A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Horváth József: A vörsi templom története

A vörsi templom története A hidrológiai Közlöny 1968. évi júniusi számában jelent meg Dr. Bendefy László tanulmánya: A Balaton vízszintjének változásai a neolitikumtól napjainkig. Ebben kifejti, hogy a Balaton vízszintje a XIII. századtól a XIX. századig 7—8 méterrel magasabb volt a mostaninál. Ennek igazolására többek között hivatkozik a Zala folyó torkolata közelében levő Vörs község XI—

XII. századi templomára. „Vörs község eredetileg nem a mai helyén állott, hanem attól ÉNy-ra a Zala folyó torkolatánál levő, a Balaton vizéből alig 100—120 cm-re kiemelkedő kis szigeten volt. Amikor azonban a tó vízszintjét 1240 körül tartósan 112—113 m magasságra duzzasztották, a falu áttelepült mai, 114 m magasságban levő helyére. A kis halászfalu vályog falú házacskái nyomtalanul eltűntek. Ugyancsak vályog falú régi templomát is eltüntette a hullámzás, de a templom eredeti döngölt pádimentuma épségben megmaradt. Reája közvetlenül szürkésbarna csillámos homok : nagyobbrészt a Zala folyó hordaléka települt, efölött pedig 35—40 cm vastagságú fekete szuroktőzeg-réteg képződött. A tőzegréteg vastagságából és a Keszthely környéki tőzegesedés átlagos évi 0,4 mm-re becsülhető intenzitásából megállapítható, hogy Vörs régi templomának helyét kb. 560 éven át (1240—1800) borította el a Balaton tó magas vízszintje".

1 E megállapítás első olvasására felmerült bennem a kétely : vajon elfogadható-e ekkora vízszint eltérés az említett időszak s az azt megelőző századok és a jelen állapot között? Ez adta a gondolatot, hogy a vörsi templom múltját a rendelkezésre álló források alapján feltárjam. A mai Vörs község és közvetlen környéke a régészeti leletek tanúsága szerint ősidők óta lakott hely volt. Területéről 1903-ban csiszolt kőszerszámok kerültek a keszthelyi Balatoni Múzeumba. Csalog József a II. világháború után végzett próbaásatása során a Máriaasszony szigeten és az ettől É-ra fekvő Kerekerdő szigeten a lengyeli kultúrába sorolható (rézkori) telepnyomokat talált. 1952-ben a község ÉK-i szélén silógödör ásás közben sírok kerültek elő. Jelentős a 3. sz. sír, melynek koponyáján vörösréz diadém volt. Bronzkori lelőhelyek is ismeretesek: mészbetétes edények kerültek innen a keszthelyi és a kaposvári múzeumba. A vasútállomástól a Kisbalaton felé vezető dűlőúton nyitott községi homokbányában Sági Károly 1959—63 közötti ásatásánál néhány korai vaskori sírt tárt fel. Vörs és Battyán puszta között a községi temetőnél római csontvázas temető került elő. Ez nagyobb kiterjedésű lehetett, mert a vörsi bekötő út építésekor árokásás közben is találtak errefelé római téglákat. A fentebb említett homokbányában Sági Károly 1959—63 között 31 longobárd sírt tárt fel.

2 A múlt század II. felében került elő a Kisbalaton térségéből egy érdekes középkori feliratos határkő, amely először a szombathelyi, majd a Balatoni Múzeumba került. Ennek tanúsága szerint bizonyos Janus elfoglalta Uz fia Miklós földjét. Emiatt per támadt, melynek döntése után Ompud bán és nádor (1167—74. években bán s legalább 1165—72 között nádor is) jelenlétében elhelyezik a határkövet.

3 1261. szeptember 2-án IV. Béla király az örökösök nélkül elhalt Miklós fia, Fodor fia Eleknek a Balaton mellett fekvő Wörs nevű birtokát Búzád fiának, Csák bánnak és az ő leszármazóinak örök birtoklásra adományozta. Az adománylevelet Gara Miklós nádor 1412-ben megerősítette.

4 1347. május 31-én a somogyvári konvent határjáró levelében a község neve WRS alakban fordul elő.

5 1400. április 5-én Budáról utasítják Zsigmond somogymegyei ispánt és szolgabíráit: Tartsanak vizsgálatot HaholtMiklós fia Miklós fiai: László mester, Mihály, János, Péter és Miklós panaszára, mely szerint Jakab familiáriusukat három év előtt Kisasszony nap körül midőn Vrs falujukba küldöttek, Garduai László fia László mester megbízásából fiai Bertalan és Imre Boda-i (Kun dictus) György, Holah-i Olasz István, Sand-i Ferenc nevű familiárisaikkal és nyolc jobbággyal — köztük Bertalannal, meglesve megverték és a 100,— Frt.-t érő két lovát elvették tőle, majd két vrsi jobbágyukat, Jakabot és fiát Benedeket birtokukra költöztették.

6 1469-től a Csányi-család is bírt itt földesúri joggal. Az 1536. évi lajstromban Wers alakban fordul elő a falu neve. Az 1563. évi török kincstári adólajstrom szerint csak 6, az 1573—74. években csak 4 házból állott. Érdekes fényt vet a török idők szomorú állapotaira az a levél, amit Beche írt Szenyér várából Csányi Ákosnak, Kanizsa és Szenyér várparancsnokának 1557. június 15-én. „.. .sehol nep njnchen az falwkon, Baymon (Nagybajom) Chekolon (Csököly) alól, Kalmanchehon (Kálmáncsa) peneg az sorompókon törökök álnak az warasth erzyk sakmanostwl (zsákmányostul?) .. .Towaba ked hágja meg a wörsieknek, hogj ha gyakorta megon level, thehath wjgek kednek, mert az egj zabados Holladrol nem gozy... " 1583-ban Csányi Bernát, 1589-ben János, 1626—27-ben Bakó Farkas, 1660-ban Sárkány Miklós volt a földesura. Tőle vette meg 1697—98-ban Festetics Pál a keresztúri jószágokkal együtt.

8 1715-ben 8 háztartást írnak össze benne.

9 1720-ban mindössze 16 telepes él a faluban. Állatállományuk: 25 ökör, 27 tehén, — ló egy sincs — 15 három éves növendékállat, 11 két éves és 16 nagyobb borjú.

10 Röviden összefoglalva a község múltját, térjünk át a vörsi plébánia és templom történetének ismertetésére. A veszprémi egyházmegye plébániáinak s egyben templomainak és papjainak első, legteljesebb felsorolása 1333-ból maradt ránk.

11 Ebben a pápai tizedjegyzékben két feljegyzés érdekel bennünket. A somogyi főesperesség plébániáinak felsorolásánál találjuk: „Nicolaus de Béren solvit XX parvos". Tehát Berény, a mai Balatonberény papja Miklós 20 kis dénárt fizetett. E bejegyzés után nyolc közép- és nyugat-somogyi plébánia felsorolása következik, majd kilencedik helyen: „Petrus de VRS solvit XL parvos". A legelső megbízható okleveles adat, amely Vörs templomát említi 1471-ből származik.

12 Sajnos az eredeti oklevél olyan rossz állapotban van, hogy ma már olvasni csak szakszerű restaurálás után lehet. A folyamatban levő restaurálás után talán többet is meg tudunk állapítani s megtudjuk hogy mit mond a szóban forgó oklevél Vörs templomáról, 41