A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Talpassy Tibor–Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre a pákövei törpebérlő. – A pálkövei Bajcsy Zsilinszky-bérlet története

14. Bajcsy-Zsilinszky Endre édesanyjával a pálkövei ház tornácán. 14. Endre Bajcsy-Zsilinszky mit seiner Mutter auf der Diele des Wohn­hauses in Pálköve. 14. Endre Bajcsy-Zsilinszky avec sa mère sur la véranda de la maison de Pálköve. 14. Байчи-Жилински с матерью на терассе палкёвейского дома. nül mérem fel a dolgokat! Reá a kibontakozás során egyáltalán nem lehet szükség. Az ilyen feladatokat a történelem folyamán mindig a kis prakticisták végezték el és ez így helyes. A tennivalók kiporciózására, végre­hajtására, a szívós aprómunkára születtek az alkal­masok. Először történt köztünk, hogy ő védekezett és én támadtam. Megviselt idegeire, pihenni vágyására, az alkudozá­sokra való tehetségtelenségére és hasonló más érvekre hivatkozott. Végülis nem tudtam megállni, hogy ki ne csomagoljak: „Ne haragudj Bandi bácsi, de a te vissza­húzódási szándékod azokat igazolja, akik állítják, hogy csak gondolataid, célkitűzéseid épkézlábak, cselekvésre viszont képtelen vagy. Irtózol a hatalom gondolatától, mi más ez, mint a tehetetlenség bevallása?! Most már elhiszem, azért alakítottál külön pártot, hogy mindig kicsiny maradj s a hatalom megragadására sohase legyen esélyed. Cserben hagyod azokat, akik benned bíznak". Vártam, hogy erélyesen rendre utasítson és értésemre adja, hogy elvetettem a sulykot. Csodálko­zásomra nem ezt cselekedte. Töltött és minden átmenet nélkül arról kérdezett, hogy barátunknak, Bodnárnak hogy fizet majd a szőlő ? Kitérőjét olybá vettem, hogy okvetetlenkedő, ille­téktelen szájjártatónak tart, aki nem érdemel választ. Nagy-nagy hézagokkal, kihagyásokkal kihúztunk még egy beszélgetéses félórát, aztán felálltam, hogy elköszön­jek. Máskor is elkísért a kapuig, így nem találtam szokat­lannak, hogy velem indul. Ezúttal azonban nem állt meg a kijárat torkában, hanem jött mellettem tovább. Poroszkálósan, magába mélyedve. Pálkövének van egy „idegenforgalmi" pontja, a vasúti töltés és a Balaton közötti savanyúkút. Ásványvíz fakad itt; Révfülöpről, Rendesről, Kővágóörsről szá­mosan zarándokolnak ide, hogy korsóikat megmerítsék. Ekkor is egy egyszerű öltözetű asszony hajolt a barlang­formájú mélyedés fölé, hogy teletöltse edényét. Zsi­linszky úgy állt meg, mintha erre a kanna-gübbesztő nőre lenne kíváncsi. Holott az öbölnél abbahagyott téma izgatta. — Foglalkoztat, amit a parton mondtál — köszörült egyet a torkán. — Azt hiszem, gorombán eltúlzod je­lentőségemet. Miért kellene valakinek továbbgürcölni, ha egyszer elérte a politikai nyugdíj-korhatárt ? — Azért Bandi bácsi —, feleltem nyomatékosan, — mert a kiugrás sikere esetén mégcsak az új élet elő­feltétele teremtődik meg. Újjá kell varázsolni ezt az országot s a feladat elől egyszerűen nem térhetsz ki. Ha mások nem, rákényszerítenek erre a frontról vissza­áramló katonák, akik szenvedéseik megváltóját látják majd benned. Badacsony mögött már korábban lebukott a vörösre változott világító korong, a hegy tömör árnyékká ko­morodott, sötéten, behemót testének súlyával hajolt a táj fölé. Zsilinszky szeme e fenyegető mozdulatlanság fe­lé kalandozott. — Nem, nem, nincs igazad! — rázta fejét tagadólag. — Amit csinálok nem több, mint amit egy ezredpa­rancsnok tesz, akinek csapatát elvágták a törzstől s azt neki kell megmentenie. Kivágom magamat az egységgel a gyűrűből s ezzel helyreáll a vezetés folyamatossága. Elváltunk. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a hatalomtól való ösztönös ódzkodás, legbensőbb lényének jellemzője. Adni magából, ami tulajdona; verekedni azért, amiben hisz, de sohasem a személyi haszon reményében. Energiája nem olyan töltésű volt, hogy a mindennapi munka szolgálatába lehetett volna fogni. Félelem nél­küli, középkori szemléletű lovag volt, az a fajta, aki kiáll a bajvívó térre, hogy megvívjon a sereg nevében s ha úgy adódik, meghaljon simán, teatralitás nélkül. A cselekvőképtelenségéről terjeszett vádak igazak vol­tak, de kizárólag ilyen értelemben. Majdnem bizonyos, hogy hatalom-viselőként nehezen találta volna helyét, egyszerűen azért, mert a sereg előtt véghez vitt párbaj­jal teljesítettnek érezte volna kötelességét. A halálnál is súlyosabb megpróbáltatás lett volna számára a pozíció. Talpassy Tibor 16 241

Next

/
Oldalképek
Tartalom