A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Talpassy Tibor–Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre a pákövei törpebérlő. – A pálkövei Bajcsy Zsilinszky-bérlet története

FÜGGELÉK A PÁLKÖVEI BAJCSY-ZSILINSZKY BÉRLET TÖRTÉNETE Talpassy Tibor író-publicista, aki már fiatalon csatlakozott Bajcsy-Zsilinszky Endréhez és előbb az Előőrs, majd a Szabadság с lapjának lett a munkatársa, érzékletesen leírja visszaemlékezésében: mit jelentett az antifasiszta harcban immár negyedszázada mártírhalált halt nagy magyar hazafi számára Pálköve. Az alábbiakban a háború pusztításait nagyjából átvészelt dokumentumok : hivatalos és magánlevelek segítségével közlünk egy históriai összeállítást a pálkövei bérlet létrejöttének és a ma emlékmúzeumnak berendezett Bajcsy-Zsilinszky háznak a történetéről : Zsilinszky Endre már az 1920-as évek első felében felfedezte Pálkövét, a Balaton-partnak ezt a különleges szép részét, amelyet marhalegelőnek tartottak nyilván a kővágóörsi községházán. Zsilinszky akkor a MOVE elnöke volt és ilyen minőségében szívesen résztvett a fiatalok, a MOVE-cserkészek nyári táborozásain. Balatoni barangolásai során elvetődött Révfülöp környékére is és nagyon megtetszett neki a pálkövei partrész, ahol barátaival együtt sátort vert, fürdött, vitorlázott, esténként pedig — sokszor a tábortűz fényénél — nyársat sütve, néhány pohár bor mellett elbeszélgetett a magyar sorskérdésekről, vagy éppen a bor hatására rázendített kedvenc nótáira. A Zala megyei alispánhoz (Kővágóörs akkor Zala megyéhez tartozott) 1927. október 7-én írt leveléből kiderül, hogy Zsilinszky mikor járt először Pálkövén: „Öt esztendeje ismerem Révfülöpöt, amióta itt nyaralok. Azóta legkedvesebb kirándulóhelyem csolnakkal a Révfülöptől kb. 4 kilométernyire, a rendesi állomástól kb. 1,5 km-nyire fekvő Pálköve..." Tehát 1922 óta járt Pálkövére nyaralni. Hivatalos irataiból és beadványaiból tudjuk, hogy 1925 őszén Kővágóörs község hegybírójával és körjegyzőjével történt előzetes megbeszélés után kérvényt intézett a kővágóörsi közbirtokossághoz a pálkövei bérlet ügyében. Az első beadványban még 15 évre kérte a Pálkövénél elterülő, a vasúti sínen túl a kikötő és egy savanyúvíz-forrás közt húzódó földsávot. Újabb beadványában, 1926. április 3-án már 25 évre kéri a haszonbérleti szerződés megkötését. Arra hivatkozik, hogy a kérdéses terület, amelyet valaha marhalegelőnek használtak, az utóbbi években teljesen „bitang terület", amelynek nagyçbbik fele tele van nagy gödrökkel, mert úgy látszik a MÁV onnan hordatott el követ és földet pályaépítési célokra és ezért annak rendbehozatalához hosszabb időre és komoly anyagi befektetésre van szükség. „Ebben az esetben — mint írja — valóságos kis paradicsomot tudnék ott teremteni és végül minden fa, gyümölcsfa, megjavított föld és egyéb érték — minden ellenérték nélkül jutna a közbirtokosság tulajdonába a bérleti szerződés lejártával." Levelében azt is megírja, hogy milyen tervei vannak a bérlettel és azon túlmenően egész Pálkövével. Mint a közbirtokossághoz intézett levelében írja: „Szeretném ezt a pár száz négyszögölnyi keskeny területet rendbe hozni, planírozni, parkírozni, és egy kis épületet is ráépíteni, egy nyaralót. Hiszem, hogy ha Pálköve gyönyörű fekvését szélesebb körben ismertté tennénk, ezzel ez a bérlet kiindulópontja volna Pálköve betelepítésének, esetleg egy szép új fürdőhely kialakulásának." Kérelmét azonban a közbirtokosság nem sietett elintézni. Mint utóbb kiderült : nem kevés ellenzője is volt a közbirtokosságban a bérleti ügynek. Zsilinszky ezért arra kényszerült, hogy — a főjegyzőtől kezdve az alispánig — ismételten sürgesse az ügy elintézését és igyekezzék a közbirtokosság, illetve a helybeli tekintélyesebb személyiségek között szövetségeseket szerezni a bérlet kedvező elintézése érdekében. Annak ellenére, hogy az 1925 őszén elindított hivatalos beadványára már 1926. május 6-án a körjegyző „a kérdésnek lényegben való elintézéséről" értesítette Bajcsy-Zsilinszkyt, a közbirtokosság döntése váratott magára. A huzavona egyik okáról Gere József mérnök értesítette Zsilinszkyt. E szerint