A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)
Beszteri Béla: A párt politikája Veszprém megyében a szocializmus alapjai lerakásának idején (1948–1962) - Beszteri Béláné: A tanácsok tevékenysége Veszprém megyében (1957–1962)
Az országos helyzetnek megfelelően megyei vonatkozásban is j'elentkeznek a törekvések a tanácsi munka megjavítására és ezek nem is maradnak eredmények nélkül. Javulás jelentkezik a tanácsülések tevékenységében is. Ez a megjelenési százalékban is mérhető, ami a községeknél átlagosan 68—72% között volt, a felsőbb szinteknél 60—65 % körül. Jelentkezett azonban néhány olyan új vonás is munkájában, mely korábban vagy teljesen hiányzott vagy szórványosan fordult elő. Az egyik ilyen lényeges terület, ahol előrelépés történt, a napirendre tűzött kérdésekben a helyi problémák egyre nagyobb mértékű térfoglalása. Ezen belül jelentősen megnőtt a községfejlesztési kérdések súlya. Különösen ezzel a kérdéssel foglalkozó tanácsüléseken figyelhető meg nagyobb mérvű aktivitás jelentkezése, ill. a korábbi aktivitás növekedése. Másrészt szaporodott az interpellációk száma (elsősorban a községi tanácsüléseken). Jellemző módon ezek is elsősorban községfejlesztési, áruellátási stb. kérdésekhez kapcsolódtak témájukban. Ez az egvik kérdés a tanácsi munkában, amely a tömegek részéről leginkább érdeklődésre számíthat. A megszavazott hozzájárulások befizetése azonban akadozott. A megyében az 1956-os 7,3 milliós községfejlesztési hozzájárulásból 4 776 000 Ft-ot, az 1957-es 5,1 millióból 2 300 000 Ft-ot fizettek be 1957. szeptember 20-ig. Az adatok azt is tanúsítják, hogy a megállapított összeg is csökkent az előző évhez képest. Ugyanakkor sok községben már ekkor szép eredmények születtek, pl. Csabrendeken közel 50 ezer Ft-ért törpevízművet létesítettek, Zalaszántón 42 ezer Ft-os üzletfelújítást hajtottak végre, Karmacson az egészségházhoz 41 ezer Ft-tal járultak hozzá stb. Öskün az augusztusi községi tanácsülésen 58 ezer Ft-ot ajánlottak fel kultúrházépítésre. Növekszik a tanácsüléseken az aktivitás a társadalmi munka felajánlásánál, pl. az októberi községi tanácsüléseken Bazsin villamosításhoz, Vonyarcvashegyen útjavításhoz, Sümegcsehin a kultúrházhoz, Monostorapátin iskolabővítéshez 70 ezer Ft értékű munkafelajánlás történt. 3 1958-ra lényeges előrelépés jelentkezett a községfejlesztési tevékenységben. Ehhez a konszolidációs folyamat előrehaladása mellett jelentős mértékben hozzájárult az a tényező is, hogy a tanácsi vezetők döntő többsége felismeri ennek a munkának politikai és gazdasági jelentőségét, s ezért a korábbihoz képest nagyobb súllyal kezeli ezt a kérdést. Ebben az évben a községfejlesztési alap volumene 41 millió Ft-ra emelkedett (az 1955-ös 18 millióról). Emelkedett ezen belül a lakoság hozzájárulása 14,8 millió Ft-ra (az 1955-ös 5,7 millióval szemben). Ez az általános jövedelemadóhoz viszonyítva megyei átlagban 13,42%-nak felel meg. Ezen túlmenően 5 millió Ft értékben történt a megyében társadalmi munkafelajánlás. Külön kiemelkedő példa Döbrőce esete, ahol az eredetileg megszavazott 20%-os hozzájáruláson felül újabb 7 ezer Ft-ot ajánlottak fel a községfejlesztési tervek megvalósítására. Hasonló eset történt Balatonrendesen, ahol a 142 ezres összeget 152 ezer Ft-ra emelték az iskolaépítéshez. Nagyobb összegeket fordítottak 378 még iskola építésre, tatarozásra, berendezésre, Óhid, Sümegprága, Zalagalsa, Inota, Kapolcs, Badacsonytördemic, Taliándörögd stb. lakói. Közel 50 községben művelődési ház felépítését, felújítását fejezték be. Vízvezeték, csatorna, út, híd, járda, legelő javítására fordítottak nagyobb összeget pl. Sümegen, Csabrendeken, Balatonalmádiban, Zircen, Vászolyon, Akaiin, Várpalotán, Láziban, Tihanyban, Sármelléken, Zalaváron stb. 4 A helyi kérdések előtérbe kerülésével párhuzamosan javulás jelentkezik a tanácsi bizottsági munka területén is. Az eredmények azonban nem elsősorban a számadatokban tükröződnek, hanem abban, hogy nőtt azoknak az állandó bizottságoknak, illetve ideiglenes bizottságoknak a száma, melyek nem formálisan működtek. A fejlődésben számszerűen különösebb változások nem észlelhetők, de nő a községfejlesztési tevékenység tervezésével, illetve végrehajtásával foglalkozó bizottságok száma, melyeket a tanácsüléseken be is számoltatnak munkájukról. Pl. Várpalotán egy erre a célra létrehozott társadalmi bizottság vizsgálta felül a városfejlesztési tervet. 5 Segíti az ilyen irányú tevékenység kibontakozását a megyei tanácsnak 6 az az elvi állásfoglalása is, hogy a jövőben az állandó bizottságoknak nagyobb szerepet kell biztosítani a községfejlesztési tervek kidolgozásánál és végrehajtásának ellenőrzésénél. Egyúttal hangsúlyozzák, hogy különösen a tervek elkészítésénél meszszemenően támaszkodni kell a választók véleményére, javaslataira. A tanácsi bizottsági munka fellendítése szempontjából fontosnak tartják 7 az állandó bizottságok összetételének javítását is részben a szakképzettség szempontjáról, részben olyan irányban, hogy valóban agilis, aktív tanácstagok vegyenek részt a bizottsági munkában. Az előbbiek mellett azonban szükségesnek tartják az apparátus dolgozói körében ható azon helytelen nézet kiküszöbölését is, hogy lebecsülik a tanácsi bizottságok tevékenységét, s ezért véleményüket sem kérik ki az egyes kérdések eldöntésénél. A tanácsi munka, a tanács tömegkapcsolatainak javulása szempontjából lényeges területet jelent a dolgozók ügyeinek intézése. Az adott település fejlesztése, ellátottsága stb. mellett ez az a másik fő terület, amellyel kapcsolatban a dolgozók véleményüket elsősorban kialakítják a tanácsi munkáról. Bár e kérdés megoldása szorosan összefügg az ügyintézési rendszert általában szabályozó központi elvekkel, de az adott tanácsi apprátusi dolgozók is sokat tehetnek érdekében. Az elsődleges, ami minden tanácsszintnél megvalósítható: az apparátusi dolgozók az ügyirat mögött elsősorban az embert lássák, akinek a legmindennapibb apró kérdés is igen fontos ügy lehet. Épp ezért hangsúlyozza a megyei tanács 1957. október 15-i ülése a dolgozók ügyeivel való megfelelő foglalkozás fontosságát. A dolgozók véleményének, javaslatainak kikérése és ügyeik intézése szempontjából is nagy jelentőséggel bírnak a tanácstagi fogadóórák és beszámolók. Ez utóbbiak emellett biztosítják a tanácstagok — egész választási ciklusra történő — szoros kapcsolatát és függését választóiktól.
