A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Cserny Margit: Adatok Veszprém megye 1848–49-es történetéhez

A vasútépítés ügyében Széchenyi és Kossuth azonos véleményen volt. Egy huzamosabb füredi tartózkodása idején készítette el Széchenyi a magyar közlekedés fejlesztésének tervét, amelynek része a rendszeres, központosított vasúthálózat. A tervezetet — közreműködést kérve — megküldte a megyének és azt a közgyűlés 1848. március 13-án tárgyalta meg. A jegyzőkönyv szerint: „.. .a közlött munka méltánylással fogadtatik".

18 Pedig a megyének kedvezőtlen tapasztalatai vannak a vasútépítéssel kapcsolatban. Az 1844-ben alakult Fiumei Vasút Társaság, amely a megye keleti részét érintve igen előnyösnek ígérkezett és ezért nagy lelkesedéssel fogadták megyénkben is, — a szélhámos Szabó Pál sikkasztása miatt évekre kudarcba fulladt. Ismeretes, hogy kereskedelmünk és iparunk fejlődésére milyen gátló hatása volt az osztrák vámpolitikának. Megyei viszonyainkban is tapasztalhattuk ezt. Pl. Pápáról kész bőráru és festett fonal került exportra. A velük kapcsolatos vámok összehasonlítása: 1845-ben Ausztriából Magyarországról Magyarországba Ausztriába kész bőráru vámja q-kint 2 frt 5 kr 4 frt 10 kr festett fonal 1 frt 40 kr 3 frt 20 kr Iparpártolásban megyénk a leghaladóbbak közé tartozott. Már 1842-ben — Zala, Tolna és Komárom megyékkel egyidőben — nálunk is társulat alakult, melynek tagjai kötelezték magukat hazai gyártmányok viselésére, használatára. Megelőzték evvel az 1844-ben megalakult Védegyletet. Ekkortájt viselnek a honleányok „hazai kék" ruhát a bécsi selyem helyett a veszprémi és füredi bálokon. A hazai ipar pártolását jelzi a következő közgyűlési határozat : „Vármegyei szolgák számára az öltözési kelmék és írószerek a hazai gyárakból megszereztetni hagyattak."

19 De hiába volt a komolyabb jó szándék; az értékesítési nehézségek egyre növekedtek. A veszprémi csapók, szűrszabók, palotai posztókészítők, pápai csizmadiák egyre több alkalommal viszik haza portékájukat, miután vásárról vásárra hiába vándorolgattak vele. Szaporodnak az adósságlevelek bejegyzései a megyei jegyzőkönyvekben. 1848. január 17-én 79, február 3-án 93 adósságlevelet jegyeztettek be, ugyanekkor 29 csődbejegyzés is történt. A pénzhiány krónikussá vált — keveset segített rajta a Veszprémben 1846. január 1-én megalakult takarékpénztár, bár egyike volt a legjobb forgalmúaknak az országban. Alapítása évében 169 119 Ft 45 kr pénzforgalmat bonyolított le, ebből kölcsönökre 131 122 Ft jutott. A takarékpénztár alapszabályait megtárgyalta a közgyűlés,

20 valamint a tervezett hitelintézetekét is. „Hitelintézet alapszabályainak az ügynökökre vonatkozó kivonatát a p. ü. min. közli; mi közhírré tétetik, .. .azon ügynökök egyike a Pápai és Devetseri, másik a Veszprémi és Cseszneki kerületekre felállítandó lévén... "

21 A pénz-, bankügyleteket a megyei vezetőség figyelemmel kíséri: „Balatoni gőzösre, ha valaki részvényt szerezni kívánna, bejelenteni hagyatott.. ."

22 A nyomorúság vámszedői igyekeztek kihasználni a helyzetet. Elharapózott az uzsora, nem ritkán 30—40 százalékos kamattal. Egy magánvállalkozás Pápán zálogházat akart felállítani. Beadványában hangzatosan hirdette emberbaráti szándékát. Az 1848. február 3-i közgyűlés tárgyalta a tervezetet, de elutasította amiatt, hogy a kölcsönök után törvénytelenül magas percentet kíván venni a vállalkozó. * A polgári forradalmat előkészítő feszítő erők közt jelentékeny szerepe volt a honorációroknak, a nem nemesi származású értelmiségnek. Orvosok, jogászok, tanárok, falusi tanítómesterek, haladó gondolkodású papok, mint pl. a keszthelyi premontreiek és a pápai ref. kollégium tanárai tartoztak ide. Számuk ugyan nem volt nagy, de mivel közvetlen kapcsolatban álltak a néppel és a reformok hívei voltak — jelentőségük jóval nagyobb számarányuknál. Veszprém megyében pl. a 206 000 főnyi lakosságra 13 orvos, 35 sebész, 3 gyógyszertár jutott 1847-ben. Az országos átlag sem volt jobb : 17 497 lakosra jutott 1 orvos 8 776 lakosra jutott 1 sebész 26 103 lakosra jutott 1 patika Ugyanekkor Ausztria nem magyar tartományaiban háromszor annyi az orvosok száma.

