A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sukerek Lajosné: Az MKP létrejötte és harca a hatalomért Veszprém megyében

taktikájának kialakítását segítették elő és a dolgozók sztrájkra biztatását, a kormány elleni uszítást célozták. November 13-án pl. a veszprémi Fémfeldolgozó küldöttsége Várpalotán járt és sztrájkra szólította a dolgozókat. Az ellenforradalmár hangadók a megye üzemeiben a szovjet csapatok kivonását, Nagy Imrének és Maiéternek a kormányba bevételét követelték, rémhírek keltésével és terjesztésével még november második felében is megakadályozták a munka felvételét. Várpalotán, Ajkán a munka felvételét támogatókat agyonveréssel, fegyveresen is megfenyegették. November közepén Rezi és Karmacs környékén lövöldözéssel nehezítették a közlekedés normális rendjét az ellenforradalmárok. Várpalotán november 16—17-én több kommunista éjjel leszökött a bányába, hogy a fenntartási és a víztelenítési munkákat elvégezze. November 20-a körül ellenforradalmár elemek kézigránáttal és különböző robbanóanyagokkal felszerelve kísérletet tettek az Inotai Erőmű megbénítására. Mindkét esetben az üzem dolgozói fogták le őket. A dolgozók a hónap vége felé már egyre inkább látták, hogy az ország mind nehezebb gazdasági helyzetbe kerül; ez az infláció és a munkanélküliség rémét idézte fel. Az üzemekben levő hangadókat — a becsületes dolgozók, mindenekelőtt a kommunisták — egyre inkább leszerelték. November utolsó napjaiban a termelőmunka — a nagy energia- és anyaghiány adta lehetőségek határain belül — mindenütt megindul a megyében. Bebizonyosodott, hogy a munkásokat csak ideig-óráig lehetett visszatartani a munka felvételétől.

68 Az ellenforradalmárok, alattomos, megtévesztő akcióikkal december 6-án nőtüntetést, december 11—12-én még újabb sztrájkot szerveztek, de az élet normális menetét már egyre kevésbé tudták megzavarni. Falun a munka — kezdettől fogva rendben folyt. Kisebb zavart csak a termelőszövetkezetek felbomlasztására indított ellenforradalmi akció okozott a termelő munkában. A párt megyei Intéző Bizottsága segítséget nyújtott a Megyei Tanács működésének megkezdéséhez. A Megyei Tanács VB november 9-én újra megkezdte munkáját.

69 Az ellenforradalom fő bázisát a megyében is az ún. munkástanácsok képezték. Az ellenforradalom utolsó napjaiban a munkástanácsokat legtöbb helyen újjáválasztották, általában ellenforradalmárok vezetése alá kerültek. A kommunista vezetőket leváltották funkciójukból és kitiltották a gyárakból.

70 A keszthelyi üzemek munkástanácsainak politikai arculatára jól rávilágít az a tény, hogy azt követelték: Mindszentyt engedjék ki a börtönből, „hadd szóljon a néphez."

71 November 4-e után az üzemi és főként a területi munkástanácsok lettek az ellenforradalom fő fészkei. Ők szervezték a sztrájkokat, tüntetéseket, gyártották az újabbnál újabb teljesíthetetlen követeléseket. Kimondták, hogy a sztrájkjogot maguknak tartják fenn. Küzel 60 szakszervezeti bizottságot oszlattak fel. Céljukat egy Kelemen nevű egyén így fogalmazta meg: „Megcsináljuk a szakszervezeteket Várpalotától Veszprémig úgy, ahogy mi akarjuk—kommunisták nélkül."

72 A munkástanácsok nagy részében vezető szerephez jutottak a horthysta tisztek, csendőrök, nyilasok, a régi rend különböző rendű és rangú képviselői, a börtönökből szabadult bűnözők.

