A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Cserny Margit: Adatok Veszprém megye 1848–49-es történetéhez

osztályból való: ők a Bakonynak vad virágai, volt jobbágyoknak ép testű, ép lelkű gyermekei." A nemzeti őrsereg betanítására a megye Állandó Bizottmánya Rosás Lajost, Markovits Mátyást és Anfenberg Róbertet rendeli ki.

92 Ugyancsak gondoskodnak az útrakészülő csapat egészségügyének ellátásáról : Hoffelder József főorvos négy alorvossal és egy gyógyszerésszel táborba vonul velük.

93 Az őrseregbe több tiszt ajánlkozott, mint amennyire szükség volt, ezért sorshúzással jelölték ki a csapat tisztjeit. Akiket nem sorsoltak ki, azok mint közvitézek álltak be. így került a közvitézek sorába a megye közszeretetben álló alispánja, Rosos István is.

94 Július harmadikára útrakészen állt az őrsereg akcióra szólított egyharmada. „.. .királyi biztos úr felszólítására a megye is felajánlván az összes nemzeti őrsereg egy harmadrészét, örömmel lehetett tapasztalni, hogy osztálykülönbség nélkül sietnek egyesek elsők lehetni a táborban akkor, midőn fegyverre hí a haza megmentésének szent ügye. — Ugyanis Veszprém megyének örök dicsőségére legyen mondva, nem arról volt a szóváltás, hogy ki maradjon honn, — a legnagyobb hazafiúi lelkesedés közt vetélkedtek elsőnek lehetni, s csak hosszasb vitatkozás után lehetett abban megállapodni, hogy ezúttal minden századnak egy harmada fognak elmenni; ennek folytán megyénk fekvéséhez képest 6-án Pápán 1342 nemzetőr, Vásárhelyen 964, Veszprémben 1013, Nagyvázsonyban 460, Siófokon 455 vonulván össze a tisztekkel együtt; összesen 4234 egyén indult el Keszthely felé... rendeltetési helyét elfoglalni. Magasztos, de érzékeny jelenet volt ma reggel 4 órakor nálunk, midőn a tőlünk kiindult sereg felett főispánunk lóháton szemlét tartva, rövid, de velős beszéddel a távozókat lelkesítette, a közvitézek sorából pedig Rosos István alispán kiállván, érzékeny szavakban vőn tőlünk búcsút, ajánlván hátrahagyott családukat a honmaradott polgárok gondviselésébe... Az állandó bizottmány elhatározta, hogy távollét idejök alatt ön és családjuk személye és vagyona ellenében rendes per útján, bármilly keresetet formálni szabad nem lészen nem csak, sőt hátrahagyott családjuk és vagyonuk is az illető helyhatóságuk becsületének védpaizsa alá helyeztetnek.

95 A Veszprémben állomásozó honvédalakulatokhoz és a nemzetőrséghez június 19-én nevezte ki a nádor és Batthyányi a főtiszteket. Századosoknak: Dipold Antal főhadnagy, Hász Károly százados. Főhadnagyoknak : Pav Adolf nyugd. hadnagy, Kompoltó Ágoston hadnagy, Bottlik Márton volt főtiszt, Balázsházy Mihály volt főtiszt. Alhadnagyoknak: Szluha Pál volt hadfi, Csihányi Ferenc volt őrmester, Jelenffy Ferenc volt hadfi, Martinides Imre volt őrmester, Grisza Ágoston. Havranek Lajos őrnagy július 19-én a baranyamegyei Viszlóról jelenti a Veszprém és Csesznek járási nemzetőrcsapatok rendeltetési helyre érkezését. A Bizottmány elrendelte, hogy a szolgabírák közöljék ezt járásaikban a néppel.

96 A járásonkint csoportosított nemzetőrök három-öthetes váltással voltak az őrvonalban. A csapatok váltása rendszerint ünnepélyes formák között történt, mint ahogyan azt Varjas Imre közli Sümegről. Megírja, hogy a második csapat is majdnem teljes egészében önkéntesekből állt ki, de sokan az első csapatbeliek közül is ottmaradtak. A tisztek nagyszámban vállalták továbbra is a szolgálatot, amit csak helyeselni lehet, különben megakad a sereg gyakorlott vezetők hiányában. A Drávától visszaérkező csapatot az egész város népe megünnepelte; messze eléjük mentek és úgy kísérték őket a városházáig. Ott hadnagyuk, Csontos Sándor hadirendbe állította a csapatot és helytállásukért köszönetet mondott. A városbíró végül „tartalomdús lakomára" hívta meg valamennyiüket.

