A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Talpassy Tibor–Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre a pákövei törpebérlő. – A pálkövei Bajcsy Zsilinszky-bérlet története

egyik hű paraszthívének ajándékát fogyaszthatjuk. A bor Révfülöpről, Miklós Aladár szőlőjéből került a finom harapnivaló mellé. Szinte el sem lehetett kerülni, hogy a beszélgetés ne zökkenjen hamarosan a háború témájára. A kimenetelt illetőleg akkor már mi is magabiztosak voltunk. Annál inkább izgatott valamennyiünket, miként csattan majd az ostor a hátunkon. Rubletzky a Revíziós Ligánál dolgozott akkor, amely a közhiedelemmel ellentétben, Fali Endre vezetésével, már a háború előtt letért eredeti rendeltetési útjáról s amolyan hivatalos külpolitika mögötti tevékenységet fejtett ki. Nyugatra vezető titkos csatorna volt — Genfben, Stockholmban, Lisszabonban különösen talpraesett ügynökökkel, akik ügyesen kiépített összeköttetéseik felhasználásával igyekeztek a nyugati szövetségesek ottani képviselői felé minél gyümölcsözőbb kapcsolatot kiépíteni, elhatárolva magukat a hivatalos, német-barát politikától. Rubletzky ezeknek az ügynököknek frissen hazaküldött jelentéseiről számolt be örömmel. Hamis szemhunyorítással kísért elégtétellel „súgta meg", hogy egyik, kint dolgozó, jóvágású fiúnak sikerült Churchill családjának egyik nőtagjával kapcsolatokat kialakítani s ez milyen hasznot jelenthet az elkövetkezendő időkben. Természetesnek vettem volna, hogy a hír Zsilinszkyt is jókedvre hangolja, de nem ez történt. Elkomolyodott, szó nélkül koccintott, majd hörpintve a borból, azt a meglepő kijelentést tette, hogy egy ilyen kapcsolat Bevin felé sokkal célravezetőbb lenne. Azért lepődtem meg különösen, mert az angol miniszterelnököt igazi, nagy formátumú államférfinak tartotta s eleddig az ő széles látókörében bízott leginkább. Meglepődésemnek kifejezést is adtam. — Nem Churchill képességeivel van baj — jegyezte meg Zsilinszky, külön hangsúlyozva minden szót —, arról változatlan a véleményem. A tömeg azonban ritkán értékeli vezetőiben a képességeket. Ez a sors vár Churchillre is. Ő nyeri meg az angoloknak a háborút, az első választáson mégis a munkáspárt fog győzni, tehát Bevin lesz az angol külpolitika irányítója. Emiatt kellene a kapcsolatokat feléje keresni. Rubletzky is, jómagam is csak bámultunk, elképzelhetetlennek tartottuk az angol nép ilyen fokú „hálátlanságát". Zsilinszky reális szemléletmódra figyelmeztetett s meggyőződéssel hangoztatta abbeli hitét, hogy a háborút általános balratolódás követi. Nem titkolta, hogy erre a várható kifejletre Kállay miniszterelnököt is figyelmeztette, azzal a célzattal, hogy ne pazarolja hiába erejét a fennálló rend megmentésére. Helyeselte Kállaynak azt a tettét, hogy fokozatosan nyugatbarát diplomatákkal cserélte ki a semleges államokban levő követségek vezetőit, de nem titkolta előtte azt a véleményét sem, hogy ez kevés az üdvösséghez. A kormánynak, szerinte, az utána következő, más világnézetű kormány helyzetét kell megkönnyítenie, ezt kívánja az eszélyesség, a mindennek fölött álló nemzet érdeke. És ekkor érkeztünk el a legmeglepőbb fordulathoz. Egyoldalúnak, következetesképp keveset érőnek nevezett minden diplomáciai erőfeszítést, legyen az hivatalos, vagy bújtatott, amely nem vet számot a harmadik és talán legfontosabb tényezővel: a Szovjetunióval. A negyvennyolcas zászlók visszaadásakor, a román válság idején mutatott magyarbarát szovjet megnyilatkozások idején, a kezdeti német előnyomulás őrjöngő diadalmámorával szembeszállva tett már a Szovjetunió fontosságát és jóhiszeműségét elismerő nyilatkozatokat Zsilinszky. Ám amit most mondott, már határozott állásfoglalás volt. Borbély felvillanyozódva tudakolta, mit jelent a házigazda kijelentése gyakorlatilag? Zsilinszky hosszan válaszolt. Igyekszem a lehető legnagyobb pontossággal összefoglalni a lényeget. Hivatkozott a hadihelyzetre, a vállalt terhek arányára, amely tényekből természetszerűleg következik; hogy a Szovjetunió szava mindenben döntő lesz. Megint a realitást említette s balgának nevezett minden olyan politikát, amely arra számít, hogy a harctereken első Szovjetet a tárgyalóasztalnál másodhegedűsi szerepkörbe lehet visszaszorítani. Elismerte Sztálin komoly államférfiúi képességeit, ezért — mondotta akkor — ha van is fenntartás bennünk irányában, félre kell azt tenni. Bizonyos vonatkozásban előnyösnek is nevezte azt a körülményt, hogy a Szovjet tényező lesz a békekonferencián. Feltételezte, hogy az oroszok otthonosabban igazodnak el a középeurópai politikai szövevényben és alkalmasint pártatlanabbak is lesznek, mint amilyennek az első világháború után az antant hatalmak bizonyultak. „Ha semmi mást nem remélhetünk tőlük — mondotta határozottan —, az bizonyos, hogy a megfojtásunkra fenekedő, fertály-sovinizmusokat megzabolázzák". Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy kapcsolatot kell találni a Szovjetunió felé is — honi kommunistáink megnyerése révén. A lehetőségek latolgatása közben aztán Rubletzky felvetette, hogy a vele baráti kapcsolatot tartó Pálffy György közvetítésével, az itthoniak vezérének tekinthető Rajk Lászlót kellene megközelíteni. Zsilinszky azonban tájékozatlan volt a Kirgiz fedőnév alatt tevékenykedő vezetőemberről s elutasítóan megrázta fejét. Ő az akkor itthon tevékenykedő kommunisták közül Kállai Gyulát értékelte legmagasabbra. Borbély azonban sietett figyelmeztetni bennünket, hogy a kommunistáknál pártfegyelem van, teljesen valószínűtlen tehát, hogy a rendszer elsepréséért küzdő párt beleegyezését adná akár Rajk, akát Kállai titkos kijuttatásához, hogy kint a hatalmon levő reakciós irányzat megbízásából tárgyaljanak. Az estébe nyúló beszélgetés vége mégis az lett, tapogatózni kellene legalább, mit lehet elérni. Szóba került az is, hogy Kállairól a miniszterelnök Kállayval tárgyaljon Zsilinszky. Erre azonban, tudtommal, nem került sor. Fali Endre azzal ellenezte meg a tervet, hogy a nyilasok,besúgóik útján, hamar értesülnének mindenről, parlamenti botrányt rendeznének s azt is kikényszeríthetnék, hogy hazaárulás címén Zsilinszkyt megfosszák mandátumától. A kormány nem is vállalhatna ekkora kockázatot, mert német beavatkozást hívna ki maga ellen és távoznia kellene. 239