73 Sok kárt tudtak okozni, lassíthatták a konszolidáció menetét, de megállítani nem tudták. A párt november elején megkezdte sorai rendezését, kemény és hosszú harcot vívott a szocialista konszolidációért, a párt vezető szerepének visszaállításáért. E munka az Ideiglenes Központi Bizottság 1956. november 11-i felhívása nyomán indult meg és Veszprém megyében a december 2-án megtartott megyei aktívaértekezlet hatására kapott nagyobb lendületet. Az MSZMP megyei aktívaülése idején már 79 alapszervezet működött 1428 taggal. A megyei aktíván Pap János, a megyei Intéző Bizottság elnöke értékelte a politikai helyzetet. Érvekkel bizonyította, hogy ami október 23-tól az országban és itt a megyében is történt, tudatos ellenforradalom volt. A további kibontakozás legfőbb alapjának a termelőmunka megindítását jelölte meg. Rámutatott, hogy a zűrzavaros napokban befurakodtak a munkástanácsokba a dolgozni nem szerető, karrierista és ellenforradalmi elemek. Igyekeztek zavart kelteni, megbénítani az életet, rémhírekkel, vad sztrájkok szításával gazdasági téren próbáltak ártani. A józan munkásság azonban elítélte őket. Napról-napra eredményesebben indult az élet a termelés frontján. Az ország legégetőbb gondja a szén- és energiatermelés volt. A megye vegyi üzemei készen álltak, de a fűtőanyag és energiahiány gátolta a folyamatos termelést. Felvetődik a kérdés: „Mit tehetnek és mit kell tenni ebben a helyzetben a kommunistáknak? Mindenekelőtt létre kell hozni az üzemi pártszervezeteket és bártan kiállni, megmagyarázni, mi a nép legsajátosabb érdeke." Az egyes munkástanácsok akadályozzák az üzemi pártszervezetek létrehozását. A megyei pártaktíva válasza: „Erre a Horthy-fasizmus idején sem kértünk engedélyt, és ezután sem kérünk !" A legfőbb feladatnak a szénbányákban folyó pártépítő munka kibontakozását szabta meg a pártaktíva. Ennek megvannak a reális feltételei, hiszen a pártnak komoly tradíciói vannak a megye szénbányáiban. A kommunista aktíva lelkes optimizmusa új lendületet adott a párt újjászervezéséhez, ami a gyors konszolidáció egyik legfőbb politikai feltétele volt.

74 A szocialista rendszer konszolidációjának meggyorsításához, a fejekben uralkodó eszmei zűrzavar felszámolásához elengedhetetlenül szükségessé vált az 1956 októberi—novemberi események jellegének és okainak tisztázása. Ezt az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. december 2-án, 3-án és 5-én tartott ülése végezte el. Az 1956. decemberi KB határozat kimondja, hogy az október 23-án kezdődött fegyveres felkelés alapvető jellegzetessége, hogy ellenforradalom volt. A határozat helyesen állapította meg, hogy az ellenforradalmat négy, együttesen, egyidőben és kölcsönhatásban levő tényező okozta : 1. A Rákosi—Gerő csoport szektás politikája és vezetési módszerei, 2. a Nagy Imre—Losonczyféle revizionista csoport árulása, 3. a Horthy-fasiszta és kapitalista-földesúri ellenforradalmi erők, 4. döntő és alapvető szerepet játszott a nemzetközi imperializmus aknamunkája. A határozat állást foglal a párt tevékenységének elméleti és politikai alapjai kérdésében. Kimondja, hogy az MSZMP a marxizmus—leninizmus alapján végzi tevékenységét. Szakít mindazzal, ami a múltban rossz és helytelen volt, ugyanakkor ápolja és továbbfejleszti a magyar kommunista mozgalom 38 évének nagy értékeit. A párt történelmi feladatát abban szabta meg, hogy „vezesse, segítse dolgozó népünket a szocialista társadalmi rend felépítésére hazánkban." A párt a demokratikus centralizmus elve alapján áll. Fellép a régi szektás, antidemokratikus vezetési módszerek felújítása és a revizionizmus ellen.

75 A tömegek politikai meggyőződése, a bizalom visszaszerzése, a szocialista konszolidáció folyamata a vártnál gyorsabban következett be. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy pártunk és kormányunk egyidőben alkalmazta a proletárdiktatúra elnyomó funkcióját az ellenséggel szemben; a politikai felvilágosító munkát a megtévesztett becsületes emberek megnyeréséért; intézkedések sorát hozta a régi hibák felszámolása érdekében.

76 Veszprém megyében is meggyorsult a párt újjászervezése, a szocialista konszolidáció a december 11-én tartott MSZMP aktívaülés hatására, ahol az Ideiglenes KB decemberi határozatát ismertették a megye kommunistáinak képviselőivel. A párt újjászervezése, az MSZMP-be való átigazolás a központi döntés értelmében, 1957. május 1-gyel zárult le. Az újjászervezés folyamatát a megyében jól érzékeltetik a következő adatok: 1956. november 30: 1428 tag 1957. január 11: 3504 tag 1957. május 1: 8086 tag, az MDP taglétszámának 44%-a. Ebből munkás 64% (5172 fő), paraszt 15,5% (1252 fő), értelmiségi 5,4% (437 fő), alkalmazott 9,1 % (738 fő).

77 Kezdetben a falun könnyebben ment a párt szervezése mint az ipari üzemekben. Az üzemekben éltek ugyanis a legtovább az ellenforradalom politikai szervei, a munkástanácsok. Itt volt a legnagyobb az ellenséges uszítás, a dema364