A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Kőhegyi Mihály: Adatok a Kisfaludy Sándor alapította balatonfüredi színház történetéhez

rának négy-öt hetét rendesen. Kedvéért, szaváért, látásáért öreg és ifjú államférfiak sereglenek oda, hosszabb vagy rövi­debb időre. Pestről gyakran egész társaság rándul ki egy-két napra. Vannak már írók, jurátusok, jogászok, Dunán túl, Tiszán túl messze fekvő kálvinista főiskolák ifjai, kik össze­beszélnek, fölkerekednek, s hol kocsin, hol gyalog, hol ló­háton, ki a hogy bírja, elindulnak, hetekig utaznak, hogy föl­keressék Deákot és Kisfaludy Sándort, Balaton-Füredet és Csobáncz vidékét a költészetnek ábrándnak és rég eltűnt szá­zadoknak tanyáit és emlékeit." 48 „Füredi savanyúvíz, közel a Balaton partjához, egy mene­teles völgyben, melly nem látszik meg az útról, míg az ember a mulató erdő sarkához nem jut. Itt egy lejtő következik, mellyet elérvén, szeme előtt van a meszsze földről ide vá­gyott utazónak a savanyúvíz egész ditsőségében. Balról a le­menetelnél vagyon mindjárt egy nagy udvarú vendégfogadó, ezen alól az istálók, kotsiszínek, és ezeken ismét alól a pa­tika, és fürdőházak... E forrást hosszas négy szögben veszi körül a sétálóhely, melly gyönyörű hársfákkal vagyon beül­tetve olly sűrűen, hogy a napnak tikkasztó hevétől a mulatók egészen mentve vágynak, mellyeknek a mulatási időben nyíl­ván virágjok, kellemes szaggal töltik be a teret. A fák alatt imitt amott tsinos padok és asztalok vágynak kirakva, a fá­radtaknak elfogadására, és a jádzani kívánók számára. A sé­tálóhely apró követsekkel van megtöltve, melly minden reg­gel tisztára kisepertetik... A mulató kert szélén épült nem régiben Játékszín is, melly egészszen ugyan még nem kész: de már a jádzásra alkalmatos és adatnak is benne játékok. Nyugatra vágynak a szállások, boltok, közönséges vendég­lők két sorban, nagy utszát képezvén, többnyire emeletesek, jó ízléssel épültek, mellyeknek eleje hasonlóul hársfákkal vagyon beültetve. Ezen két sor épület között kell kimenni a hideg fürdőbe, mellybe, mivel a Balatonban a nádasban va­gyon épülve, hoszszú deszka híd vezet be. Méltó megemlíte­nem a mulató kertet is, mellyet az ide való nép Ánglus kert­nek nevez. Ez hazai fákkal és tsemetékkel van beültetve, útjai mulattató tsavargásúak, hol hegyre mennek fel, hol völgyre szállanak alá, és jól töltöttek. Néhol vágynak benne szérű nagyságú puszta helyek is, és az utak mellett nyugvó padok, Szép hely, de mivel jobbadán a Vénus madarai ebben tartóz­kodnak, lesvén a prédára: a jobb ízlésűek és erköltsűek tsak a forrás mellett mulatnak.. ." 49 Néha elégedetlen hangok is hallatszanak. Harsányi Pál arról számol be barátjához írott költői levelében, hogy Fü­redre kirándult Pestről. A vendégek gőgösek, igen fenn hord­ják az orrukat, tíz ősig felszámolják elődeiket. Mindenütt nagy a szemét, de a kocsmák szépek. Elment a játékszínbe is : „Egy kis templom is van Füreden, alsó végén a sétányának és csudául, egy kis színház a közeli liget szélén... Hát a játékszínben mennyi mulatságot leltem?! pedig csak egy hú­szasért, mondhatom, soha ilyen olcsón annyi mulatságot nem vettem. Az ottani játékokat látni, valóban éldelet. Kér­dé tőlem egy, nem tudom, szeretetre-e, vagy tiszteletre mél­tóbb dáma, mint tetszik a játék? s mint akkor feleltem, most is azt ismétlem. Páratlanul, mondám, s épen úgy jő ki mint mikor a nagy városból falura sétál az ember, hol kifáradása után a szalmaszék jobban tetszik, mint a palota pamlaga és a fakanál tej mellé jobban illik az ezüstnél. Korántsem az Elassicitás teszi mulatságossá e játékot, hanem hogy ollyan a millyen, s kritikára még nem szorult. Ki is óhajtana für­dőbe komolyt és valódiságot..." írja, hogy a liget fái ki­csinyek, mert nemrég tűzvész pusztított. 50 Az urak mulat­tak, Jancsi cigány húzta a nótájukat. Ő játszotta a bálokon is a talpalávalót. 51 Megkezdődik a hírverés, ebben a színház is szerepel a látványosságok között: „A gyógyhely épületei csinos, meglehetősen szabályszerű csoportozatot mutatnak, hasonlót egy nagyobb város részéhez, a sík tóról tekintve meglepő pompával díszeskednek. Az épületek részint a Ti­hanyi uradalomhoz, részint magános emberekhez tartoz­nak ... Az uradalmi épületeket teszik a gyógyszertár, az ó és új fürdőház, a vendéglőház, papház, Plébános lakhelye, kórház, postamester háza, a zsidó vendéglő, a seborvos lak­helye s néhány gazdasági épületek, ólak, kovácsműhely, bol­tok stb. Ide számláljuk még a kápolnát, és színházat is... A szekérúton túl, a főkúttal szemben tűnik föl a magyar színház, homlokán illyen fölírással : „A Hazafiság a nemze­tiségnek". 