A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)
Kőhegyi Mihály: Adatok a Kisfaludy Sándor alapította balatonfüredi színház történetéhez
rának négy-öt hetét rendesen. Kedvéért, szaváért, látásáért öreg és ifjú államférfiak sereglenek oda, hosszabb vagy rövidebb időre. Pestről gyakran egész társaság rándul ki egy-két napra. Vannak már írók, jurátusok, jogászok, Dunán túl, Tiszán túl messze fekvő kálvinista főiskolák ifjai, kik összebeszélnek, fölkerekednek, s hol kocsin, hol gyalog, hol lóháton, ki a hogy bírja, elindulnak, hetekig utaznak, hogy fölkeressék Deákot és Kisfaludy Sándort, Balaton-Füredet és Csobáncz vidékét a költészetnek ábrándnak és rég eltűnt századoknak tanyáit és emlékeit." 48 „Füredi savanyúvíz, közel a Balaton partjához, egy meneteles völgyben, melly nem látszik meg az útról, míg az ember a mulató erdő sarkához nem jut. Itt egy lejtő következik, mellyet elérvén, szeme előtt van a meszsze földről ide vágyott utazónak a savanyúvíz egész ditsőségében. Balról a lemenetelnél vagyon mindjárt egy nagy udvarú vendégfogadó, ezen alól az istálók, kotsiszínek, és ezeken ismét alól a patika, és fürdőházak... E forrást hosszas négy szögben veszi körül a sétálóhely, melly gyönyörű hársfákkal vagyon beültetve olly sűrűen, hogy a napnak tikkasztó hevétől a mulatók egészen mentve vágynak, mellyeknek a mulatási időben nyílván virágjok, kellemes szaggal töltik be a teret. A fák alatt imitt amott tsinos padok és asztalok vágynak kirakva, a fáradtaknak elfogadására, és a jádzani kívánók számára. A sétálóhely apró követsekkel van megtöltve, melly minden reggel tisztára kisepertetik... A mulató kert szélén épült nem régiben Játékszín is, melly egészszen ugyan még nem kész: de már a jádzásra alkalmatos és adatnak is benne játékok. Nyugatra vágynak a szállások, boltok, közönséges vendéglők két sorban, nagy utszát képezvén, többnyire emeletesek, jó ízléssel épültek, mellyeknek eleje hasonlóul hársfákkal vagyon beültetve. Ezen két sor épület között kell kimenni a hideg fürdőbe, mellybe, mivel a Balatonban a nádasban vagyon épülve, hoszszú deszka híd vezet be. Méltó megemlítenem a mulató kertet is, mellyet az ide való nép Ánglus kertnek nevez. Ez hazai fákkal és tsemetékkel van beültetve, útjai mulattató tsavargásúak, hol hegyre mennek fel, hol völgyre szállanak alá, és jól töltöttek. Néhol vágynak benne szérű nagyságú puszta helyek is, és az utak mellett nyugvó padok, Szép hely, de mivel jobbadán a Vénus madarai ebben tartózkodnak, lesvén a prédára: a jobb ízlésűek és erköltsűek tsak a forrás mellett mulatnak.. ." 49 Néha elégedetlen hangok is hallatszanak. Harsányi Pál arról számol be barátjához írott költői levelében, hogy Füredre kirándult Pestről. A vendégek gőgösek, igen fenn hordják az orrukat, tíz ősig felszámolják elődeiket. Mindenütt nagy a szemét, de a kocsmák szépek. Elment a játékszínbe is : „Egy kis templom is van Füreden, alsó végén a sétányának és csudául, egy kis színház a közeli liget szélén... Hát a játékszínben mennyi mulatságot leltem?! pedig csak egy húszasért, mondhatom, soha ilyen olcsón annyi mulatságot nem vettem. Az ottani játékokat látni, valóban éldelet. Kérdé tőlem egy, nem tudom, szeretetre-e, vagy tiszteletre méltóbb dáma, mint tetszik a játék? s mint akkor feleltem, most is azt ismétlem. Páratlanul, mondám, s épen úgy jő ki mint mikor a nagy városból falura sétál az ember, hol kifáradása után a szalmaszék jobban tetszik, mint a palota pamlaga és a fakanál tej mellé jobban illik az ezüstnél. Korántsem az Elassicitás teszi mulatságossá e játékot, hanem hogy ollyan a millyen, s kritikára még nem szorult. Ki is óhajtana fürdőbe komolyt és valódiságot..." írja, hogy a liget fái kicsinyek, mert nemrég tűzvész pusztított. 50 Az urak mulattak, Jancsi cigány húzta a nótájukat. Ő játszotta a bálokon is a talpalávalót. 51 Megkezdődik a hírverés, ebben a színház is szerepel a látványosságok között: „A gyógyhely épületei csinos, meglehetősen szabályszerű csoportozatot mutatnak, hasonlót egy nagyobb város részéhez, a sík tóról tekintve meglepő pompával díszeskednek. Az épületek részint a Tihanyi uradalomhoz, részint magános emberekhez tartoznak ... Az uradalmi épületeket teszik a gyógyszertár, az ó és új fürdőház, a vendéglőház, papház, Plébános lakhelye, kórház, postamester háza, a zsidó vendéglő, a seborvos lakhelye s néhány gazdasági épületek, ólak, kovácsműhely, boltok stb. Ide számláljuk még a kápolnát, és színházat is... A szekérúton túl, a főkúttal szemben tűnik föl a magyar színház, homlokán illyen fölírással : „A Hazafiság a nemzetiségnek". 