A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

Elbeszélő tovább nem tudta a szöveget. Régebben szokásban volt még a „duda" használata is. (Duda = 489!) — Szabó Károly, rk. fm. 1923, Pölöske, Zala m. 489. Karácsony este, december 25-én szokásos a „regöl­lés". Négyen-öten mennek együtt, egyiknél van a „duda". Ez egy üres tejesköcsög, aminek a száját disznóhólyaggal kötötték be. A disznóhólyagba meg egy szál nádat dugnak úgy, hogy a nád egyik vége a köcsögbe lóg és „torzsában" végződik. Ezt a hónuk alá fogják és a másik kézzel a köcsög­ből kiálló nádszálat húzogatják, mire a „duda" brummogó hangot ad. — Sági Jenő, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. 490. December 24-én este „Kis Jézust köszöntenek". Ház­ról házra járnak és bekiabálnak: „Szabad-e kis Jézust kö­szönteni ?" Igenlő válaszra éneklik : „Kicsoda az, aki által Nagy az Úr fölöttünk? Mind azt mondják, Betlehembe nagyon siessünk ! Kisded Jézus született, Aki jövendöltetett. Jer, imádd hát mivelünk, Aki üdvözítőnk lesz, Aki üdvözítőnk lesz! A jászolba fektetett Kegyes Krisztusunk, Miérettünk földre szállt Kegyes Krisztusunk, Töröld el vétkünket, Add meg üdvösségünket. Az ártatlan születéseddel, Boldogíts minket! Nosza Palkó, Fogj egy juhot, Vesd válladra, Te meg Gyurkó, Egy kis túrót Köss a hátadra. Kisded Jézust imádták, Dudát szépen megfújták, Jézus mellé Szent Józsefet Hűen áldották Г Az ajándékot átvéve, „Mennyből az angyalt" énekelve eltá­voznak. — Szabó Károly, rk. fm. 1923, Pölöske, Zala m. 491. „Regü-regü rejtem, Majd neked ejtem. Regü-regü rejtem. Adjon a jó Isten Ennek a gazdának Egy hód fődön Száz kereszt búzát, Száz kereszt rozsot! Sej, regü-rejtem, Majd neked ejtem, Regü-regü, rejtem. Adjon a jó Isten Ennek az asszonynak, Egy tyúk alatt Száz csirkefiat, Száz csibafiat! Sej, regü-rejtem, Majd neked ejtem, Regü-regü rejtem. Falon függ a zacskó, Tele van százassal, Fele a gazdáé, Fele a regösöké. Sej, regü-rejtem, Majd neked ejtem, Regü, regü, rejtem. Sütik a malacot, Érzem a szagát, A hátulsó combját, Talán hozzám vágják! Sej, regü-rejtem, Majd neked ejtem, Regü-regü rejtem. Itt is mondanak Egy szép leányt, Kinek neve volna: (A lány neve !) (A legény neve !) Sej, regü-rejtem, Majd neked ejtem, Regü-r^ü rejtem. Amott is mondanak Egy szép legényt, Kinek neve volna: Sej regü-rejtem, Majd neked ejtem, Regü-regü, rejtem. Összegöndörödjenek, Mint a cica farka, Mint a macska farka! Sej regü-rejtem, Majd neked ejtem, Regü, regü rejtem. Boldog új esztendőt Г Molnár Jenő, rk. tanító, 1919, Sömjénmihályfa Vas m. 492. Szenteste 5—6 gyerek együtt járja a falut. Minden házba beszólnak az ablakon: „Meghallgatják-e az angyali igazságot ?" Engedély esetén bemennek és karácsonyi éneke­ket énekelnek. Diót, cukrot vagy pénzt kapnak. — Juhász Pál, rk. fm. 1923, Nagyiratos. 493. Karácsony másnapján szokásos a „rigmusmondás". Reggel összeáll két-három gyerek és közösen járják a háza­kat. Ahol nyitva találják az ajtót, oda bemennek. Zárt ajtó annak a jele, hogy nem akarják a „rigmusmondókat" been­gedni. Ahol nyitott az ajtó, oda bemennek és a következő ver­set mondják el : „Kicsi Zsuzsikának kicsi csengő fája, Krisztus Urunk küldte öröme napjára. Ne pityeregj gazda, tégy bort az asztalra! Majd én is eljövök a zsíros pánkóra ! Zörgetik a kócsot, pénzt akarnak adni, Ha tíz fillért adnak, meg fogom köszönni Г Van az utolsó résznek ilyen változata is : „Zörgetik a kócsot, pénzt akarnak adni, Ha tíz fillért adnak, el sem fogom venni, Ha egy pengőt adnak, meg fogom köszönni!" — Csiky Sándor, ref. fm. 1923, Lőrincfalva, Marostorda m. 494. Nagykanizsán a belvárosban is divatos volt a betle­hemes játék, de rendőrségi engedélyhez volt kötve. A plébá­niahivatal javaslata alapján állította ki a rendőrség az enge­délyt. Rendőri engedélyre volt szükség, mert a konkurrens betlehemesek furkósbottal szoktak egymásnak esni és a fő­törekvésük egymás „betlehemének" szétverése volt. — Csiz­madia Ferenc, rk. tanító, 1920, Nagykanizsa. 495. Egy héttel karácsony előtt, szóval „karácsony heti­ben" szoktak „betlehemezni". A „betlehemi játékhoz" négy gyerek kell. Van három pásztor és angyal. A harmadik pász­tor a „dadó". A pásztorok kenderből nagy szakállat és ba­juszt készítenek és madzaggal kötik fel. Az angyal csupasz arcú. A pásztorok rongyos ruhában vannak cs láncos bot van a kezükben. Az angyalon hosszú fehér ing van, kezében bot helyett csengőt tart. Fején csillaggal díszített „papisüve­get" visel. Az angyal viszi a „betlehemet" és közben csenget. Amikor házhoz érnek, az angyal bekiált: „Be szabad-e vinni a betlehemi Jézuskát?" Igenlő válaszra az angyal bemegy, bent a „betlehemben" meggyújtja a gyertyákat és elkezd éne­kelni: „Mennyből az angyal..." Elénekli az első versszakot, aztán csenget. Belép az első pásztor: „Adj' Isten gazd'uram jó estét! Úgy eltévedtem ebben a rengeteg erdőben 266

Next

/
Oldalképek
Tartalom