23 A honorációrokat politikai jogfosztottságuk is az ellenzék soraiba állította. Valóban tűrhetetlen helyzet volt, hogy a nép felemelkedéséért, a haza javáért dolgozó művelt embereknek ne legyen a megye, az ország életének irányításába beleszólása, amikor evvel a joggal a legképzetlenebb bocskoros nemes is rendelkezett. Megyénk tisztikara ezekben az években haladószellemű, a néphez húzó emberekből tevődött össze. Nagy eredmény ez, különösen itt, ahol a klérus hatalma olyan nagy volt. A papság nagyrésze és a megyénkben ugyancsak nagyszámú nagybirtokos arisztokrácia a Habsburgok feltétlen híve volt. Alig akadt a megye főrangú papjai között még olyan, mint az 1839-ben elhunyt Guzmics Izidor bakonybéli apát, Kazinczy barátja, aki a reformok őszinte híve és lelkes szellemi munkása volt. Az abszolutizmus kiszolgálóival szemben a megyei tisztikar a nemzeti szellemet képviselte. Szerencsére főispánunk is magyar érzelmű: Hunkár Antal, Kossuthnak a legnehezebb időkben is kitartó híve. Derék magyar ember Rosos István első alispán, aki később a szabadságharcban is közlegényként együtt harcol a néppel. Mellette Kenessey Antal másodalispán, Kotsi Horváth Sámuel kir. tanácsos, Kun Sándor főjegyző, Késmárky József első jegyző, Szalatkay György aljegyző, Cseresnyés István főszolgabíró, Balassa Mihály, Kolosváry Sándor és Csirke Károly alszolgabírák, Pápay Miklós főügyész, Szép Sándor első ügyész, Gaál Lajos alügyész, Augusz Károly és Szabó Antal főadóvevők, Balogh József al-adóvevő, Tamássá Pál számvevő, Rohonczy István levéltárnok, Cseresnyés Sándor és Csirke Lajos orvos, Gyirovszky György lajstromozó és Miklós György biztos alkották a megye tisztikarát. A forradalmat megelőző években Balatonfüred a haladó elemek központja. Itt, a csendes kis fürdőhelyen kevesebb feltűnéssel jöhettek össze. Széchenyi, Deák, Wesselényi, Kossuth gyakran és hosszasan tartózkodtak Füreden. Baráti beszélgetés közben tárgyalták meg reformterveiket. Rososnak, Kenesseynek, Cseresnyéséknek — mint annyi más veszprémi családnak — szőleik voltak Füreden. A haladó mozgalom országos vezetőivel élő kapcsolatuk volt; nem véletlen, hogy Széchenyi annyit foglalkozott a megye ügyeivel. Baráti levelezést is folytattak. A Cseresnyés család őriz egy közvetlen kapcsolatokra utaló levelet Széchenyitől, ebben Rosos után is érdeklődik, akiről az a hír járta, hogy kolerában megbetegedett. Tisztikarunk humánus felfogása a már említett esetek mellett még sok hasonlóban tükröződik a megyegyűlések jegyzőkönyveiben. Az országos ügyekben is a nemzeti haladás álláspontját képviselik. Ennek példája az adminisztrátori rendszerrel kapcsolatos állásfoglalásuk. Amint a jegyzőkönyv írja, már az 1825—27-es országgyűlésen is sérelmezték a főispáni helyek adminisztrátorokkal való betöltését, de a sérelem orvoslása helyett számukat növelték. Apponyi György kancellár 1845-től egyre több megyébe küld adminisztrátort. Az ország kormányzásának érdekeire hivatkozik, a valódi cél azonban az ellenzéki mozgalmak letörése, a kormány befolyásának erősítése. A megye országgyűlési képviselői utasítást kértek, hogy a behozott rendszerrel kapcsolatban milyen álláspontot foglaljanak el, mivel az országgyűlésben többen szándékoznak protestálni ellene. A közgyűlés leszögezi, hogy a megye részéről nem történt sérelem, mivel mindeddig igazságszerető, törvényt s a megye jogait tiszteletben tartó főispánjaik voltak, azonban az országos érdek úgy kívánja, hogy sérelmesnek nyilvánítsák az adminisztrátorok rendkívüli — 32-re — szaporítását, a megyei kormányzat és az országgyűlés mellő128