A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Kőhegyi Mihály: Adatok a Kisfaludy Sándor alapította balatonfüredi színház történetéhez

sok volt, azt egyedül el nem végezhette. Különösen akadá­lyozta ebben az, hogy ő Sümegen lakik és gazdasága majd minden idejét lefoglalta. Ilyen körülmények között az épít­kezést egyedül nem vezethette, ezért a pénzkezeléssel, anyag­beszerzéssel, mesterekkel való tárgyalással együtt Fülöp Jó­zsef veszprémi postamesterre bízta azt, akinek Füreden háza volt és így az építkezésre menet közben jobban tudott fel­ügyelni. 61 A számadásokat elkészítette, de ezeket 1844-ben kiemelték a megyei levéltárból, 62 s azokat hiába keresték az 1930-as években 63 és legújabban is. 64 Fontos tanúskodásuk­ról bizonyára örökre le kell mondanunk. 65 A 30-as évek derekától visszahúzódik minden közéleti sze­repléstől, még füredi vízért is ispánját küldi el, azzal palac­koztat 60 üveget. 66 Amikor 1837-ben Jankovich Miklós a Nemzeti Színház megnyitására „Corona Polyglatta" címmel emlékkönyvet szándékozik kiadni és abba Kisfaludytól is kér verset, a költő megtagadja azt s imigyen válaszol: „Én megelékszem azon csekély, de nékem mégis sok gondomba, aggodalmamba, fáradságomba került hazafiúi tettemmel, hogy B. Füreden életem és értékem veszélyeztetésével egy olly csinos Nemzeti Színházat építettem és alapítottam, mellyben a szegény, és idegen nyelvű zselléreink által félre nyomott s taszított magyar Thalia, már hét év ólta él, mun­kálkodik és díszlik." 67 Öregszik már, közeledik a hetedik . X-hez. Sümegi magányában vezeti gazdaságát, egyre jobban megkeseredve, egyre inkább magára maradottan. 1844. ok­tóber 28-án, valamivel éjfél előtt fejezi be életét. 68 A megye urai immár ad acta tehették a füredi színház krajcároskodó számadásait. A színház sorsa a lassú halódás. 1836-ban, Kisfaludy ha­tározott tiltakozása ellenére, a kitűnő Komlóssy-féle társu­lat helyére Fekete Gábor társulatát szerződtetik. 69 Kisfaludy halálával Bogyay Lajos tapolcai járásbíró veszi át az ügyek intézését, akit már korábban aligazgatóvá neveztek ki az öregedő Kisfaludynak segítendő. 70 Bogyaynak csak egy volt a színház ügye a sok hivatali teendő mellett. Rendkívül érde­kes fényt vet az ekkori színházra Egressy Gábor bejegyzése a füredi panaszkönyvbe: „A Színház, mint minden nyilvá­nos intézet, melly közönségért van, közvélemény ítélete alá tartozik, annálfogva az alulírott nem hiszi megsérthetni azon méltányos elismerést melly a B. Füredi Színház lelkes alapí­tói iránt minden kebelben visszhangzik, ha észrevételeit őszintén előmondja. Ezen Színház sem általában, sem részletesen nem elégíti ki az ízlés, s a kényelem kívánatait, nem a színészet szüksé­geit, s az egésznek elrendezése nem igen kedvező tanúságot nyújt a végrehajtók tárgyismeretéről, kiknek egyébiránt min­den becsület. —• A Színháznak csupán homlokzatán látszik némi csín: a színpad igen magas s a földszintérnek csaknem semmi lejtőssége nincs. — ...földszinti padok miért nem csinossak, s kényelmesbek? olly sokba került volna e ezek­nek szénával kitömése, s kanavásszal bevonatása, befestése? A karzat miért nem folyja körül a falakat? És a színpad homlokzata minő idomtalan! A színpadnak semmi gépezete! még azon nélkülözhetetlen sem melly a színfalakat változtat­ja, minden színfalat külön kézzel kell ki és betolni, nincs egy annyira szükséges sülyesztője. Díszítménye pedig valóságos dísztelenítmény, a legnélkülözhetetlenebb rakdarabok (ver­setz stüke) hiányzanak, millyenek: oldalajtók, ablakok, élő­fák, bokrok, szikladarabok, házkülseje stb... A kellemetlen bűzű, sötét, veszélyes és olvadékony fagy­gyú világítás helyett, nem célszerűbb lenne e tizenkét olaj­lámpa? Mit mondjak a színészeknek szánt lakásokról? ezen két szűk föld-alatti lyuk, egy egész társaságnak számítva, igen is érthetőleg visszautasítani látszik őket a túléltnek hitt parasitai állapotjukba.. ." 