A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Tóth Teréz: Tóth József fafaragó – egy bakonyi pásztor – élete és művészete

1955-ben három leendő TSZ elnök volt gyakorlaton a Hajnal TSz-nél. Nálunk étkeztek. A gyakorlat után az egyik Szentgálra került elnöknek a termelőszövetkezetbe. Ő biztatott, hogy költözzünk Szentgálra. Nem volt nehéz rábeszélni, hiszen egész életem jóformán költözködésekből állt régebben, s így nem idegenkedtem egy újabbtól sem. Meg aztán a feleségem rokonsága is Szentgálon él. Szentgálon házat vettünk, az első saját házat." Édesapám itt is az állattenyésztésbe került a tehenek mellé. A faluban két tsz is volt, de egyesítették a kettőt. Édesapám a termelőszövetkezetben változatlanul a tehenészetben dolgozott 12 évig. Csak tavaly óta juhász, de az ősszel visszamegy újra a tehenészetbe. És közben mi gyerekek megnőttünk. Testvéreim már családot alapítottak, én még tanulok. Édesapámat nyolc apróság szólítja nagypapának, akiről több alkalommal olvashattunk újságcikket, láthattuk a TV-ben. Faragómunkája legszebb elismeréséül 1962. augusztus 20-án megkapta a Népművészet Mestere címet. A kitüntetést az Országházban Ilku Pál nyújtotta át. Édesapám már elmúlt 55 éves. Még van egy kis ideje a nyugdíjkorhatárig. „De addig nincs megnyugvás, addig folyvást küszködni kell!" — S bár nem vágyik a Kánaánra, neki is az az álma, hogy egy nehéz munkával eltöltött élet éveit egy biztos, nyugodt öregkor kövesse. Nyugdíjas korában sokat akar faragni, sokkal többet, mint eddig. NAPI MUNKÁJA A TEHENÉSZETBEN Az istálló a falu szélén van, mi pedig a falu központjában lakunk. Nem nagy távolság, nem kell sokat menni, de mégis korán kell kelni, hogy időben odaérjen a munkahelyére. Hajnalban kel fél négykor, és így négy órára ér ki. A többiek is addigra érnek oda. A munkát közösen kezdik: a kandiban bekeverik a etetnivalót az egész állománynak. Aztán megkezdődik az önálló munka. Egy embernek kb. 15—20 tehén áll a gondozása alatt. Ez a 15—20 db állat egy csoportban található, mert így könnyebb a gondozásuk. A maguk részlegéről kihordják a ganyét. Az istálló közepén megy a csille. Erre rakják rá az egymással szemben levő oldalon dolgozók a trágyát, és kitolják az istálló mögötti trágyadombhoz. A csilléről a trágyát nem csak úgy leszórják, hanem asztag alakjában teregetik szét a régi trágya tetején. Utána tisztítják meg a teheneket, mert így már, nem tudnak belefeküdni újra a trágyába. A tisztítást leggyakrabban egyszerűen csak vakaróval és szalmacsutakkal végzik. Ha nagyon belefeküdt az állat a ganyéba, vizes szalmacsutakkal dörzsölik le. Hét óra előtt hajt ki Édesapám. Ilyenkor, amikor a tehenek még csak a kertek alatt legelnek, Édesanyám kiszalad meleg reggelivel. Nyáron én is gyakran megtettem ezt. Amíg reggelizik, a „reggelivivő" tartja szemmel az állatokat, no meg a kutya. Van úgy, hogy bizony jól megindulnak a marhák, és akkor nem lehet ülve reggelizni, menni kell utánuk, s csak közben falatozhat a pásztor. Reggel mindig megmondja Édesapám, hogy merre delelnek, hová hozzák az ebédet. Ez azonban csak olyankor mehet így, ha közelben őriz. Ha messze megy, egész napra való élelmet csomagol magának. A tehenek ellegelésznek, ha jó füvet találnak. Édesapám sokszor botjára támaszkodva is farag. Leülni nem lehet, de van amit állva is el tud végezni a faragásán. Úgy kell igyekezni a legeltetésnél, hogy dél felé itatóhelyre érjen a csorda, azután meg behúzódhasson az árnyékba delelőre. Az itatáshoz a vizet a pásztornak kell meghúznia. Addig meregeti a vizet, ameddig isznak az állatok. Sőt a valamire való pásztor még utána is telehúzza a vályúkat, hogy az arra járó pásztor állatainak is legyen mit szürcsölni. Miután jól teleitták magukat, behúzódnak a fák közé. Ilyenkor kérődzik a marha. Ha nem kérődzik, akkor nem lakott jól, és délután nem győz legelni. A pásztor is éhes. A kutya ugrándozik, csahol örömében, mikor meglátja az ebéddel közeledő háziasszonyt. Amikor a gazda végzett a levesevéssel, amit a kutyának hagyott, azt beleonti az edény tetejébe és kenyeret aprít bele. Ez a kutyaeledel. A kutya még ki is nyalja utána az edényt, azután ő is lepihen a hűsön. Delelés ideje alatt tud igazán dolgozni Édesapám a tarisznyájában hordott faragáson. Tarisznyájának van egy olyan fiókja, ahol a szerszámait tartja. A faragást legtöbbször delelés után sem rakja el, mert menet közben is vannak olyan helyek, ahol hosszabb ideig legelésznek az állatok, s ezalatt is lehet dolgozni. Este hat óra felé kezdi hazafelé terelni a csordát. Amikor megérkeznek, a teheneket megkötözik és a jászuba takarmányt dobnak eléjük. A fejeshez bemosakodnak, sapkát és fehér kötényt tesznek fel. Előkészítik a kannákat, és kimossák a fejővödröket. Mielőtt elkezdik a fejést, lemossák a tehén tőgyit. Édesapám több mint harminc éve fej, tenyere már nem nyúlik ki egyenesre, az ujjai csomósak a sok fejestől. Sokszor télen viszketős sebekkel van tele a keze. A faragás is megerőltető. így nagy könnyebbséget jelent a nemrég bevezetett gépi fejés. Mielőtt hazamennek, elmossák a tejes edényeket. A tejeskocsis pedig elviszi a tejet a csarnokba. S végül a tehenek alól kidobják a közben keletkezett friss trágyát a placc szélére, és hazamennek. A munkaegységek számát a tejhozam és az elletések száma erősen befolyásolja. Édesapám érti a dolgát. A szomszédok még sokszor éjjel is segítségül hívják egy-egy borjazó vagy felfújódott tehénhez. Mindig elmegy, mindig segít. A FARAGÁS ELSAJÁTÍTÁSA Édesapám iskolás korában tantárgy volt a kézimunka. Famunkákat és agyagmunkákat végeztek. Készítettek fából ásót, sütőlapátot, kis kazettát, melynek oldalait rafiával vonták be. Famunkái mindig jól sikerültek. Kanászbujtár korában kezdett farigcsálni. 1930 újévkor Takács János bácsi odakerült kanásznak az apátsághoz Zircre. Faragó ember volt. Ő magyarázta meg a kíváncsiskodó bojtárnak, hogyan kell faragni. Saját faragásain munka közben mutogatta a fogásokat. Édesapám tizenkét éves volt ekkor. Először cigarettaszipkával kezdte. Ezeket a munkatársak kapták meg, akiknek jobban ízlett a cigarettázás ilyen kis faragott szipkából. Majd botokkal próbálkozott, de ezekre csak így 362