A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhzászlók, céhládák és egyéb céhjelvényes emlékek

Heraldikai szempontból mindenesetre említésreméltó, hogy a céhzászlók tanúsága szerint a különböző céhek még a XIX. század második felében is rendszeresen használták mesterségjelvényes, színes céhcímereiket. A céhzászlóval kapcsolatos költségek r A céhzászlók elkészíttetési költsége igen magas volt. Álljon itt erre például a veszprémi belső molnárcéh céhmesterének Khán Mártonnak, az 1836—1837. évre szóló számadásából az alábbi részlet: „Az elkészülő zászlóra lett költség nevezetesen Gombkötőnek contó szerint 200 ft Aranyművesnek dtto 195f50x Boltosnak damasztért 67 f 36 Piktornak 85 f Szabónak 12 f 30 Lakatosnak 5f Asztalosnak 2f 55 Ismét gombokért 1 f 15 Felszenteléskor egyházfinak 1 f 40 x Mesterembereknek borra való 1 f 30 x Öszvesen 514. 16"

67 67. A szentkirályszabadjai bognár céhlámpa mesterségjelvényes dísze (1839). 67. Handwerkszier auf der Wagnerzunftlampe von Szentkirályszabadja (1839). 67. Ornement muni de l'enseigne de métier sur la lanterne de la corporation charrons de Szentkirályszabadja (1839). 67.Украшением на фонаре в виде эмблемы ремесла сенткирайсабадьяйского цеха бондарей, 1839. 66. A szentgáli takácscéh lámpája. 66. Zunftlampe der Weber von Szentgál 66. Lanterne de la corporation de tisserands de Szentgál. 66. Фонарь сентгальского цеха ткачей. A számadásból kitűnik, hogy az igen rossz állapotban ma is meglevő zászlót a boltostól vett damasztból 6-féle iparos készítette el : szabó, gombkötő, aranyműves, piktor, lakatos és asztalos, igen jelentős összegért. Nem csoda, ha a céhtagok húzódoztak a zászló csináltatástól, nem beszélve a zászlóhordozásról, amely a zászlók hatalmas méretét és súlyát tekintve, meglehetősen fáradságos lehetett. Különösen sérelmesnek tartották a zászló csináltatást és hordozást a református vallású mesterek. A pápai borbélycéh pl. 1741-ben így panaszkodik a földesúrnak egy kálvinista mesterre „Robics Ferenc céhünkben sok confusust (zavart) okoz; ha ennek a zászlócsinálást előhoztuk, eö kegyelme nemhogy ebben az eö, buzgóságát megmutatta volna, hanem inkább kihurrogatván bennünket ezt mondotta: Minek a zászló? Én ugyan annak a nyelét sohasem fogom vinni".

68 Ezért a céhek legtöbbször külön embereket fogadtak, akik a körmeneten a felvonuló mesterek előtt a zászlót vitték. Kitűnik ez a legtöbb céh számadásából. A veszprémi belső molnárcéh 1839—40. évi elszámolásában pl. a 45. tételben 153