A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Kőhegyi Mihály: Adatok a Kisfaludy Sándor alapította balatonfüredi színház történetéhez

Adatok a Kisfaludy Sándor alapította balatonfüredi színház történetéhez Bayer József mindmáig alapvető színháztörténeti monográfiáját olvasva úgy tűnik, hogy a magyar nemzeti játékszín megteremtésének rögös útján a balatonfüredi színház létrehozása igen jelentéktelen, országos szempontból alig számba vehető, mellékes esemény volt.

1 Pedig az 1821-ben Kolozsvárott,

2 az 1823-ban Miskolcon

3 épült kőszínházak után a balatonfüredi volt az ország harmadik ilyen intézménye. Jelentősége tehát nem lebecsülendő s történetének Kisfaludy Sándor életével való összefonódása csak tovább fokozza érdeklődésünket. Ismeretes, hogy Kazinczy Ferenc kezdeményezésére alakult meg az első magyar színtársulat a fővárosban, Kelemen László vezetésével.

4 A társulat 1792-ben kezdte meg rendszeres játékát a budai Duna-parton emelt ideiglenes faszínházban, de az akkor még túlnyomórészt németlakta Pest-Budán néhány év múlva (1796) szükségszerűen be kellett zárnia kapuit. Az 1792-ben megalakult erdélyi társulat patronálását idősebb Wesselényi Miklós vállalta s a növekvő létszámú társulat 1801-ben már az anyaországba is küldhetett csoportokat. A híres Rondellát azonban, amelyben otthont találtak a magyar színészek, 1815-ben lebontották s így Székesfehérvár, Miskolc, Kassa, Debrecen látták vendégül a vándorlásra kényszerült színészeket. Egy részüknek éppen ebben a válságos időben nyújtott megélhetést a balatonfüredi színház. Megalapítása közadakozásból történt, ám a kezdeményezés Kisfaludy Sándor érdeme volt. A színház iránti vonzalma nem újkeletű. Középiskoláinak elvégzése után, 1788 derekán kerül Győrből a pozsonyi akadémiára. Pozsony az ország központja ekkor. A lassan köréje szervezkedő baráti kör megismerteti vele a színházat. A városban színvonalas német színház volt, melyet az ifjak sűrűn látogattak. Kisfaludy is velük tartott. A nemrégen épült, modern felszerelésű színházban ismeri meg a német lovagdrámát s itt látja először színpadon Shakespeare, Lessing, Goethe, Schiller, Iffland és Kotzebue műveit.

5 A tanulók — híven a jezsuita hagyományokhoz — maguk is rendeztek színi előadásokat. Kisfaludynak itt feltétlenül alkalma nyílott, hogy közvetlen közelről betekintést nyerjen a színpad világába, rendezésének technikájába. 1790 nyarán-őszén pedig megpróbálkozik fordítással is! Ewald Christian von Kleist „Seneca" с. darabját fordítja németből Seneca tragédiája címmel magyarra,

6 majd csakhamar egy másik művel is kísérletet tesz.

7 Iskoláinak elvégzése után, 1792 tavaszán a Sándor-Lipót huszázezredbe jelentkezik, de már év végén felveszik a testőrségbe. Bécsbe kerül. Alig huszonegy éves, hamar elkapja a világvárosi forgatag. A bécsi opera, a Burgtheater, a hangversenyek mindennapos látogatója, fejlődik és erősödik benne az esztétikum iránti érzékenység. Jellemző, hogy amikor „ellenkezés és lázasztás" miatt kizárják a testőrségből és helyőrségi ezredbe osztják, az utolsó estét teátrumban tölti Bécsben, s az Olaszország felé való menetelés pihenőnapján sem mulasztja el megnézni a helyi színházakat.

8 Milánó elestével francia fogságba kerül, de „parolára" haza engedik. A hazafelé tartó úton nem tudja megállni — bár erszénye (maga panaszolja naplójában) igen sovány —, hogy Nizzában ne nézze meg a színházat.

9 1799 júniusának végén lemond tiszti rangjáról. Október végén már odahaza van Téten, a szülői házban. A következő év elején (1800. január 20.) házasságot köt Szegedy Rózával.

