A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sukerek Lajosné: Az MKP létrejötte és harca a hatalomért Veszprém megyében

A további feladatot az újonnan alakult termelőszövetke­zetek nagyüzemi gazdálkodásának megalapozása és a tsz-ek gazdasági, politikai megszilárdítása jelentette. A párt Központi Bizottsága 1959 márciusában a szocia­lista építés további meggyorsítására hozott határozatot. 109 Ez a központi bizottsági ülés döntött a VII. pártkongresszus 1959 november végén történő összehívásáról is. A VII. kongresszus tiszteletére széleskörű versenymozga­lom bontakozott ki az egész országhoz hasonlóan Veszprém megyében is. A kongresszust megelőző 1959. október 31-én és november 1-én megtartott megyei pártértekezleten a Me­gyei Pártbizottság beszámolója arról adhatott számot, hogy 1959 II. negyedévében soha eddig még nem tapasztalt ered­mények születtek a megye iparában. A felajánlásokkal meg­növelt negyedévi tervet is az ipar dolgozói 9,6%-kal túltel­jesítették, mindenekelőtt azon cikkek esetében, amelyekre (timföld, alumínium, műtrágya, bauxit, barnaszén) a nép­gazdaságnak szüksége volt. A versenylendület következté­ben egy év alatt 11,2%-kal nőtt a munka termelékenysége. A megye vállalatai 30%-kal teljesítették túl az export tervet. A kongresszusi verseny időszakában, 1959 tavaszán ala­kultak meg a megyében az első szocialista brigádok. A ter­melési eredmények elérésén túl vállalták a politikai, szakmai tudásuk és általános műveltségük fejlesztését, és azt, hogy példamutatóan élnek mind a kollektívában, mind a magán­életben. A megyei pártértekezlet idejére 205 brigád küzdött a szocialista címért. 1959. október 31-én a Megyei Pártbizottság azt jelenthette a megyei pártértekezletnek: „Miután az ellenforradalmi lá­zadást levertük, a rendet helyreállítottuk, történelmi jelentő­ségű feladatot oldottunk meg Veszprém megyében... min­den fontos területen érvényesül a munkásosztály vezető sze­repe. .. Soha nem volt ilyen őszinte és nyílt a párt és a dol­gozó tömegek kapcsolata, mint amilyen a jelen időszakban." A pártértekezlet minden fő területen értékelte az ellenfor­radalom utáni 3 éves fejlődést. Az iparfejlődés, majd a me­zőgazdaság szocialista átszervezésének — a megyében már csaknem befejezettnek tekinthető — történelmi jelentőségű sikereinek elemzésén túl, áttekintette a párt újjászervezésé­nek, majd továbbfejlődésének tapasztalatait. Megállapította, hogy Veszprém megyében egészségesen fejlődött a párt, 12 401 tagja és tagjelöltje van. Ebből 1205 fő a tagjelöltek száma. A párttagság összetétele a következő­képpen alakult: eredeti foglalkozás szerint a párttagok 69,4 %-a munkás, ebből üzemi munkás 5040 fő, a párttagság 40,6 %-a. A paraszt párttagok száma 1346 fő, az ossz párt­tagság 10,9 %-a. A tavaszi nagy tsz szervezés során jelentős részük tsz tag lett (1058 fő), az össztagság 8,6 %-a. Az értel­miségiek közül 807 fő a párttagok száma (6,5 %). A párt erejének forrása egységében rejlik. Az elmúlt 3 év alatt elért sikerek alapja az volt, hogy a párttagok azonos nézeteket vallottak és egyformán cselekedtek. A demokrati­kus centralizmust megsértőkkel szemben a Megyei Pártbi­zottság keményen járt el. A Megyei Pártértekezlet jóváhagyta és megerősítette a Megyei Pártbizottság 1956. november 7-e óta végzett mun­káját. Úgy határozott, hogy növelni kell a párt vezető szere­pét az élet minden területén. Be kell tartani a pártélet lenini normáit, következetes harcra van szükség az eszmei, a poli­tikai és a szervezeti egység megszilárdításáért. Az ideológiai tevékenység folytatását határozta el a Megyei Pártértekezlet mind a revizionista, mind a szektás, dogmati­kus nézetek, megnyilvánulások ellen. Az eszmei zűrzavart sikerült felszámolni. A forradalom és az ellenforradalom kérdésének elvi tisztázása a lakosság nagy többsége köré­ben megoldódott. Az osztályellenség hatására azonban el­szórtan találkozni lehetett még nyílt nacionalista és szovjet­ellenes kijelentésekkel is, amelyek főleg a hazánkban tartóz­kodó szovjet csapatok ellen, az álhazafiság és a semlegesség jelszavai alapján jelentkeztek. Szektás, dogmatikus nézetek egyeseknél értelmiségellenességben, a pártonkívüliekkel szem­beni bizalmatlanságban, szövetségi politikánkkal szemben