A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Tóth Teréz: Tóth József fafaragó – egy bakonyi pásztor – élete és művészete

meghalt, öreganyámra hagyta a vagyonát, háromezer forintot. Házat akartak rajta venni és takarékba rakták a pénzt. Aztán kitört az I. világháború, és a pénzt bennfogták hadipótléknak. Kárpótlásul kaptak érte egy fejkendőre valót." Farkas Mihály és Horváth Mária házasságából született Farkas Teréz, Édesapám édesanyja. A gyerekek közül ma már csak Farkas Antal él, a többiek régen meghaltak. Apai rokonságára nem is igen emlékszik Édesapám, mert az anyai nagyszülőknél nőtt fel. Tóth nagyapja szintén pásztor volt. Három gyermeke közül kettő ma is él: József és Ilona. A harmadik Édesapám édesapja volt : Tóth János. Nagyszüleim — Tóth János és Farkas Teréz — házassága szülői elhatározás útján jött létre. A fiatalok nem is ismerték egymást, csak a szülők. Mindegyik juhász család volt, így tehát „a fiatalokat az isten is egymásnak teremtette" címmel nyélbeütötték a házasságot. Pedig Teréz éppen nem érezte ezt az egymásnak rendeltetettséget. Ő Zircen szolgált a klastromban. Társnői nem értették miért húzódozik ettől a házasságtól, hiszen Tóth János fényképe láttán ők valamennyien így nyilatkoztak: „Bolond vagy te Treszka, én bizony hozzámennék!" Egy nap felkerekedett Teréz, és hazament Márkóra. Megmondta az anyjának, hogy ő nem akar hozzámenni. Azt hallotta, hogy vőlegényét mindennél jobban érdeklik a nők, s hogy nem szeret dolgozni. A szülők mégis rá tudták beszélni a házasságra. Megtartották a lakodalmat. Az esküvői képen azonban igen morcosan néz az ifjú asszony. Beletörődött, de kibékülni nem tudott sorsával. ÉDESAPÁM ÉLETÚTJA „Anyámék házasságából három gyerek született: Teréz, Mihály és én. 1913. november 15-én születtem Szentgálon. Én voltam a középső gyerek. A nővérem akkor már nem élt, mikor én születtem, mert kéthónapos korában meghalt. Miska, az öcsém pedig kéthetes volt, amikor meghalt. így aztán egyedül maradtam. Édesapámat azonban én sem ismerhettem. Apám 1915 januárjában vonult be katonának, s ekkor én még csak 13 hónapos voltam. Az utolsó lapot Galíciából, Homonnáról kaptuk tőle. Aztán már csak egy értesítés jött, melyen ez állt: „1915. április 19-én a Jugosvölgyi csatában hősi halált halt." Ekkoriban Zircen laktunk, de 1917 januárjában elköltözködtünk Nagyesztergárra. Ott együtt laktunk Farkas öregapámékkal, és jó ideig velük is maradtunk. Itt mentem fel iskolába, első osztályba. Édesanyám a Purgli uraságnál dolgozott a konyhán. Újévkor elköltöztünk Veim-pusztára. Ott nem volt iskola, csak Nagy-Veimben. Oda jártam iskolába a többi gyerekkel együtt. Itt sem maradtunk sokáig. Öregapám összeveszett az intézővel, mert kertosztásnál nem akartak neki megfelelőt adni, és otthagyta a birtokot. 1921 tavaszán Szépalmára mentünk. Onnan Porvára köllött iskolába járnom. Egy évet elmulasztottam, mert nem adtak föl iskolába, és nem tehettem vizsgát. Öregapám elletős kanásznak szegődött el Szépalmára. De az öreg Peácsovits gróf még azon a nyáron eladta a disznóállományt. De öregapám a disznókat kedvelte, így aztán elmentünk Pénzeskútra, 1922ben. Januárban a Fischer zsidóhoz álltunk be szolgálatra. Itt tettem vizsgát az első osztályról. Pénzeskúton három évig laktunk. A Fischer is eladta a disznókat. Zircre köllött hajtani őket. Én is elmentem öregapámmal. Mikor mentünk visszafelé, betértünk a Perglihöz, aztán megebédeltünk. Akkor voltam először kocsmában. Aztán öregapám a vadászháznál dolgozott. A cserkellő utakat tisztította a vadászathoz. Lekotorta az utakról a faleveleket, hogy a vad ne hallja a zörgést, és biztos legyen a lövés. Aztán Tóni bátyámmal (Farkas 1. Édesapám, Tóth József pásztor. 1. Mein Vater: der Hirte József Tóth. 1. Mon père, József Tóth, pâtre. 1. Пастух Йожеф Тот. 360