A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
Nagy László: A veszprémi tobakok
27. Szömörce. (Cotinus coggygria Scop.) Csapody V. rajza. 27. Sumachpflanze. (Cotinus coggygria Scop.) Zeichnung von V. Csapody. 27. Cotin (Cotinus coggygria Scop.) Dessin de V. Csapody. 27. Сумах, растение. (Cotinus coggygria Scop.) Рисунок Чаподи В. 28. Szömörcebokor. (Cotinus, Krüssmann után) 28. Sumach-strauch. (Cotinus) Nach Krüssmann. 28. Buisson de cotin (D'après Krüssmann). 28. Сумаховый куст. (Cotinus) по Крюссману. 29. Termő szömörce. (Cotinus, Krüssmann után). 29. Blühender Sumach. Cotinus, nach Krüssmann. 29. Buisson de cotin en fleurs (D'après Krüssmann). 29. Сумах приносящий плоды. (Cotinus) по Крюссману. Tudták mindezt különösen a török és török módra dolgozó tímárok, ezért tiporták, gázolták erőteljesen, helyenkint szinte már túlságosan sokat is a bőröket. De ezért ügyeltek különös gonddal a páclé összetételére is. Igyekeztek a lehető legjobban megállapítani a bőrök és a páclé, a kutyaganéj és a ganéjt oldó vízmennyiség leghatékonyabb arányát. Nagyon vigyáztak a páclé megfelelő hőmérsékletére is. Voltak műhelyek, ahol csak fokozatosan, szinte a lé hőmérsékletéhez szoktatva tették be a bőröket a forró páclébe. Nagyon ügyeltek a pácolás időtartamára is. 130 Bár Hollósy nem említette, fel kell tételeznünk, hogy az igényesebb veszprémi tobakok is tekintettel voltak e követtelményekre. Semmi esetre sem elégedhettek meg bőreiknek csupán egyszerű, mozdítatlan és ellenőrizetlen áztatásával a csak találomra vegyített páclében. A 18. századi török szattyán- és kordovány készítők minden valószínűség szerint azzal érték el bőreik utánozhatatlan finomságát, hogy a kutyaganéjos pácolás után rendszerint még korpa-, füge-, méz- és szőlőmust pácokat is használtak. 131 E pácok cukortartalma, amellett, hogy fokozta a mésztelenítést, meg a lágyítást, újra felduzzasztottá a ganéjpácoktól összeesett bőröket, széttágítva rostjaikat, előkészítette a cserzés számára, mintegy helyet csinált a bőrben a különböző konzerváló csersavas leveknek. 132 A ganéjpácolást követő korpapácokat nálunk is többfelé alkalmazták a finom bőröket készítő műhelyekben. 133 Arról, hogy más cukortartalmú pácokat is használtak volna a magyar kordoványosok és szattyánosok, nincs tudomásom. Nem maradt semmiféle nyoma annak, hogy a veszprémi tobakok a kutyaganéjos pácolás után valamiféle egyéb, akárcsak korpapácot is alkalmaztak volna. Bizonyára ez is egyik oka lehetett a tobak és a török finom bőrök közötti nagy minőségi különbségnek, ami, mint láttuk a veszprémi csizmadiák értékelésében és a megye árszabásaiban is megmutatkozott. A pácolás befejezésével minden bőrkészítő megmosta a bőröket és tompa kaszával kinyújtotta a tőkén, hogy a maradék páclé is kinyomódjék belőlük. Utána most már utoljára húsolták és színeitek, nyilván, bár Hollósy elfelejtette megemlíteni, a veszprémi tobakok is. Mert mint Domokos Jakab magyarázta, „pácolás közben, ugyanúgy mint az áztatás és a meszezés alatt, újra kiduzzad a bőrön a hús". Ezzel az utolsó húslással Végleg el kellett, hogy távolítsák a hájas réteget, akárcsak az azt követő színeléssel a felhámot, vagyis minden olyan részét a bőrnek, amely különösen romlandó és alkalmatlan a cserzésre. Most már csupán a jól konzerválható szemölcs- és irharéteg maradhatott meg tisztán. Az igazi alapos mosás a húslás és színelés után következett. Wellmannék kádba, tiszta hideg vízbe tették a bőröket. 204
