A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)
Kőhegyi Mihály: Adatok a Kisfaludy Sándor alapította balatonfüredi színház történetéhez
vészségben jelességre emelkedett mind két nembéli Személylyeink, de nincsenek Játékszíneink, mellyekben akár a Művészek Talentumaikat bővebben kimívelni ösztönt nyerhetnének, akár a hazafiúi Közönségnek kedves nemzeti mulatságaikat fellelhetnék." Javasolja, hogy Füreden legyen az állandó színház, mert Pesten elnyomták az ellenséges lelkek a magyar művészet ügyét. Füreden mindig lenne közönség, mert főuraink itt töltik a nyarat. Majd így folytatja: „Egy czélerányos Játékszínnek felállítása itt Füreden már régen közönséges Kívánság volt, mellynek végrehajtása minden jobb Hazafi által szívesen sürgettetett annyival inkább, minthogy az ott megjelenni szokott, és valóban jobb sorsot érdemlő Színjátszó Társaságokat silány deszka épületekben nyomorogni, és a Művészségnek Kedvellőjit ott az eső és szél alkalmatlanságának, sőt néha veszedelemnek kitétetve lenni, neheztelve tapasztala." 18 A megyegyűlésen azután Deák Antal első alispán, Csányi László (a későbbi 49-es miniszter) és a fiatal Deák Ferenc segítségével sikerült megnyerni a rendek támogatását. 19 Kikötik azonban, hogy „a nemzeti nyelvnek pallérozása ezen színészetnek legfőbb célja" és ezért csak magyar társaság játszhat a megépítendő füredi színházban. 20 Aligha tévedünk, ha ebben a megfogalmazásban Kisfaludy sugallatát látjuk. A beleegyezés immáron megvolt, de hiányzott az építkezéshez szükséges telek. Füred földesura a bencés rend, tőlük kell tehát kérni azt. A megye vállalta, hogy ír a főapátnak, de Kisfaludy — a talajt előkészítendő — sietve ír az ugyancsak bencés írótársnak, Guzmics Izidornak és közbenjárását kéri: „A múlt hónapok egy részét Füreden töltvén — írja — az ott mulató hazafiak nagy keserűséggel láttak, miként tengődik és nyomorog a magyar színjátszó társaság silány deszka kunyhóban, midőn a német társaságok roppant palotákban kevélykedve lépdelnek. Én hazafiúi mérges fájdalmamban, az ott lévő közönséget egy ugyan Füreden építendő játékszínre felszólítván ezer egynéhány forint csakhamar öszvegyűlt." örülne, ha az apát Guzmicsot küldené a hely kijelölésére és a teendők megbeszélésére. 21 A válasz nem késett soká: Tekintetes Úr! Kedves Barátom Uram ! Igen becses és barátságos levelét nagy örömmel olvastam, annál nagyobbal pedig, hogy az régi óhajtásom tellyesedése hírét hozá meg. Igen is, tisztelt Barátom, régi óhajtásom, hogy a Füredi Ferdő, hazánkban talán a legjelesebb és legnépesb, Magyar Játékszínnel diszeskedjék. Ezt, mint értem, Barátom Uram eszközlé most, s elmondhatom, mind magának, mind a T. N. Vármegyének nagy dicsőségére. A dolgot azonnal közlém a Fő Apátommal, Ő ugyan még a Vármegye felszóllítását nem vette, de már előbb hallott a dologról valamit. Azt vettem észre beszédéből, hogy az egész dolgot a Tihanyi Apátságra bízza mint közvetetlen Uradalmi joggal bíróra, a hely kijegyezése hiszem nehézségeket nem szenved, mi pedig a téglát illeti, az öreg Úr nem csak mint Apát, hanem mint Zalának is gyermeke, nem fog vonakodni. így tehát az én küldöttségem elmarad, különben is bátor és barátságos összejövetelt nagy szerencsémnek tartanám, az eféle dolgokban én nagy idióta vagyok, s megtörténhetnék, hogy szívem eszemet fogná szégyenbe dönteni. Egy Ódát! Miért ne? De, megengedjen kedves Barátom Uram, ha felszólítására nagyot nevettem, s azt gondolám magamban, hogy még engem szóllitgat Zalának s a Hazának szépkoszorús lantosa, addig maga készíthet ódát, jobbat, kedvesebbet, mint az én borzom fog lenni. De tréfa a tréfa, csak ugyan az építő maga nem dicsérheti építését, ha tehát jő e tárgyról jó gondolat agyamba, ki fogom azt röppenteni s el Balaton partjára." — Pannonhon, Auguszt 25 d. 1830. Guzmics Izidor 22 A főapátot egy másik jóbarátján, Deák Antalon keresztül is maga felé igyekszik hangolni. A levélváltásból, sajnos, csak a választ ismerjük. Pozsonyban, 8. 