A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Beszteri Béla: A párt politikája Veszprém megyében a szocializmus alapjai lerakásának idején (1948–1962) - Beszteri Béláné: A tanácsok tevékenysége Veszprém megyében (1957–1962)

A tanácsok tevékenysége Veszprém megyében (1957—1962) I. A TANÁCSI MUNKA A SZOCIALISTA KONSZOLIDÁCIÓ MÁSODIK SZAKASZÁBAN

1 A tanácsi munka területén a konszolidáció fő vonásait tekintve 1957. május—júniusra befejeződött. A megyei tanácsok elnökeinek 1957. május 21-i ülésén (ahol a referátumot dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke tartotta) a tanácsi munka helyzetét elemezve az elkövetkező időszak fő feladatként a tanácsi hatáskörök bővítését és a bürokrácia elleni harcot szabták meg. Ezek voltak elsősorban azok a területek, ahol előre kellett lépni annak érdekében, hogy a tanácsok az előttük álló feladatokat meg tudják oldani, területükön megvalósíthassák gazdasági szervező, kulturális irányító funkciójukat. Hasonló szellemben foglalt állást e kérdésben az MSZMP 1957. júniusi Országos Értekezlete, mely hangsúlyozta, hogy meg kell javítani a tanácsok tömegkapcsolatait. A tanácsok munkájának fejlesztését a „munkás-paraszt szövetség továbbfejlesztésének és a néphatalom erősítésének egyik legfontosabb feladata"ként jelölte meg. (Kiemelte a központi irányítás és a helyi önállóság helyes összhangjának fontosságát. Hangsúlyozta a párt szerveinek és az államapparátusban dolgozó kommunisták munkájának nagy jelentőségét is.) A tanácsi munka továbbfejlesztése szempontjából nagy jelentőségű volt az MSZMP Politikai Bizottságának 1957. július 9-i határozata a tanácsok pártirányításáról. Megállapította, hogy ezt a munkát pártpolitikai eszközökkel kell végezni, elsősorban a tanácsokban dolgozó kommunistákon keresztül. Hangsúlyozta, hogy a pártirányításban korábban helyenként jelentkező gyakorlatot (utasítások módszere, tanácsi feladatok átvállalása, stb.) fel kell számolni, mert ez a tanácsok önállóságát csorbítja, felelősségüket csökkenti. Külön hangsúlyozta a határozat a tanácsok kommunista csoportjai és a hivatali pártszervezetek tevékenységének jelentőségét. Fontos feladatként szabta meg a tanácsi munka társadalmi megbecsülésének növelését és a tanácsok megerősítését „vezetőképes, politikailag szilárd, szakmailag hozzáértő káderekkel." Ez utóbbi követelmény azért is igen lényeges volt, mert a tanácsi önállóság, a hatáskörök növelésének, de egyáltalán a tanácsi feladatok jó megoldásának egyik elengedhetetlen feltételét jelentette, A konszolidáció második szakaszában a tartácsok előtt álló legfontosabb feladatokkal foglalkozott a megyei tanács 1957. október 15-i ülése is. Az itt elhangzott beszámoló megállapította, hogy biztosítani kell a párt- és kormányhatározatok maradéktalan megvalósítását, másrészt tovább kell szélesíteni a tanácsok tömegkapcsolatait. Ez utóbbi megvalósítása érdekében az alábbi főbb feladatokat jelölte meg : — Növelni kell az apparátus politikai és szakmai felkészültségét és fel kell számolni a helyenként még érvényesülő adminisztratív és bürokratikus munkamódszereket. — Bővíteni kell a tanácsok hatáskörét. Ezzel a folyamattal párhuzamosan szélesíteni kell a lakossággal közvetlenül kapcsolatban álló városi és községi tanácsok feladatkörét is. — Szélesíteni kell a tanácsok szűk és kötött anyagi lehetőségeit és biztosítani kell az állami bevételi tervek teljesítésében a tanácsi érdekeltséget. Ezeknek a feladatoknak jelentős részét azonban nem a helyi tanácsok, hanem az országos szervek voltak hivatottak megvalósítani. Az ilyen irányú folyamat megindulását segítette az MSZMP KB-ának határozata, mely a tanácsok igazgatási és gazdasági hatáskörének rendezésével foglalkozott, a kérdés részletes kidolgozásával a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt bízva meg.

2 A fenti határozatot néhány fontos állami jogszabály követte pl. az ET. 1958. évi 7. sz. tvr.-je (a községfejlesztési tevékenységről és a tanácsok anyagi eszközeinek bővítéséről ill. a 2004/1958. (I. 23) Korm. számú határozat, amely a költségvetési bevételeknél növelte a tanácsok önállóságát és érdekeltségét. A tanácsi munka javítását szolgálta az 1958. március 7—8-án tartott országos tanácsi értekezlet is. Apró Antal referátumában a tanács és a tömegek kapcsolata szorosabbra fűzésének fontosságát hangsúlyozta. Ennek érdekében — mondta — mindent, amit a tanács meg akar valósítani, tárgyaljon meg a dolgozókkal. Elemezte referátumában a községfejlesztési tevékenység fontosságát, a tanácsok gazdasági tevékenysége fokozásának és a káderek továbbképzésének szükségességét, a tanácsi testület munkájának és a tanácstagok választókerületi tevékenysége javításának szerepét, az országos szakigazgatási szervek és tanácsok ill. a tanácsülés és a tanács igazgatási szervei közötti helyes kapcsolat jelentőségét, a pártirányítás fontosságát. 377