1836-ban a kassai társaság játszott benne." 52 Kisfaludy Sándor boldog lehetett, úgy érezhette, régi dicsősége támadt fel újra. Egy sor vármegye ünnepelte, nemes urak sokasága köszöntötte elismerő szóval. Sikerült ismét adnia valamit nemzetének. Öröme és büszkesége kiérzik a Magyar Tudós Társaságnak, melynek 1830 novembere óta rendes tagja, 53 írott leveléből: „.. .alázatosan jelentem a T. T. Társaságnak azt is, hogy ezen folyó esztendőben BalatonFüreden a Hazafiaknak köz bizodalma már több évek ólta hozzám folyamodván, hazafiúi adakozásokból, noha temérdek akadályokkal kelle küszködnöm, még is egy czélerányos, csinos nemzeti Játékszínt építettem, és pedig olly fáradhatatlan szorgalommal, hogy az, múlt július 3-kán egy számosan öszve sereglett Közönségnek jelenlétében, köz örömmel, és megelégedéssel meg is nyittatott." 54 Döbrentei Gábornak, az Akadémia titkárának, aki önéletrajz írására és jelenlegi irodalmi, tudományos munkájáról való beszámolásra kéri, ezeket válaszolja: „1832-dik ólta e hazai nyelv, Literatura és Művészség tekintetéből, lakom vidékén legjelesebb tünemény, és a nyelvnek, művészségnek, Nemzetségnek, hazafiságnak előmozdíttatására leghasznosabb, legérdekesebb, leghamarább gyümölcsöző Intézet, az általam indítványba hozott, eszközlött, felépített, szükségeivel ellátott és emberi állíthatás szerint örök időkre megalapított Magyar Nemzeti Játékszín Balaton Füreden." 55 A gondtalan, vidám élet azonban lassan eltűnőben van. 1832 tavaszán meghalt Szegedy Róza, a 32 éven át hű hitves. Családi bajai mellett közéleti szereplése is keseríti. Ebben az időben az Auróra Kör, Vörösmarty—Bajza—Toldy triumvirátusával a középpontban, folyvást előretör s mind nagyobb szerepet kap az Akadémián belül. E csoport politikai és irodalmi nézetei merőben különböznek Kisfaludyétól, ezért már 1833 őszén készül lemondani akadémiai tagságáról. 56 Gazdasági tennivalóira hivatkozik, ám Sághy Ferencnek írott levelében elárulja visszahúzódásának igazi okát: „Bajza öklelő szarvát" nem képes elviselni. A tiszteleti tagság már csak szépségtapasz az események végén. 57 S mindezek mellett a füredi színház körül is bonyodalmak támadnak, az irodalmi vereségét még a tekintetes vármegye okvetetlenkedése is tetézi! Az 1836. február 29-én Zalaegerszegen tartott megyegyűlésen, kihasználva Kisfaludy Sándor és híveinek távollétét, kimondották, hogy a színház építkezéséről számadást tegyen. 58 A megye ridegen hivatalos eljárása vérig sérti, de Nyilatkozatá-Ъап még mérsékelt hangot üt meg. „Midőn hazafiúi buzgalomból 1830-ik esztendőben én a Füreden mulató minden vidékbeli hazafiakat egy becsületes Játékszínnek építésére, alapítására barátságosan serkentettem, kértem, felszólítottam, hogy egykor az ott futólag épült, szúette avétt fából öszveragasztott, ingatag-Játékszínből, egy hirtelen szélvész támadásakor, azon agyon veretestől méltán tartható Publicum a játék közepében kifutott, akkor a bennem magamban helyezett s pontosított köz bizalom csak azon feltétel alatt szavazott részvétet, és hozzá járuló adakozást, ha ezen hazafiúi vállalatra én szánom magamat." Egyben jelenti, hogy számadása sokból fog állani, mert miután nemes Bács, Veszprém és Vas vármegyék folyamodására a füredi színház felépülhetésére és alapulhatására segédkezöket úgy nyújták, mint hatóságok, közgyűléseken hozott végzéseik mellett, — nem csak illendőnek, de kötelességének is érzi, noha ők ezt tőle soha nem kívánták, hogy számot adjon azoknak. 59 A második Nyilatkozat már keményebb hangú, méltán panaszolja az iránta gerjedett s indított némi bizodalmatlanságot, majd haraggal és fájdalommal vágja oda a megye urainak: „Én a Füredi Színházat N. Zala Vármegyének, mint hatóságnak pártfogásába ajánlottam, hogy felvigyázói, és intézői hatalmat gyakorollyon abban: mert e nélkül ki lett volna birtokossá, Ura vagy Intézője ezen Színháznak? Azon százak-e valamennyien, kik többet, kevesebbet adtak, létrehozatalára? Vagy a sok mellett senki sem? — S Ha az lenne Ura, ki legtöbbet adott támadhatására, hát az adakozók mértéke szerint mint hatóság N. Bács Vármegye volna, mint egygyes személy pedig magam volnék: mert leszámolván fáradtságomat, gondomat, aggodalmamat, én költöttem arra legtöbb pénzt." 60 Jelenti, hogy a munka igen 98