71 Ne feledjük, Egressy bejegyzése mintegy tizenöt esztendő­vel a színház megépülése után kelt. Világosan látnunk kell ezzel kapcsolatban: éppen ez a faggyúgyertyákkal világított szerény kis színpad volt komoly bástyája a magyar nyelv ápolásának abban az időszakban, amikor a német nyelvű darabokat valóságos „palotákban" mutatták be. 1845-ből van adatunk arra, hogy kőfallal kerítik a szín­kört, melynek Latabár E. az igazgatója. 72 A játék azonban ettől mit sem javul, amint az egy levélből kiderül: Balaton-Füred, 1847. július 22. »,Hetényi József társasága június végén kezdé meg előadásait, 5 Marcsa, ezred lányával' •— A ,Farsangi iskolában' Jánossy mint Béla, — ,Falura kell menni' Polyákovicsné mint Drang­né, a Lindában a czímszerepben művészileg játszott. Szak­lényi a népdalokban aratott gyakori tetszést. Egyébiránt a 24 tagból álló társaság a szó teljes értelmében, összetanulat­lanabb bármelly falusi csapatnál, ezért játékjok kedvetlen, színfalak között zajongnak (sic!), darab-választásuk gyenge, szerepkiosztásaik öncélt vagy tudatlanságot árulnak el. — S ezért bukott ,Az eljegyzés', ,Szökött katona', örök­ség' ,Saint-Tropezi úrnő' stb. stb. A pesti újabb vígjátékok szóba sem jöhetnek, legyen in­doka igazgatói fukarság vagy tanulási hanyagság — mind­egy, e hiba eredménye az üres színház. — Ócska 5 felvonásos darabok fürdőre nem valók. A színlapok telvék hibákkal, a szavalás elhanyagolt vagy éneklő — tivornyákon gyászos, s télen fehér kalappal jelen­nek meg, — a színpadi világítás setét, — a kellékek a néző előtt kézről-kézre utazva jőnek helyeikre — jelentéseket ki­hagynak, átalakítanak stb." 73 Nem kétséges: a társaságnak bukás és szétoszlás a jövője. A következő időkből kevés adat maradt reánk, de tudjuk, hogy 1867-ben már annyira megromlott az épület, hogy a tihanyi apát fürdőintézet építésére kéri el anyagát. A megye az ajándékozásba nem egyezik bele, de megbecsülteti az épü­letet és ennek alapján az 1868. március 30-i megyegyűlés határozatával 442 Ft 17 krajcárért eladja azt a tihanyi apát­ságnak. Tudjuk azt is, hogy 1878. február 18-án kezdték meg lerombolását. Helyén már a következő évben felépítik a Gyógyterem emeletes épületét, amely ma a SZOT üdülő kultúrterme. A század elején osztatlan örömöt keltett, hogy egyik oszlopát megtalálták és kiásták a földből. 74 Dokumen­táció hiányában makettjének elkészítése a közelmúltban is nehézségeket okozott. 75 Mindebből talán szabad levonnunk azt a következ­tetést, hogy a füredi teátrum nem csak Kisfaludy Sándor életének kései szakaszában töltött be jelentős szerepet, hanem az egyetemes magyar színháztörténet szempont­jából is volt — a helyi viszonyokon messze túlmutató — jelentősége. Kőhegyi Mihály JEGYZETEK 1 Bayer József: A Nemzeti Játékszín története. Bp. 1887. 1. 589. Horváth János monográfiája 5 sorban intézi el a balatonfüredi színház ügyét. Horváth János: Kisfaludy Sándor. Bp. 1936. 6. 2 Jancsó Elemér: Az erdélyi magyar színészet hőskora, 1792—1821. Ko­lozsvár, 1942. 3 Keresztesy Sándor: Miskolc színészetének története. Miskolc, 1903. 4 Lugosi Döme : Kelemen László és az első Magyar Játszó Színi Társasáp. Makó, 1927. — Vali Béla: Kelemen László, az első magyar színigazgató. Arad, 1888. 6 Dengi János: Kisfaludy Sándor Pozsonyban. Nemzet 1888. 173. és 188. szám. 6 Koltai Virgil: Kisfaludy Sándor első drámai kísérlete. Fővárosi Lapok, 1890. 128. szám. — Lehr Vilmos: Kleist ,,Senecá"-ja Kisfaludy Sándor­nál. Egyetemes Philológiai Közlöny, 1890. 489. 7 Friz András „Penelope" című 1761-ben megjelent ötfelvonásos drámá­ját ültette át, de ebből csak töredékek maradtak ránk. —• Viszota Gyula: Kisfaludy Sándor „Ulisszes és Penelope" с. tragédiája. Irodalomtörté­neti Közlemények, 1907. 429—447. 7* 99

Next

/
Oldalképek
Tartalom