A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Cserny Margit: Adatok Veszprém megye 1848–49-es történetéhez

szági forradalom sorsát már megpecsételték az udvarban, mégis napokat késedelmeskedtek, a királyi kihallgatásra vár­va. Bécs biztos lehetett már a dolgában: a forradalmakat Európa-szerte leverték, ők is úrrá lettek a prágai és bécsi helyzet fölött, erőiket most már Magyarország ellen fordít­hatták. A szeptember 10-ről 11-re virradó éjjel Varasdnál Gram­mont ezredes vezetésével kb. 20 000 fő, Róth és Philipovics vezérlete alatt mintegy 10 000 szlavóniai határőr és vagy 5—7 ezernyi martalóc tört át magyar területre. Háborítatla­nul nyomulhattak előre; öldökölve, rabolva, gyújtogatva — az utat szabaddá tette előttük az új hadseregparancsnok, Teleky Ádám gróf. Jellasics megküldte neki a szeptember 4-i királyi kézirat másolatát, amelyből megérthette, hogy a bán a császár akaratából cselekszik, ezenkívül 2 kiáltványát, amelyeket nagy számban terjesztettek. Egyikben a népet ámítja, a másikban a katonaságot igyekszik a maga oldalára állítani. A Hardegg vasas-ezredet és két másik lovascsapa­tot áruló parancsnokaik át is vezényelték az ellenséghez. Le­velében mint felettese utasítja Telekyt, hogy azokat az egy­ségeket, amelyek nem hajlandóak átállni, vigye Stájerország­ba. Teleky ezt már a közkatonák hangulata és saját tisztjei­nek ellenállása miatt sem merte megtenni, de visszavonult Kanizsáról Keszthelyre. Bogyay szeptember 6-án kapta meg az értesítést, hogy a Wasák depóját Keszthelyre helyezik. Teleky a Festetics kastélyban szállt meg, Csány Bogyay házá­ban. Ott tartották a haditanácsot a horvát támadás után. Teleky szeptember 14-én megrovást kapott a hadügymi­nisztertől a visszavonulás miatt, erre a tanácskozáson nyil­vánosan és határozottan kijelentette Csánynak, hogy mivel őt Jellasiccsal egyazon eskü kötelezi, vele megütközni nem fog, Batthyányi nem ismeri el törvényes miniszterelnöknek, magát „közönyös állásba fogja helyezni" és ha Csány emiatt nem gondoskodik seregéről, átáll Jellasicshoz. Csány azonnal tudatta ezt az országgyűléssel, valamint a környező megyékkel. Veszprémben az Állandó Bizottmány szeptember 16-án tárgyalja Csány értesítését, valamint ugyan­ekkor érkezett másik levelét, amelyben közli, hogy a Miklós huszárok tiszti kara és a Sándoroknak századosa, gróf Bubna — az ütközetre elhatározottnak nyilvánítják magu­kat, éppen ezért úgy rendelkezik, hogy a megye hozzájuk küldje a Sümegen és Tapolcán gyülekező nemzetőröket. 100 Hűséges maradt a vegyes összetételű Erdő ezred és a zö­mében szlovák Wasa ezred is. Sok vád érte Veszprém megyei nemzetőreinket a baranyai Dráva-vonal elhagyása miatt. A megye, hivatkozva arra, hogy a nemzetőrök toborzása alkalmával határozottan meg­ígérte, hogy szolgálatuk csak egy hónapra terjed, ezért: „... nem engedi meg adott szavának szentsége, hogy a csa­patokat határidőn túl is a Drávánál tartsa." Hazarendelte tehát nemzetőreit, előzően azonban értesítette Csányt és Baranya megyét, hogy az őrvonal ellátásáról gondoskodja­nak az időre, amíg a Veszprém megyéből szeptember 15-én elinduló önkéntes nemzetőrsereg megérkezik. 101 A veszprémi nemzetőrök őrnagya, gróf Eszterházy Pál szeptember 15-én ad jelentést a Dráva mellől visszavonuló csapat helyzetéről. A zászlóaljban több mint 300 beteg volt, amint írja, a halálozások is sűrűek. Azt a kérdést intézi a Bizottmányhoz, hogy ha ellenséggel találkozik útjában, meg­támadja-e azt, vagy kikerülje. Egy kisebb honvédcsapat, Teleky visszavonulási parancsá­val nem törődve, felvette a harcot a túlerővel szemben; 13-án a Dráva-parton, 15-én Kiskomáromban, 18—19-én a fel­kelt néppel együtt Kanizsán küzdöttek. Egy harcoló csoport­jukat, amelyben keszthelyiek is voltak, Szentgyörgyvárnál bekerítette és lefegyverezte az ellenség. A népfelkelés szinte ösztönösen fellángolt, amerre Jella­sics hordái elvonultak. De Batthyány csak többszöri sürge­tésre, szeptember 13-án írja meg felhívását Zala, Somogy, Veszprém, Tolna, Baranya, Fejér, Győr, Komárom és Vas megyékhez. „Azon vész, mely a magyar hazára és különö­sen a magyar nemzetre alkotmányos szabadsága kivívása óta perczről perezre nehezedek, íme