1836-ban a kassai társaság játszott benne." 52 Kisfaludy Sándor boldog lehetett, úgy érezhette, régi di­csősége támadt fel újra. Egy sor vármegye ünnepelte, nemes urak sokasága köszöntötte elismerő szóval. Sikerült ismét adnia valamit nemzetének. Öröme és büszkesége kiérzik a Magyar Tudós Társaságnak, melynek 1830 novembere óta rendes tagja, 53 írott leveléből: „.. .alázatosan jelentem a T. T. Társaságnak azt is, hogy ezen folyó esztendőben Balaton­Füreden a Hazafiaknak köz bizodalma már több évek ólta hozzám folyamodván, hazafiúi adakozásokból, noha temér­dek akadályokkal kelle küszködnöm, még is egy czélerányos, csinos nemzeti Játékszínt építettem, és pedig olly fáradha­tatlan szorgalommal, hogy az, múlt július 3-kán egy számo­san öszve sereglett Közönségnek jelenlétében, köz örömmel, és megelégedéssel meg is nyittatott." 54 Döbrentei Gábornak, az Akadémia titkárának, aki önéletrajz írására és jelenlegi irodalmi, tudományos munkájáról való beszámolásra kéri, ezeket válaszolja: „1832-dik ólta e hazai nyelv, Literatura és Művészség tekintetéből, lakom vidékén legjelesebb tüne­mény, és a nyelvnek, művészségnek, Nemzetségnek, hazafi­ságnak előmozdíttatására leghasznosabb, legérdekesebb, leg­hamarább gyümölcsöző Intézet, az általam indítványba ho­zott, eszközlött, felépített, szükségeivel ellátott és emberi ál­líthatás szerint örök időkre megalapított Magyar Nemzeti Játékszín Balaton Füreden." 55 A gondtalan, vidám élet azonban lassan eltűnőben van. 1832 tavaszán meghalt Szegedy Róza, a 32 éven át hű hit­ves. Családi bajai mellett közéleti szereplése is keseríti. Eb­ben az időben az Auróra Kör, Vörösmarty—Bajza—Toldy triumvirátusával a középpontban, folyvást előretör s mind nagyobb szerepet kap az Akadémián belül. E csoport politi­kai és irodalmi nézetei merőben különböznek Kisfaludyétól, ezért már 1833 őszén készül lemondani akadémiai tagságá­ról. 56 Gazdasági tennivalóira hivatkozik, ám Sághy Ferenc­nek írott levelében elárulja visszahúzódásának igazi okát: „Bajza öklelő szarvát" nem képes elviselni. A tiszteleti tag­ság már csak szépségtapasz az események végén. 57 S mindezek mellett a füredi színház körül is bonyodalmak támadnak, az irodalmi vereségét még a tekintetes vármegye okvetetlenkedése is tetézi! Az 1836. február 29-én Zalaeger­szegen tartott megyegyűlésen, kihasználva Kisfaludy Sándor és híveinek távollétét, kimondották, hogy a színház építkezé­séről számadást tegyen. 58 A megye ridegen hivatalos eljárása vérig sérti, de Nyilatkozatá-Ъап még mérsékelt hangot üt meg. „Midőn hazafiúi buzgalomból 1830-ik esztendőben én a Füreden mulató minden vidékbeli hazafiakat egy becsüle­tes Játékszínnek építésére, alapítására barátságosan serken­tettem, kértem, felszólítottam, hogy egykor az ott futólag épült, szúette avétt fából öszveragasztott, ingatag-Játékszín­ből, egy hirtelen szélvész támadásakor, azon agyon veretes­től méltán tartható Publicum a játék közepében kifutott, ak­kor a bennem magamban helyezett s pontosított köz biza­lom csak azon feltétel alatt szavazott részvétet, és hozzá já­ruló adakozást, ha ezen hazafiúi vállalatra én szánom maga­mat." Egyben jelenti, hogy számadása sokból fog állani, mert miután nemes Bács, Veszprém és Vas vármegyék folyamodá­sára a füredi színház felépülhetésére és alapulhatására segéd­kezöket úgy nyújták, mint hatóságok, közgyűléseken hozott végzéseik mellett, — nem csak illendőnek, de kötelességének is érzi, noha ők ezt tőle soha nem kívánták, hogy számot ad­jon azoknak. 59 A második Nyilatkozat már keményebb han­gú, méltán panaszolja az iránta gerjedett s indított némi bizo­dalmatlanságot, majd haraggal és fájdalommal vágja oda a megye urainak: „Én a Füredi Színházat N. Zala Vármegyé­nek, mint hatóságnak pártfogásába ajánlottam, hogy felvi­gyázói, és intézői hatalmat gyakorollyon abban: mert e nél­kül ki lett volna birtokossá, Ura vagy Intézője ezen Szín­háznak? Azon százak-e valamennyien, kik többet, keveseb­bet adtak, létrehozatalára? Vagy a sok mellett senki sem? — S Ha az lenne Ura, ki legtöbbet adott támadhatására, hát az adakozók mértéke szerint mint hatóság N. Bács Várme­gye volna, mint egygyes személy pedig magam volnék: mert leszámolván fáradtságomat, gondomat, aggodalmamat, én költöttem arra legtöbb pénzt." 60 Jelenti, hogy a munka igen 98

Next

/
Oldalképek
Tartalom