kitől hallotta. Sokat tanult a nagymamától, aki nemcsak olvasni szeretett nagyon, de énekelni is. Bojtár korában az öreg pásztoroktól nemcsak a szakma különféle fogásait sajátította el, de a dalaik közül is sokat átvett. Ránk, mai fiatalokra nem mondhatja senki, hogy keveset énekelünk, csak merőben mások a mi dalaink, azok forrása, hozzáférhetősége és elsajátításának körülményei, mint az övék. Ők nem TV-ből, nem rádióból kapták kedvenc dalaikat, hanem egymástól. Ezért is van egy-egy dalnak tájegységenként más-más változata, s ez indokolja az ő dalaiban mutatkozó szövegi és dallami eltéréseket is. Faragásai között találunk olyanokat, amelyek népdalainkkal, s az általa is ismert népdalokkal hozhatók kapcsolatba. Egyik dobozán Szedri a báró balladájának néhány mozzanatát ábrázolta. „A leány virágszakajtó mozdulatával tulajdonképpen a párválasztást jelképezi, akárcsak a Gerencséri utca című népdalunk. A sarokban levő várral pedig történelmünk emlékét teszi oda mementóként a szerelmi jelenetet ábrázoló doboz sarkába." — írja Barsi Ernő tanár a Napló című napilap 1967. július 23-iki számába (18 kép). Ez a tükrös a Zirci Reguly Antal Tájmúzeumban található. A képen jól megfigyelhető a disznók után hetykén lépkedő pipázgató kanász, aki bal kezében a fokosát, jobbjában pipáját tartja. Ruhája a kanászok ősi viseletét, a bőgatyát mutatja. Szinte ugyanazt a képet láthatjuk a tükrös fedelén, amelyet a Hej, kanászok, kanászok ! kezdetű népdalunk sorai idéznek elénk (19 kép): Hej, kanászok, kanászok! De szennyes a gatyátok. Talán nincsen babátok ! Ki fehérítsen rátok ? A zirci múzeumban található borotválkozódoboz fedelére faragott minta azt a hatást kelti, mintha az Este van már, késő este... kezdetű dalunkhoz illusztrációul készült volna (lásd a 20. képet). 18. A Szedry báró című ballada ábrázolása dobozfedélen. 18. Abbildung der „Szedry báró" betitelten Ballade auf einer Schachteldecke. 18. Représentation de «La ballade du baron Szedry». 18. Рисунок на крышке шкатулки по мотивам баллады «Граф Седри» 370