A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

(Nem tudja tovább a szöveget!) Az első pásztor befejezvén mondókáját, lefekszik. Az angyal elénekli a „Mennyből az angyal" második versszakát és újból csenget. Bejön a második pásztor. Ez is elmondja a mondókáját, majd lefekszik az is. Az angyal újabb versszakot énekel, akkor azonban nem csenget, hanem kiszól: ,,Dadó, gyere be, mert megfagyó!" „Dadó" kintről beszól: ,,A szalonnászsákot hová tegyem?" Angyal: „Akaszd az üstökbe!" Dadó bemegy és beszél az is, majd lefekszik és horkolni kezd. Az angyal énekel, majd felkölti az első pásztort: „Mit álmodtál pajtás?" Első pásztor: „Hát tudod pajtás, én azt álmodtam, hogy a gazd'uram akkora kolbászt akasztott a nyakamba, hogy az egyik végét én rágtam, a másikat meg a kutyák Pesten!... (További mondókát nem tudja!) Az angyal felkölti a második pásztort: „Mit álmodtál pajtás?" „Én meg azt álmodtam, hogy gazd'uram egy száz pengőst nyomott a markomba..." Az angyal a „dadót" is felkölti: „Mit álmodtál pajtás?" „Én meg azt álmodtam, hogy a gazd'uram legszebbik lányával háltam..." Ezeket a pásztorok még fekve, könyökölve mondják el. Az angyal énekelni kezd: „Pásztorok hol vagytok, talán biz' alusztok? Gyorsan, frissen keljetek, Jézus elé menjetek!" A pásztorok felkelnek botjukkal verve az ütemet, éenkelni kezdenek : „Mennyországba jer pajtás, jer pajtás ! Ottan lesz majd jótartás, Sör, bor ingyen lesz, Ott ihatik az ember, Egyik angyal furuglál, furuglál, A másik meg táncot jár. Vígan zengjetek citerák, Jézus született, Harsogjatok dob, trombiták, Isten ember lett. Hejj, szegények, Pásztorok, örvendezzetek ! Köztetek van Űr Jézus, Dicsérhessétek ! Koredó örülhetsz, Hogy velünk eljöhetsz, Kedvedet töltheted, Kis Jézust szemlélheted! Hallod, hallod pajtás, Zörgetik a kulcsot, Amivel felnyitják A pénzes ládicskát, Osztogatják csiszegös, csoszogás Bankóját, húszasát, ládiását !" (Koredó a legöregebb pásztor!)— A „mennyországba" dallama Csizmadia Ferenc rk. tanító kottázása szerint : Ezután közösen eléneklik a „Csordapásztorokat" és vége a játéknak. A gyerekek a kapott ajándékot tarisznyába téve távoznak. Menet közben éneklik: „Elindulánk stb." — Gelencsér Lajos, rk. fm. 1914, Rezi, Veszprém m. 496. Katonasorban levő fiatalemberek szokták játszani a „betlehemi játékot". Az elbeszélő maga angyal volt utoljára. „Betlehemesek" karácsony első és másodnapján járnak csak, az esti szürkület beálltakor. A szereplők: „Kengyelfutó", Szent József, „király", két angyal és két pásztor. Az angyalok fején „tanecliból csinátt" süveg van, aminek csillag van a csúcsán. Ez a süveg különböző színű szalagokkal is díszített. Az angyalokon fehér „blujz" és fehér, csipkés szoknya van. Vállaikon átvetve egy-egy „kivarratos kendő". Alul természetesen melegen fel vannak öltözve, a papírsüveg alatt is ott a kucsmájuk. A király úgy van öltözve, mint az angyalok, csak papírkorona van a fején és sarkantyús csizma van a lábán. A korona tenyérnyi széles ezüstpapírból van készítve, amit különböző színű szalagok díszítenek. A „kengyelfutó" is úgy van öltözve, mint az angyalok, csak sarkantyús csizma van annak is a lábán. A pásztorok szőrös subában vagy kifordított bundában vannak, fejükön bundás sapka. A betlehemet az angyalok viszik. A kengyelfutó, akinek csengős bot van a kezében, bemegy a házba, míg a többiek kint várakoznak. Bent kérdi : „Nagy csoda vallással Hívom e világot, Hogy az én versemet Kérlek, hallgassátok Ezt a történetet, Hogy barmok jászlában Egy gyermek született. Kicsoda e gyermek, Tudni szeretnétek ? Az Úr Jézust tiszteljétek! Mit szól a gazda ? Bé szabad-e jönni a betlehemeseknek ?" A gazda erre kiszól, hogy jöjjenek bé! Erre az udvaron eléneklik a ^Mennyből az angyalt" és Szent József kivételével bemennek. Az angyalok leteszik a betlehemet és a két „pakulár" lefekszik a betlehem mellé. Király : „Mi nem azért jöttünk, Hhogy históriázzunk, Hanem az Úr Jézusról Egy példát mutassunk.'''' Prózában folytatja: „A mi példánk, tehát legyen Jézusról. Szent Józsefet pedig bé nem bocsájthatom, istállóban hálni kényszerül!" Szent József: Kívülről kopogtat. Király: „Ki vagy?" Szent József: „Felséges királyom, nyisd meg az ajtódat, ereszd bé a szegény megfáradt utast, ki az utazásban nagyon elfáradott! Kaphatnék-e szállást, nyugalmat nálad ezen éjszakára?" 267