egysek kifogásolták, hogy elzárta az utat a savanyúkúthoz. A képviselő 1926. szeptember 19-én, Pálkövéről keltezett levelében arról tájékoztatja a főjegyzőt, hogy ez csak rosszindulatú kifogás, „mert hiszen az út, gyalogút is, kocsiút is a sín túlsó oldalán van s egy lépés kerülő nélkül ép úgy elérhető fent a savanyúkút., mint ezen a keskeny csíkon keresztül". Zsilinszky a körjegyzői levél birtokában hozzálátott a munkához: kb. 1200 négyszögölet körülkeríttetett, megkezdte a kőhordást, a fölösleges bozót kiirtását, a használható fák és bokrok fölnyesését, az utak kijelölését stb. De még 1927. február 3-án is csak arról értesítette őt Schmidt körjegyző, hogy rövidesen megtartják a közbirtokosság gyűlését, ahol majd jóváhagyják a szerződést. Zsilinszky ezért is sürgette az ügy elintézését, mert az 1926. évi választási harcok alkalmával — amelyek során a kormányzati terror Budapesten és Derecskén is megbuktatta őt — meghűlt és tüdőcsúcshurutot kapott. Erről tájékoztatja 1927. január 26-án egyik révfülöpi ismerősét, valamint másnap a főjegyzőt, megírva azt is, hogy betegsége miatt, felépülése érdekében Olaszországba kell utaznia. Olaszországi üdüléséről visszatérve — egyéb ügyei mellett — ismét foglalkozik a pálkövei bérlet intézésével is. Úgy látja, hogy a leghelyesebb, ha most már az alispánhoz fordul. Négy nagyalakú beadvány-papíron írt levelében 1927. október 7-én részletesen leírja az egész bérlet-ügyet és tiltakozik a csúfos huzavona miatt, ahogy a kővágóörsi közbirtokosság kezeli a bérleti szerződés kérdését. Zsilinszkynek ebből a beadványából kiderül, hogy Kővágóörs képviselőtestülete 1926. május 2-án egyhangúan elfogadta a bérleti szerződést és elfogadásra ajánlotta a közbirtokosságnak. Miután közben megszüntették a közbirtokosságot — amiről Zsilinszky egy véletlen találkozás alkalmával a Zala vármegyei alispántól értesült — már nem volt szükség annak hozzájárulására. A bérleti szerződés hivatalos ügye végül is kedvező fordulatot vett és az alispán 1928. január 26-i levelében értesíti Zsilinszkyt az ügyben tett intézkedéseiről. A leveléhez csatolt 34855. szám./ni. 1927 számú ügyirat szerint ugyanis az alispán arra utasítja a tapolcai főszolgabírót, hogy Bajcsy-Zsilinszky pálkövei bérlete ügyében gyors és kedvező döntést hozzon és azt terjessze fel az alispáni hivatalba. Az 1928. március 30-án kelt főszolgabírói határozat — úgy tűnik — elmozdítja az ügyet a holtpontról, mert április 12-ére elrendeli a bérleti szerződés megkötését a kővágóörsi körjegyzői irodában. De a Bajcsy-Zsilinszky hagyatékban talált feladóvevény és ezzel kapcsolatos járásbírósági végzés az 1929. évre szóló 30 pengő összegű bérleti díjat tartalmazó bírói letétről azt bizonyítja, hogy még váratott magára a bérleti szerződés kedvező és megfelelő elintézése. És ez az eset 1930-ban is megismétlődött. A rendelkezésre álló iratok tanúsága szerint csak 1932ben került sor a bérleti szerződés megkötésére. A szerződés értelmében Bajcsy-Zsilinszky Endre 25 évi időtartamra kapta volna meg a pálkövei területet. Zsilinszky közben — mint említettük — hozzálátott a telek pacifikálásához: bekerítette a földsávot, kulturált körülményeket teremtett a bérleten. 1927 telén a megépített pincéjét — ahol a szükséges bútorait, szerszámait, edényeit stb. tartotta — ismeretlen tettesek feltörték és kirabolták. A kezdeti sátorozás után Zsilinszky a maga és vendégei számára kényelmesebb megoldást : nádból épített házat létesített, majd felépítette a bungalowot (a ,,bungi"-t), amelyben a fekvőhelyen kívül asztal és könyvespolc is elfért. Ez már nemcsak a pihenésre, de a munkára is alkalmas építménynek bizonyult. Egy magyar parasztház megépítésének a gondolata szinte már kezdettől fogva foglalkoztatta. Nem egy cikket is írt a magyar népi építészetről, a balatonvidéki magyar parasztházak sajátságos stílusáról. (Lásd illusztrációinkat!) Anyagi viszonyai azonban csak 1937-ben engedték meg neki, hogy melengetett tervét valóra váltsa. A népi építészetet utánzó, romantikus ízléssel készült parasztház alapjául az a balatonszemesi ház szolgált, amelynek fényképe Padányi Gulyás 242