14-én 1830. Különösen tisztelt Drága Kedves Uram Bátyám! Hozzám bocsátott becses úri levelét, mint szíves érzéseinek valóságos tolmácsát vévén, valamint nem késtem annak első foglalatját tellyesítésbe venni, úgy annak miben létéről is ezennel Kedves Uram Bátyámat tudósíttani sietek: ugyanis mint Szentmártonyi Fő Apát mint Tihanyi Fő Apát Urakat a Füreden épittendő Theátrum Fundussának ki mutatására, s meg e mellett, a mennyire bőkezűségek engedné, valamelyes épületbéli szereknek ajánlására is személyesen fel szólítottam és meg kértem; ebbeli fáradozásomnak im ez lőn sikerek: A Teátrum épületjére szükséges fundust a Szent Atyák megajánlották, úgy, hogy a hol az Uram Bátyámnak be látása szerint választatni fog, szabadon elfoglaltathasson, s ezen czélra alkalmaztathasson, azon esetre azonban, ha ezen fundus a mostani Kovács műhelynek helyén fogna talán ki jeleltetni, azt kívánják, hogy ezen kovács kunyhót a köz használás végett más helyen állíttassa fel Uram Bátyám, s azon világos ki kötést teszik ezen szabad választás mellé, hogy sem a mostani Angoly kertből sem a szekerezésekre szükséges útból legkevesebb is el ne foglaltasson: s mivel ebbéli ajánlások a Tihanyi Administrator Úrnak is tüstént általok megírattatni fog, ezért akár mikor Uram Bátyámnak Comoditassa engedi, annak egyet értésével a helyet kinézni s tüstént ezen czélra elfoglalni és használni lehet. Az épületre szükséges szereknek ajánlására nézve annyira mentem, hogy Téglát és meszet ugyan nem adnak, mivel állítások szerint a meszet magok is készpénzen veszik, Téglára pedig magoknak is el kerülhetetlen szükségek lévén abban ez úttal fogyatkozást nem szenvedhetnek: Fát azonban az egész Theatromi épületre, a mennyi csak kívántatik Somogyba a Kapolyi erdőn ingyen adnak, ha tehát ezen fát Uram Bátyám el fogadhatja, tessék szinte magát a Tihanyi Adminisztrátorral, vagy Priorral egyet értésbe tenni, én úgy vélekedtem, hogy Füred körül az épület fának nagy szűke lévén, talán nem czél nélkül való dolgot cselekszem, ha illyen fának adására a tiszteltt Apát Urakat minekutánna mást nem nyerhettem tőlök, meg kérem, a télen a fát meg lehet vágatni s talán fagygyal annak helybe hordattatása kevessebbe kerülne, mint sem, ha máshol kész pénzen kellene azt szerezni, tudja-e tehát használni, vagy sem Kedves Uram Bátyám ezen ajánlást? magára bízom, én, amennyire tehetségemben állott a próbát megtettem, s örülnék rajta, ha e részben is Uram Bátyámnak óhajtását s a Nemzetiség előmozdíttatására törekedő Szíves indulattyát sikereltethettem." 23 Most már meg lehetett kezdeni az építkezést. ír is mindjárt Fülöp József veszprémi postamesternek, aki gyakorlatilag az építkezést lebonyolította, hogy az előterjesztést a státusok „tapsoló örömmel fogadták". Kezdjenek is hozzá —• írja — 50 öl kőnek fejtéséhez. 2 * Az építkezés gyorsan haladt: 1830 novemberében kezdtek hozzá és 1831. július 3-án már meg is nyílt az új színház. A megnyitásról nem számolnak be a korabeli lapok, 25 de tudjuk Ujfalvy Sándornéhoz írott leveléből, hogy az nem történt ünnepélyesség nélkül: „A Füredi Játékszín ezen hónap 3-án szerencsésen megnyittatott egy általam ezen alkalomra készített erős igazságokat mondó Prológussal, igen számos néző Közönségnek jelenlétében — nemzeti énekemnek többszöri elénekeltetésével." 26 Ismerjük a prológust, nincsenek benne túlságosan „erős igazságok", bár gondolatmenete figyelemre méltó. Hangsúlyozza: „Az a nyelv a Nemzetnek, a mi a lélekzet az élőnek. Nyelve nélkül szintén úgy Vége a nemzetnek, mint lélegzet nélkül vége az életnek... A nyelvvel együtt jár a művészség többnyire minden Nemzeteknél, egygyütt virágoznak, díszlenek, — egygyütt nyomorognak, sinlódnek". A nyelvet a színészet terjeszti, támogatni kell minden áron. 27 Nem új gondolatok ezek, de megfogalmazásukban tagadhatatlanul van valami magával sodró lendület. A Nemzeti Ének-et is e napra készítette Kisfaludy és azt Komlóssy Ferenc társulata szólaltatta meg. Az ének a Tátika című regéjének négy sorával kezdődik, s a nemzeti nyelv, az alkotmány és az uralkodó magasztalásával folytatódik. A verset tartalmazó színes nyomtatványokat százával osztották szét a megjelentek között. 28 96
