A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
Nagy László: A veszprémi tobakok
10. „Peckelt" bőrök szárítása kerítésen. (Erdély) 10. Trocknen „gespeilter" Felle auf dem Zaun. (Siebenbürgen) 10. Séchage des peaux «tempées» sur le mur de clôture. 10. Сушка штифтоваНных «бурдючных» шкур на заборе. (Трансильвания) A tömlőre nyúzott gyenge juhot és bárányt belül a hátsó részen peckelték ki, meg kívül az első láb között és a hátsó lábakat külön-külön a térdeknél (10. kép). 54 Az erdélyi tímárok és szűcsök gyakran panaszkodtak arról, hogy a falusiak nemcsak rosszul nyúzott, vakmetszéses, hanem gondatlanul szárított, pállott bőröket is visznek hozzájuk. A pállott bőröket könnyű megismerni, mert „sárgás-piros a színük és szagosak". A rossz nyúzásból és gondatlan szárításból eredő hibák mellett olyan egyéb károsodások is érhették a bőröket, amelyek még a vágás előtt, az állat életében keletkezhettek a rideg állattartás, vagy a helytelen istállózás körülményei között, mint pl. a farkas-, vagy kutyaharapások,különböző élősdiek, rovarok, kullancsok okozta, többé vagy kevésbé behegedt sebek. Ilyen károsodások különösen gyakran fordulhattak elő a nemesített birkaállományok szakszerű gondozásának bevezetése, a birkás céhek megalakulása előtt a Bakonyvidéken is. 55 E meghibásodásokat többnyire már csak munka közben, a gyapjú eltávolítása után vették észre. Nem igen készíthettek belőlük sem mást, mint legfeljebb festetlen bélést, vagy irhának valót. Lábbelik felső bőrének nem voltak alkalmasak. e) Az állatállomány és a nyersbőr kínálat hatása a kordovány- és szattyánkészítés alakulására A 18. század második felének közepéig viszonylag zavartalan lehetett a szattyánhoz szükséges nyersbőrellátás is. A veszprémi tobakok elegendő juh, meg bárány bőrhöz juthattak a mészárosoktól és birkásoktól. A bajt ezúttal nem az 194 állatállomány csökkenése okozta, mint a kecskék esetében. A fajnemesítés megindulásával és a gyapjúkereskedelem rohamosfellendülésével a Veszprém megyei földesuraságok is nagy juh, meg birkanyájat legeltettek az erre igen alkalmas vidéken. 56 A beszerzési nehézségek akkor kezdődtek, amikor a Veszprémbe mind nagyobb számban letelepülő „árendás zsidók" 57 kezükbe vették a nyersbőrkereskedelmet ; diktálni kezdték az árakat, irányítani a piacot, ami ha a bőröket távoli vásárokon, sőt „külországokban" jobban értékesíthették, nem egy esetben áruhiányt és ennek következtében szintén jelentős drágulást idézett elő. A veszprémi tobakcéh, hogy megvédje tagjainak érdekeit, elkeseredett harcot kezdett a földesuraknál és a nyersbőrárakat szabályozó vármegyénél a bőrkereskedők ellen. A tobakokra nézve e sorsdöntő küzdelem lefolyását a II. fejezetben ismertetem. Itt csak annyit, hogy harcuk nem járt és nem is játhatott sikerrel. Kénytelenek voltak alkalmazkodni a mindinkább kapitalizálódó gazdasági élethez, a céhes ipar kis árutermelését fokozatosan felváltó tőkés árutermelés viszonyaihoz és a szattyánnak való bőröket is anyagi erejükhöz képest ott beszerezni, ahol hozzájuthattak és olyan áron, amilyen a kialakult piaci ár volt, legtöbbször éppen a zsidó bőrkereskedőnél. De a bőséges állatállomány még ilyen körülmények között is lehetővé tette számukra, hogy olcsóbban jussanak szatytyánnak való juh-, birka-, meg báránybőrökhöz, mint kordoványhoz szükséges kecskebőrökhöz. Részben ennek tulajdonítható, hogy műhelyeikből a 19. század első évtizedében már lényegesen több szattyán került ki, mint kordovány. A céh egy 1808-ban kelt kimutatása szerint míg évenkint összesen 100 kötés kordovány t készítettek (egy kötésben 10 db bőr volt), szattyánból 200 kötést, tehát a dupláját. Igaz, hogy a kordoványt kötésenkint 45 Ft-ért értékesíthették, a szatytyánt csak 20 Ft-ért. 58 E különbséget azonban kiegyenlítette a szattyánnak való nyersbőr olcsóbb ára. öreg ketske bőrnek párja 3 Ft — dénár kos és ürü bőrnek párja szőrösen 1 Ft 50 dénár birka kosnak és ürü bőrnek párja szőretlen — Ft 75 dénár öreg ketske bőrnek párja 3 Ft — dénár birka, kos és ürü bőrnek párja szőrösen 2 Ft — dénár birka, kos és ürü bőrnek párja szőretlen 1 Ft — dénár bak, czap és meddü ketske bőrnek párja 3 Ft — dénár birka, kos és ürü bőrnek párja szőrösen 1 Ft 24 dénár birka, kos és ürü bőrnek párja szőretlen — Ft 45 dénár Még olcsóbban jutottak szattyánnak való nyersbőrökhöz, ha megelégedtek festetlen bélésbőr készítésével és ehhez 1795ben „közönséges esett birka bőrt" vásároltak párjáért 75 dénáron, 1800-ban 85 dénáron, 1813-ban csak 36 dénáron. 59 Emellett a Vékonyabb szattyán készítése egyszerűbb, kevesebb nyersanyag (fa, mész, szömörce) felhasználásával járó és rövidebb ideig tartó munkát igényelt, mint a kordoványé. Tehát viszonylag kevesebb beszerzési gond, bélésbőr esetében lényegesen alacsonyabb nyersbőr ár, kevesebb nyersanyag felhasználás és kisebb munkabefektetés mellett, nagyobb haszonnal is járt. Különösen a tőkével és kereskedelmi (beszerzési, értékesítési) gyakorlattal alig rendelkező, többnyire legény- és inas nélkül dolgozó szegényebb tobakok számára volt mindinkább előnyös a szattyán készítése. Jó példáját látjuk ennek, a veszprémiek leánycéhének, a pápai tobakcéhnek egy valószínűleg szintén 1808-ból való jelentésében. E nyilván kisebb, szegényebb, bár úgy látszik szorgalmasabb céh tagjai egy esztendő alatt 200 kötés kordoványt és 600 kötés szattyánt készítettek, tehát nem mint a veszprémiek a kordovány kétszeresét, hanem már a háromszorosát. 60