fenntartásokban nyilvánultak meg. A pártértekezlet a kétfrontos harc folytatását határozza el. Ezen túl az értelmiség, különösen a pedagógusok mar­370 xista—leninista nevelésének fokozását jelölte meg az ideo­lógiai front kiemelkedő feladatának. Igen nagy szerepet kapott a pártértekezleten a tömegszer­vezetek helyzete, szerepük növelése. A pártértekezlet úgy értékeli a pártszervezeteknek a tömegszervezetekkel való kapcsolatát, hogy azt „a megyében őszinte bizalom hatja át, megszüntettük a parancsolgatást, utasítgatást és a párt be­folyását a tömegszervezetekben dolgozó kommunistákon ke­resztül érvényesítettük." A szakszervezetek taglétszáma meghaladta a megyében a 83 000 főt. Feladatul szabták, hogy a politikai nevelőmunká­ban, különösen a vidékről bejáró dolgozók, valamint a mun­kásszállásokon lakók körében kell javítani munkájukon. A KISZ helyesen közvetítette a párt szavát a fiatalokhoz. Taglétszáma elérte a 13 000 főt. Eredményesen mozgósította a fiatalokat a szocialista munkaversenyre. 131 ifjúsági bri­gád dolgozott ekkor az üzemekben, közülük több országos hírnévre is szert tett. Derekas munkát végeztek az ifjúsági brigádok a tsz szervezésben, eredményesen segítették a tsz istállók építését. A pártértekezlet felhívta a kommunisták figyelmét arra, hogy megkülönböztetett figyelemmel fordul­janak az ifjúság felé, minden területen segítsék, támogassák a KISZ munkáját. A Hazafias Népfront tevékenységét is pozitívan értékelte a pártértekezlet. Örvendetesnek tartotta, hogy sok olyan sze­mélyt mozgósít, akiket más módon nem lehetne bevonni a munkába. Különösen kiemelkedő munkát végeztek a Nép­front szervei és aktívái a tanácsválasztás időszakában, vala­mint a községfejlesztési feladatok megvalósításában. Javí­tásra szorult még a Népfront munkája a termelőszövetkeze­tek megerősítése terén. A pártszervezetek és minden kommunista fontos feladatá­nak tartották a tanácsok tekintélyének növelését, munkájuk segítését. A tanácsok dolgozzanak nagyobb határozottság­gal a tsz-ek megszilárdításáért, foglalkozzanak nagyobb gonddal a helyi ipar fejlesztésével — ezekre a kérdésekre hívta fel a pártértekezlet a tanácsokban dolgozó kommunis­ták figyelmét. A Megyei Pártértekezlet tehát nagy figyelmet fordított a párt tömegkapcsolatainak erősítésére. Meleg szavakkal emlékezett meg a tanácskozás a munkás­őrség pozitív szerepéről, melyet a konszolidáció segítésében végeztek. A jó kiképzés mellett az egységekben folyó poli­tikai munka fejlesztést jelölte meg a munkásőrség fő felada­tának. Az ipar területén a 3 éves terv sikeres befejezését, a munka­termelékenység emelését, az önköltség csökkentését és a ter­mékek minőségének javítását, valamint a szocialista brigád­mozgalom fejlesztését határozta meg a pártértekezlet. A mezőgazdaságban a szocialista átszervezés befejezésé­nek megszabásán túl, a fő figyelmet a tsz-ek politikai és gaz­dasági megerősítésére fordították. Hangsúlyozták, hogy min­den tsz-ben létre kell hozni a pártszervezetet, bátrabban kell soron kívül felvenni tagokat, mindenekelőtt a kislétszámú szervezetekben. Ebben az időben a 267 tsz-ből 195-ben volt a megyében már pártszervezet. A fenti határozat na­gyon indokolt volt, mert a tsz pártszervezetek többsége igen kis létszámú volt, 138 helyen 10 tagnál kevesebből állt a párt­szervezet. A VII. kongresszusig nemigen éltek a pártszerve­zetek a soronkívüli tagfelvétel lehetőségével, mindössze 49 főt vettek fel. KISZ szervezet 226 tsz-ben működött. A régi tsz-vezetők mellett nagyon sok szorgalmas, tekin télyes, becsületes embert választottak a szövetkezetek elnö" kének, vagy vezetőségi tagjának. Az elnökök — akik közöt" 156 középparaszt volt — többsége nagy igyekezettel, szorga* lommal, élettapasztalatainak felhasználásával igyekezett a­szövetkezetek irányítását megoldani és közülük igen sok rö­vid idő alatt elismert vezetővé nőtt ki. Igen örvendetes, hogy szövetkezetek követelték a szakembereket, míg azelőtt nem­igen akarták elfogadni. 1959 végén 159 tsz-ben volt megfe­lelő képességű szakember és az elnökök közül is 73 végzett valamilyen szakiskolát vagy szaktanfolyamot. A szövetkezeti tagok szorgalma, párosulva a párt és ­kormány segítségével, már 1959-ben meghozta a maga eis"

Next

/
Oldalképek
Tartalom