10 A nyugodt, kiegyensúlyozott élet lehetővé tette, hogy a Himfy-dalokat rendezze, javítgassa. Kiadatásuk egycsapásra hírnevet szerzett neki. Nem felejtkezik meg a színházról sem. Bezerédy Györgyöt bízza meg például 1807-ben azzal, hogy Gorove Lászlónak magyar theátromi darabjait vegye meg számára.

11 Pedig az idő nem éppen a legalkalmasabb az olvasgatásra, verselésre. Napóleon seregei újra támadásra lendülnek, elhatározzák az inszurrekciót, mennie kell Kisfaludy Sándornak is. Igazán csak 1813-ban tér vissza az irodalomhoz. A „Hunyadiak" с drámával együt összesen 6 színművet írt 1820-ig.

12 A fogadtatás felemás: az olvasók lelkendeznek, a műértők, az írók fagyosan hallgatnak, vagy bírálják.

13 A gyér siker miatt Kisfaludy fél évtizedig nem ír semmit. 1825-ben apja meghalt, az örökség rendezése minden idejét felemészti.

14 Hallgatásából akkor éled csak fel, amikor megyéje, szűkebb dunántúli pátriája területén megkezdődik a színházalapítási mozgalom. A húszas-harmincas évek fordulóján minden erejét az állandó dunántúli színpad megteremtésére összpontosítja.

15 A megalakulás körülményeit későbbi, de hiteles leírásból jól ismerjük. 1828 július havának első napjaiban jó barátok, jó hazafiak állandó társasága beszélgetett a füredi gyógyvíz közelében. Hevenyészett asztalokat és székeket raktak ki a nagy vendéglő mellé, a sűrű lombú cserfák alá. A társaság központja Kisfaludy Sándor volt. Akkor még csak ötvennyolc éves erős férfialak, kopasz homlokkal, de alig szürkülő vörösbarna bajusszal és oldalszakállal. Sötét posztó attilája s nyaka hatalmas selyem kendővel állig szorosan becsavarva. Körülötte ülnek : Bezerédy István Tolna vármegyéből, későbbi híres követ, Bezerédy György Vas vármegyéből, a költőnek sógora, a szép Szegedy Antónia férje. Vigyázó Ferenc Pest, Dabasi Halász Sámuel Veszprém megyéből, Eőrsi Nagy Antal Székesfehérvárról, Mórocza Dániel Felsőörsről és Fülöp József mérnök és főpostamester Veszprémből. A nemzeti játékszínről folyt a szó. Keserű szavakkal panaszolták, hogy a német színész kényelemben él, a magyar bódéban, ólban kucorog, nincs állandó helye. — Dehogy nincs, Uraim — toppan oda egy ismeretlen és elmagyarázza, hogy jelenleg a közeli fa alatt alszik, szalmát egy jobbágytól kapott. Ha esik, bemegy a Bolha zsidó vendéglőjébe. Tóth Ferenc vagyok — mutatkozik be végezetül — magyar színész. Az urak összenéztek s „hazafiúi mérges fájdalomban" elhatározták, hogy színházat építenek.

16 A fürdőzők között gyűjtést rendeztek, aránylag szép sikerrel,

17 de mindez nem lett volna elég, ha a megyei hatóságok támogatását nem sikerült volna megnyerni. Kisfaludy maga fogalmazza és terjeszti a közgyűlés elé a füredi színházra vonatkozó kérvényét. A megye tisztikarához intézett beadványában hangsúlyozza: „A nemzeti nyelv, a nemzeti kultúra, általlyában a Nemzetiség előmozdíttatásának s terjesztésének egygyik leghathatósabb módgya és eszköze minden okvetetlen a nemzeti Játékszín, és Színművesség lévén, illy Játékszíneknek szükségét és hiányát minden honszerető Magyar már régen sajnosán érzi, és ezen fogyatkozás miatt az Országnak nagyobb Birtokossait méltó nehezteléssel vádollya. Vannak már alkalmas színjátszó Társaságaink, s különösen ezen mű95