8 7 134 Másnap egy Pápáról érkezett panaszos levelet ismertet a „Kossuth Hírlapja", amely szerint kifogást emelnek azon hadügyminiszteri rendelet ellen, amely a családi gondokkal terhelt személyeket fölmenti a mozgó őrseregbe soroztatás alól. írja, ha a rendeletet betű szerint vennék, alig lehetne Pápáról 25 nemzetőrt mobilizálni. „... De a város közönsége igen helyesen fogta fel a rendeletnek értelmét, mert mind a mellett, hogy a lakosok legnagyobb része elannyira terhelve van családi gondokkal, hogy sok hátrahagyott családnak eltartásáról a hatóságnak kell gondoskodni, még is a hazafiúság szent érzelme buzdítva keblöket, 350 egyén ment innen a Dráva partjára." Pápán van a szíve a megyének ezekben a nehéz időkben. Itt, a hazafias szelleméről közismert ősi kollégium hatására lelkesebbek az emberek, az áldozatokból nagyobb részt vállalnak. „Kossuth Hírlapja" augusztus 27-én közli pápai tudósítójától : „Az előítéletek bilincsei nálunk is kezdenek hullani. Áz izraeliták nemzetőreink közé soroztatván, tisztjeik választásába is befolytak. A honvédek 7-ik zászlóalja nálunk tanyázván — noha még törvény által nincs kimondva — minden rangkülönbség nélkül szállásoltattak be, s mindenki által a legnagyobb szívességgel fogadtatnak, igen jól tudván városunk lakói azt, hogy a katona többé nem ellenünk, és hogy honvédeink nem az önkénynek vak eszközei lévén, őket csupán a haza iránti lelkesedés híva zászlójok alá... Honvédeink száma az újonczokkal napról napra szaporodik. — ... Jó fegyverrel ellátott honvédeink nagyobb része még ruhátlan, de mesterembereink e részben is dicséretreméltó részvéttel járulnak a haza oltárára: ugyan is magyar szabóink 80 darab öltönynek és minden posztónak felszabását, csizmadiáink 10 pár, német vargáink 30 pár bakancsnak, lelkes nőink és a német szabók pedig több fehér ruhának megvarrását ingyen ajánlották és már munkába is vették." Megfigyelhetjük az egykorú lapokban, hogy az új magyar fegyveres erőnek eddigi „rendes nemzetőrség" — elnevezése helyett egyre jobban terjed — általánosul a „Honvéd" kifejezés. Ezt a szót, amelyről azt tartják, hogy Kisfaludy Károly alkotása, Kiss Károly honvédhuszár ezredes kezdte tudatosan terjeszteni, felszólítva a hírlapírókat és az új katonákat a honvéd szó használatára.

98 A 7. honvédzászlóaljhoz tartozó keszthelyi diákok — amint Szekovics Pál naplójából olvassuk — augusztus 10-én érkeztek Pápára hosszabb tartózkodásra. „Sok víg napok folyása között itt szereltettek fel rongyos újontzaink, nagyobbrészt a város lelkes hölgyei és mesteremberei által. Itt történt első gyakorlásuk fegyverbe, s a zászlóalj szeptember 5-én végezte a felszerelést." Hatodikán búcsút vesznek Pápától és gyors ütemben menetelnek a határra, ahol a veszprémiek is táboroznak. A keszthelyi diák barátságot köt itt a veszprémi Grisza hadnaggyal.

99 Kellett is az ember a határon, amelyet védtelenné tett Ottinger Ferenc vezérőrnagy árulása. Ennek a volt császári tisztnek parancsnoksága alatt a Wasa és Ernő sorezredekből 1 — 1 zászlóalj, két honvédzászlóalj, két huszárszázad, 16 ágyú volt a Dráva-vonalon. A védelem megszervezése helyett Ottinger összejátszott az ellenséggel. Július végén Jellasics felajánlotta Batthyánynak a kölcsönös visszavonulást a Drávától. Még folytak a tárgyalások, amikor Ottinger egy Jellasicstól vett parancsra augusztus 19-én megkezdte csapatait átvinni a Duna—Tisza közére. Csány közbelépése akadályozta meg a teljes kiürítést. Jellasics megtévesztő szándékát leleplezték a Horvátországból jövő menekültek, akik elmondtak, hogy Várasd mellett nagy csapatösszevonásokat tart. Augusztus utolsó napjai rendkívül mozgalmasak. A magyar kormány az utolsó lépést is megteszi a várható horvát támadás elhárítására: 31-én Csányt meghatalmazzák, hogy akár az elszakadás árán is, kössön megegyezést Jellasiccsal. A bán azonban már augusztus 26-án megkapta a közlést, hogy napokon belül visszavonják a júniusi felfüggesztést — amelyről mindkét fél tudta, hogy csak formális volt —, és kitűzték a támadás napját augusztus 31-re. Batthyány és Deák Bécsbe érkezve értesült a király szeptember 4-i kéziratáról, amelyben visszahelyezi Jellasicsot báni méltóságába. Megérthették ebből, hogy a magyaror-