A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
Tóth Teréz: Tóth József fafaragó – egy bakonyi pásztor – élete és művészete
Antal, Édesapám anyai nagybátyja) megismerkedett Bíró intéző, amint az akiipusztai határban őrizgetett. Az intéző átcsalt bennünket Akliba, az apátsági birtokra. Itt folytattam tovább az iskolát. Tanítóm Gell Mihály volt. Azt akarta, hogy mint hadiárvát vigyenek tanulni Jutásra kiskatonának. A tanítót azonban elhelyezték Fűzfőre, s ebből nem lett semmi. Még februárig jártam iskolába, aztán kivettek borgyus gyereknek. 1928-ban Szentmihálykor hagytuk ott Akiit. Tündérbe mentünk a Ballá urasághoz. Ott juhásznak állt be öregapám. Újévkor meg már Zircre kerültünk az apátsághoz. Tizenhárom éves voltam ekkor, és konvenciós (fizetéses) szolgálatot kezdtem, mint kanászbujtár. 1932 augusztusáig bujtároskodtam, aztán 1933 újévig traktoros voltam. Majd három év fejőstehenesség következett az apátságnál. Ezalatt az idő alatt kétoldali vesemedencegyulladást kaptam, s ezért három hétig voltam Zircen kórházban. 1936. január 20-án bevonultam Komáromba a határőrséghez, de kezdődő visszerem miatt két hét után hazaengedtek. Nagybátyám, Farkas Antal leszegődött a zirci parasztokhoz csordásnak. Én is csatlakoztam hozzá, és ketten őriztük a falu csordáját. Sokat faragtam ebben az időben. Majd 1938 április elsején Pénzeskútra szegődtem a Fischer zsidóhoz fejőstehenesnek. Ez év húsvétjakor nősültem meg. Édesanyád is, én is szentgáli születésűek vagyunk, mégis Zircen ismerkedtünk meg. Mind a ketten az apátságnál szolgáltunk. Az esküvő után külön háztartásba költözködtünk. Édesanyám maradt továbbra is Zircen. Pénzeskúton született meg az első gyerek, aki a nagyapja után a János nevet kapta. Egy év után otthagytam Pénzeskutat és Mesterházy Nagy László nyugalmazott hadbírótábornokhoz álltam be szolgálatra Kardosréten. Tehenes lettem megint. De csak az 1939es évet töltöttem itt. 1940-ben újra az apátsági tehenészetbe kerültem. Megszületett a második gyerekünk. Ezúttal kislány: Kató. Itt sem volt jó. Hiába! Nem találtam meg a számításomat, és visszamentem Kardosrétre a Mesterházy birtokra. 1942-ben ismét szaporodott a család egy taggal, a fiatalabbik nővéreddel: Marikával. 1943 tavaszán Akiipusztára kerültünk a zirci apátsági birtokra. Juhásznak csalogattak oda, de tehenesnek alkalmaztak. Egy évig, és addig Putriban laktunk. (Néhány házból álló település, major Zirc és Akiipuszta között.) A major egy km-re volt tőlünk, oda jártam dolgozni. A tehenészetben munka közben sokszor megfáztam, s ezt mindjárt a vesémen éreztem. Legtöbbnyire minden tavaszon megfektetett. Rábeszéltek, hogy fogadjam el a cseléddisznók őrzését. Egészségem szempontjából is jobb volt az a munka akkor. Ezzel aztán beköltöztünk a faluba. 