egész erejével kitört. A drá­vai vonalt az ellenség 3 helyen nyíltan megtámadván, ha­zánknak a Duna—Dráva közti részeit fegyveres erővel elfog­lalni, azon földet, melyért őseinknek annyi vére omlott, tő­lünk, hű maradékoktól jogtalanul eltulajdonítani, s a magyar nemzetet szolgává alázni törekszik. Azon kötelességnél fog­va tehát, melly mint e hazának ministerelnökét engemet a honhoz, a nemzethez csatol, felszólítani sietek a közönséget, miszerint a lakosságot a haza szent szeretetére s a századok óta fennállott alkotmányos szabadság nemes érzetére emlé­keztetve s buzdítva, azonnal tömeges felkelést rendel­ni, minden fegyverforgató embert kiállítani, ott, honnan az előre nyomuló ellenség részéről a veszély leginkább fenyeget, összpontosítani, s az így felkelő sereget alkalmas vezető egyénekkel, élelemmel s szükséges védőeszközökkel ellátni, s azzal az ellenséget, míg elölről a rendes hadsereg által meg­támadtatik, minden oldalról nyugtalanítani, pusztítani, az ellenségtől elzárni, egy szóval, mindent elkövetni szoros, egy­szersmind hazafiúi szép kötelességének tartsa." „És mi azt, hogy a magyar nemzet, megsértett jogait fegyverrel is kivív­ni, megóvni még mindig elég erős, elég hatalmas, a művelt világ előtt bebizonyíthatjuk." 102 Veszprémben is megindult a felkelés szervezése. A lelke­sedést tapasztalva a „Nemzetőr" szeptember 24-i száma már arról reménykedik: „Veszprémben 10 000 nemzetőr áll ki a síkra!" Pápa környékén szeptember 18-án csak első felszólítások történtek a falukban, de semmi vonakodás sem mutatkozott; sőt nemcsak a magyar, hanem a német falukban is örvende­tes a felszabadult nép készültsége, írja a „Kossuth Hírlapja". Eredménnyel járt a honvédcsapatok önkéntes toborzása is. Szeptember 19-ről keltezve írja a pápai hírközlő: „A Hunyady csapat toborzása városunkban is foganatdús volt. A derék vadászok néhány nap alatt száz fővel szaporodtak. 103 „Szeptember és október igazolták, hogy a kormánybiztosi rendszer a nép mozgósításának sikeres eszköze, írja Hunkár Antal főispánunk, akit szeptember 20-án kormánybiztossá neveztek ki." 104 „Felséges eszme az, mellyre a kormánybiztosokat méltóz­tatott serkenteni, — az összpontosítás, — mert az akarat, a lelkesedés mindenhol nagy és nemes, de vezérelni kell azt." 105 Nem maradt tehát eredménytelen Kossuth szeptember 21-i felhívása, amelyben Veszprém megye népét is fegyverbe szó­lította: „A Bakonyság körüli nép vegye be magát a Ba­konyba nagy tömegekben, s onnét igyekezzék az ellenséget nyugtalanítani, éjjel-nappal zaklatni, és neki minden pilla­natban kárt tenni; szem előtt tartva mindig azt, hogy a Ba­konyság az ország anyagi főereje." 106 A megyét közvetlenül fenyegető ellenséggel szemben sza­badcsapatokat alakít a nép, amint arról a „Közlöny" több száma is hírt ad. Miután az áruló Teleky a Balaton északi partjára vonult vissza, Jellasics a déli oldalon akadálytalanul nyomulhatott előre. A Bizottmány a Siófok Lepsény közti út biztosítására 500 nemzetőrt küld le. 107 Közben Veszprém megye területén folyik az ellentámadás szervezése. Egyes fejvesztett vezetők ugyan Budáig akarták visszavonni a csapatokat — a leghelytelenebb módon a fővá­rost veszélyeztetni. A Honvédelmi Bizottmány azonban meg­álljt parancsolt. Kossuth is ezt a helyet tartotta legalkalma­sabbnak a védekező hadállásra. Szeptember 18-i vezércikké­ben írja, hogy valahol Veszprém vagy Fehérvár tájékán kel­lene megásatni azt a sírt Magyarország asszonyaival, amely­be az agyonvert betörők holttesteit elföldelik. 108 A magyarországi csapatok más tisztjei is úgy vélték, hogy a nagy ellentámadás Veszprémnél vagy Fehérvárnál várható. Ez a vidék ugyanis nyílt csatára alkalmas hadműveleti terü­let lehet; másrészt világos volt a hozzáértők előtt, hogy Jella­sicsot Fehérváron túl semmiképp sem engedhetik, ha csak nem akarják megkockáztatni a főváros elestét. 109 Batthyány szeptember 13-án arra kérte Csányt, hogy ha a magyar haderő nem tud ellenállni Jellasicsnak, a fegyveres erőt Veszprém tájékára, mint legcélszerűbb helyre, hova kö­rülbelül 10 000 nemzetőr, 6 század huszár, 30 ágyú induló­ban van, összpontosítani szíveskedjék. 110 135

Next

/
Oldalképek
Tartalom