A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhzászlók, céhládák és egyéb céhjelvényes emlékek
68. A nagyvázsonyi bognár céhlámpa mesterségjelvényes dísze (1843). 68. Handwerkszier der Wagnerzunftlampe von Nagyvázsony (1843). 68. Ornement muni de l'enseigne de métier sur la lanterne de la corporation de charrons de Nagyvázsony (1843). 68. Украшение в виде эмблемы ремесла на фонаре надьважоньского цеха бондарей, 1843. „zászlóhordozásért 2 f 30 kr." szerepel. 69 Ugyancsak külön fizettek a zászlók őrzéséért is, mert azokat a templomban tartották. A veszprémi molnárcéh pl. az „egyházfinak zászló gondviseléséért és egyébb fáradságáért" az 1843—44. évi számadás szerint 2 ft-ot adott. 70 AVeszprém megyei céhzászlóknak sem történeti, sem iparművészeti szempontból nincs túl nagy jelentőségük. Meglehetősen késői időszakból származnak és kivitelük sem emelkedik az átlagos színvonal fölé. Művelődéstörténeti szempontból mégis igen figyelemreméltók, mert színeik tarkaságával, díszes tartóvasaikkal, dús aranyozásukkal jellegzetes védőszentképeikkel és mesterségcímereikkel a sokszázéves céhrendszer testületi szellemének és vallási funkciójának kézzel fogható látványos emlékei. II. TEMETÉSI CÉHLÁMPÁK Bár tudjuk, hogy a kézműves céhek kialakulásának valódi oka az árutermeléssel együttjáró piac szervezésére és a verseny kizárására — vagy legalábbis korlátozására — fellépő igény, a szervezkedés a középkori egyház mindent átfogó ideológiája következtében vallásos jellegű egyesületek, jámbor oltártársulatok, testvériségek (confraternitások) formájában indul meg. Egy-egy oltár körül tömörülnek az egy mesterséget űző kézművesek és testületeiket eleinte gyakran az oltár védőszentjéről nevezik el. Természetes, hogy közösen vesznek részt az egyházi szertartásokon és halottaikat is maguk temetik el. Érthető tehát, hogy már a legkorábbi középkori céhrendtartások is kivétel nélkül mind előírják: a céh köteles elhunyt 154 tagjait vagy azok hozzátartozóit tisztességesen eltemetni és a temetésen a céh tagjai tartoznak hiánytalanul, teljes létszámban megjelenni. A céhtag halálakor a céhmester elindította a táblát és a behívótábla körülhordozásával adta tudtul a mestereknek a céhtag halálát és temetésének időpontját. Sok helyen erre a célra külön halottas behívótáblát rendszeresítettek, amelyen halálfej, koponya és csontok ábrázolása hívta fel a figyelmet a gyászesetre. 71 A céhek által rendezett temetések szervezettebbek, ünnepélyesebbek és fényesebbek voltak, mint a többiek. Ezért módosabb polgárok halála esetén hozzátartozóik gyakran egy-egy céhet kértek fel, hogy díjazás ellenében vállalják el a temetést. Némelyik céh, 72 vagy annak keretében alakult külön társaság rendszeresen és hivatásszerűen foglalkozott sírásással és temetéssel. 73 Ezek az ún. „kalandos céhek" vagy „kalandos társaságok", 74 amelyek a mai temetkezési vállalatok egyenes ősei. Kertész Manó 1922-ben megjelent Szólásmondások с művében említi, hogy Zalában a büszke „rátartós" emberre máig is azt mondják: „Büszke, mint akit céhvei temetnek". 15 O. Nagy Gábor is átveszi ezt a szólásmondást 1966-ban megjelent „Magyar szólások és közmondások" с gyűjteményébe azzal, hogy ez olyan tájnyelvi kiszólás, amely a magyar nyelvterületnek csak egy kis részén ismert". 76 Hogy ez a „céhvei temetés" Veszprém megyében is mennyire el 69. A veszprémi fazekas céhlámpa mesterségjelvényes dísze. 69. Handwerkszier der Töpferzunftlampe von Veszprém. 69. Ornement muni de l'enseigne de métier sur la lanterne de la corporation de potiers de Veszprém. 69. Украшение в виде эмблемы ремесла на фонаре веспремского цеха гончаров.
