A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
Katona Imre: Ismeretlen adatok a herendi porcelángyárról
márkájú meisseni készítményekkel találkoznunk, de úgy hisszük nyugodtan állíthatjuk, hogy a korai márkájú jegyek korai típusokra kerültek. A mondottak után csodálkozhatunk-e azon, hogy Herend, a benyomott jegyek ellenére, nyilvánvalóan a pszichológiai megtévesztés szándékával, a közismert kardos meisseni jegygyei próbálja a konkurrencia káros hatásait ellensúlyozni. Hogy hamisításról szó sem lehetett, azt a meisseni kardos jegy melletti benyomott FM HEREND 847-jelzés bizonyítja. Egyébként ebből derül ki az is, hogy a gyárnak még olyan fehér edényei is voltak az 1860-as évek végén raktáron, melyek az 1840-es években készültek. 1847-ben meisseni igazodású plasztikus lótuszvirágos mintájú edények, főleg készletek készültek Herenden. Ezért az ebből az évből fennmaradt fehéráruk szolgáltak alapanyagul az 1870-es évek meissenies készítményeihez. Tudjuk, hogy az 1860-as évek második felében már komoly problémák mutatkoztak a herendi gyárban. A környéken megindult vasútépítkezés több fizetést biztosított a munkásoknak, mint a gyár, ezért gyakran a jól bevált szakmunkások otthagyták a gyárat. A megcsappant munkáslétszám s a gyáron belül feszülő szociális ellentétek önmagukban súlyos kérdésként nehezedtek a gyárra. Ehhez hozzájárult még, hogy a herendi gyár meissenieskedése, védjegyutánzata időközben kiderült. Hosszú diplomáciai levélváltás indult el Szászország és a Magyar Külügyminisztérium, illetve a Földművelés- és Iparügyi Minisztérium között. Az ügyben keletkezett első levél 1871. április 29-én kelt. Ezt a meisseni porcelángyár igazgatósága intézte a szászországi pénzügyminiszterhez. Ebben nemcsak konstatálja, hogy a herendi gyár egyes áruin a meisseni gyár régi jegyeit alkalmazza, hanem követeli is, hogy erélyes intézkedés tétessék a jegyek további használatának eltiltására. 26 A szászországi pénzügyminiszterhez írott levél a cs. és kir. Külügyminisztérium útján a magyar Földművelés- és Iparügyi Minisztériumhoz került, ahonnan május 3-án az alábbi leirat kíséretében megküldték Veszprém megye közgyűlésének: „Veszprém megye közönségének. A Szászországi meisseni porczellán gyár igazgatóságának a szászországi pénzügyminiszterhez intézett s a cs. és kir. külügyminiszter utján hozzám juttatott folyamodását, melyben Fischer Mór herendiporczellán gyáros ellen a meisseni porczellán gyár régi jegyeinek tilos használata miatt panaszt emel, s nevezett Fischer Mórt e jelvények utánzásától jövőre nézve szigorúan eltiltani kéri, ezen megye közönségének ide zárva oly felhívással küldöm meg, hogy az iránt panaszlott Fischer Mórt kihallgatván 's esetleg a' herendi porczellán gyárban, hivatalos meggyőződést is szerezvén annak igazoló nyilatkozatát esetleg a' leletről felveendő jegyzőkönyvet a közleménnyel hozzám mielőbb terjessze fel." Veszprém megye első alispánja 1871. június 24-én az alábbi 3 db melléklettel ellátott levelet intézte a Földművelés Iparés Kereskedelmi Minisztériumnak: „Vonatkozással a f. évi 4804 sz. kegyes intézvényére, van szerencsénk az e megye e központi Járási főbírája által a herendi gyárban felvett szemlejegyzőkönyvet Fischer Mór gyár tulajdonos nyilatkozatával együtt a' közlemény -vissza- zárása mellett teljes tisztelettel felterjeszteni." Sajnos a herendi gyárban felvett jegyzőkönyvnek és Fischer ominózus nyilatkozatának nyoma veszett, a Földművelés Ipar- és Kereskedelmi Minisztérium viszontválaszából és a cs. és királyi külügyminisztérium átiratából azonban biztosan tudjuk, hogy a gyárat ellenőrző bizottságnak sikerült a tiltott jegyhasználatot konstatálnia. Ennek szellemében fogant az a levél is, melyet a Földművelés Iparés Kereskedelmi Minisztérium intézett július 30-án Veszprém megye közgyűléséhez: „A meisseni porczellán gyáros ellen a nevezett gyár régi jegyeinek használata miatt emelt panaszra vonatkozóan f. évi június hó 24-ről 2686 sz. a. kelt jelentés tartalmát tudomásul vévén, felhívom a megye közönségét, hogy Fischer Mór porczellángyárost figyelmeztesse, miszerint idegen gyári jegyek használatáról, valamint eddig, ugy ezután is őrizkedjék." A cs. és kir. Külügyminisztérium azonban erélyesebb eljárást követelt a Földművelés, Ipar- és Kereskedelmi Minisztériumtól. A Külügyminisztériumot az a tény ingerelte, hogy nemcsak a szemlebizottságnak sikerült a tiltott jegyhasználatot konstatálnia, hanem Fischer mellékelt nyilatkozatából is nyilvánvaló, hogy a meissenieknek igazuk volt, amikor a gyárjegyükkel való visszaélést illetékes helyen szóvátették. Ennek tulajdonítható, hogy még 1872-ben sem ültek el Herend tiltott jegyhasználatának hullámai. Ekkor, főleg a Külügyminisztérium és a Földművelés, Ipar- és Kereskedelmi Minisztérium közt folyt élénk levelezés, de természetesen a botrány hullámai Herendet sem kerülték el. Miután az eset a meisseniek szerint sérti Ausztria —Magyarország és a német vámszövetség között 1868. március 9-én megkötött kereskedelmi és vámszerződést, a „viszszaélés megszüntetését" és az ebben az irányban teendő intézkedések mindennél fontosabbak, hangsúlyozta a Külügyminisztérium egyik levele. Végülis, 1872-ben került végleg pont az ügyre. Az Iparművészeti Múzeum számos becses herendi készítménye között is rendkívül becses, és kultúrtörténetileg jelentős az a darab, melyen a benyomott FM-betűk és a 847-es számos kívül ott van a máz alatt kobalttal festett, a meisseni készítményekre jellemző kettős kardos jegy is, mely az ügy eddig egyetlen tárgyba merevült emléke. Az említett csésze és alj nem illik a herendi gyár készítményei közé. A plasztikus minta egyénies színkezelése első pillanatra sejteti azt az ellentmondást, mely a dekor és a kb. 20 évvel korábbi fehéredény mintái közt fennáll. Fischer akcióját mégsem tekinthetjük egyértelműen pejoratívnak, mert eljárása nem ment túl a pszichikai megtévesztés keretein, másrészt egy olyan konkurrencia váltotta ki belőle, mely alapvetően előnyösebb körülmények közül intézte támadását a gyár és termékei ellen. A bécsi méhkasos-jegy szintén szerepel herendi árukon. Az Iparművészeti Múzeum említett tálján kívül még bizo6. Fischer Sámuel által bejegyzett 1878-as herendi védjegy a bécsi méhkassal és a 7-es számmal. 6. Herender Schutzmarke mit dem Wiener Bienenkorb, von Samuel Fischer 1878 unter Nummer 7 zum Register angemeldet. 6. Marque de Herend à la ruche viennoise et au chiffre 7, déposée par Samuel Fischer en 1878. 6. Херендское клеймо 1878-го года с венским летком и цифрой 7, поставленное Самуэлем Фишером. 309