1944 januárjában megszületett az ifjabbik Tóth József. Egészen 1945. február 6-ig kanászoskodtam. Akkor ismét be köllött vonulnom. Pápára a 20-as hadihídoszlophoz kerültem, innen Győrbe vittek bennünket. Egy nap kivitték az alakulatunkat hídverésre Sérfenyőszigetre. Sokan hazaszöktek. Egy társammal én is leléptem. Este már Szabadhegyen jártunk, amikor a város szélén egy orosz katonai őr megállított bennünket a sorompónál. Dokument jeszty? — kérdezte. Nem volt papírunk. A katona beküldött bennünket a házba, hogy ott majd kapunk dokumentot. Győrből Komáromba hajtottak bennünket gyalog. Ott pár napig időztünk, majd Hetényben vagoníroztak bennünket. Tíz napig tartott az út Fogsányig. Innen néhány nap után továbbmentünk, és 16 nap múlva megérkeztünk Lalára. Két évig voltam kint, és ezalatt három lágerben voltam. Fakitermelésen és hídépítésen dolgoztam. S közben faragtam. 1947. június 25-én jöttem haza. Itthon tudtam meg, hogy édesanyám 1946-ban meghalt.A fogság ideje alatt Édesanyád nevelte itthon a négy gyereket, s művelte a tíz hold földet, amit a felszabadulás után kaptunk. Hazatérve átvettem a kis gazdaság irányítását. Aztán 1948. március 29-én megszülettél te, a legkisebb Tóth. A Teréz nevet édesanyám után kaptad. Az immár héttagú család ellátása nem kis feladat volt. Hogy ez könnyebben menjen, 1948 tavaszától 1949 tavaszáig cselédeskedtem az apátságnál. Saját földünk művelésére csak vasárnap jutott időm. A többi napokon most is Édesanyád dolgozott rajta. Aztán 1950-ben jött a közösítés, a termelőszövetkezet. Az alapítótagok között voltam. Bevittem a „nemrég" kapott tíz holdat, a szekeret a két tehénnel együtt a közösbe. Az állattenyésztésbe kerültem. Novemberben kaptunk 30 hasas tehenet. Ezeket gondoztuk. 1951ben kerültem kapcsolatba a Népművészettel. Az első találkozóra Győrben került sor 1951 novemberében. Lengyelné a szövetkezettől megismertette a város nevezetességeit velünk, újdonsült faragókkal. Ugyanebben az évben állattenyésztői brigádvezetői tanfolyamra mentem Hajdúdorogra. Az öthónapos tanfolyamot azonban nem fejeztem be, mert a havi 540,— Ft ösztöndíjon kívül a család semmiféle támogatást sem kapott ezalatt, és ebből egy héttagú családot eltartani nem lehetett. Hat hét után haza köllött jönnöm sorozásra. Utána pedig nem mentem vissza." — 1953-ban augusztus 20-án kiváló állattenyésztői munkájáért kitüntetést kapott, s mint kiváló tsz-tagot még háromszáz forint jutalomban is részesítették. Ezután minden télen egy-két hetes állattenyésztési továbbképzésre ment hol Balatonfüredre, hol Alsóörsre. „Aztán 1955. augusztus 8-án történt velem egy baleset. Aznap már reggel esett az eső, amikor kihajtottam a marhákat. Esőköpenyben voltam, csuklya a fejemen. A botomra támaszkodtam mint szoktam, és észrevettem, hogy a fiatal bika igen bámul. Szólok neki : Vadász mit akarsz ? És a bika megindul felém. Ütöttem rá egyet, de a bot kirepült a kezemből, mert síkos volt. Fellökött. Hatmázsás növendékbika volt. Belenyúltam az orrába, szemébe, de vagdalta a fejét és közben tolt a földön. Síkos volt a köpeny, lesiklott rajta a bika szarva, és a vizes füvön tolt legalább harminc métert. Aztán fölálltam, és megfogtam a két szarvát, de megint föllökött. Szarvával odavágott a homlokomhoz, s a szemgödröm szélét hosszan felhasította. Aztán elhagytam magam. Mikor újra kinyitottam a szemem, a bika feje lejjebb volt. A vérszagra a tehenek körülvettek, és nyalogatták körülöttem a füvet. Két bordám eltört. Utána egy darabig kórházban voltam, aztán meg otthon feküdtem. 361