A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Talpassy Tibor–Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre a pákövei törpebérlő. – A pálkövei Bajcsy Zsilinszky-bérlet története

6. Bajcsy-Zsilinszky az épülő ház tetőszerkezetén. 6. Endre Bajcsy-Zsilinszky auf dem Dachstuhl seines in Bau befindlichen Wohnhauses. 6. Bajcsy-Zsilinszky sur la charpente de la maison en construction. 6. Байчи-Жилински на стропилах строящегося дома. tarn Zsilinszkyvel és elmondtam néhány katonatiszttel, egyszerű polgárral folytatott beszélgetésem tartalmát. Ezek az emberek már számoltak azzal, hogy mi is teljesen a németek mellé sodródunk és óva intettek minden elhamarkodott cselekedettől. Én minden magyar megmozdulást az örök barátsági szerződés után elképzelzelhetetlennek tartottam s azt fejtegettem szállodai, vonatbeli vitatársaimnak, hogyha ez mégis bekövetkeznék, inkább baráti, mint barátságtalan lépésnek tekintsék részünkről. Abból indultam ki: ha mi szállunk meg területet, legalább azt kivonjuk a német katonai uralom hatálya alól s az ottlakó délszláv lakosságnak ez csak előny. Hiszen mi nem teremtünk számukra olyan elviselhetetlen helyzetet, a taposó német csizma helyett mindössze korlátolt kis hivatalnokocskák okvetetlenkedéseit kell elviselniök. Meghökkenésemre: Zsilinszky teljesen elhibázottnak tartotta okoskodásomat és nyíltan tudomásomra adta, hogy meggondoltabb is lehettem volna. Szerinte a frissen kötött örök barátsági szerződés kizárt minden kiskaput s nekünk csak akkor lett volna szabad megszállók gyanánt fellépni, ha erre a cselekedetre a törvényes jugoszláv kormány felkér bennünket ! Vallotta, hogy vitás kérdéseinkkel meg kellett volna várni a háború végét s akkor, szabad nemzetként kellett volna tárgyalóasztalhoz ülnünk. Különben is, szegezte le, az egész ügyet a következmények szemszögéből kellett volna megítélni. És ekkor olyasmit deklarált, amire akkoriban nagyon kevesen gondoltak. Megállapította, hogy Hitler rájött, miszerint Angliát nem kényszeríheti térdre, ezért fordítani kíván a támadás irányán. A Szovjetuniónak megy neki! Jugoszlávia lerohanása egyik láncszeme az új tervnek. Tudja, hogy a fegyverben levő jugoszláv hadsereg mindig komoly fenyegetés az oldalában, ezt a veszélyt igyekezett kiküszöbölni. Nekünk tehát, olvasta a fejemre, már azért sem lett volna szabad a Bácskát megszállnunk, hogy látszatra se legyünk Hitler bűnrészesei. Súlyos baklövésnek nevezte a beavatkozást a Szovjetunióval szemben is. A Szovjetunió barátságáról tett tanúbizonyságot a negyvennyolcas zászlók visszaadásával meg azzal, hogy a román kérdésben közös fellépést javasolt: ezért hát badarság volt a jóindulatot egy vármegyényi terület bizonytalan birtokbavételéért kockára tenni. Hangoztatta: érdekeink mindenben azonosak a Szovjetunióéval. Rosszallása akkor fokozódott elkeseredéssé, amikor itt, Pálkövén értesült, hogy Bárdossyék a bukoviniai székelységet a Bácskába kívánják irányítani. Mint összegezte, Bárdossyt eddig csak ostoba, vénlány lelkületű, látókör nélküli akarnoknak tartotta, új elgondolása viszont arra mutat, hogy végzetesen felelőtlen is. „Aki egy belső érintetlenségét évszázadokon keresztül megőrzött maroknyi népcsoportot tudatosan vesztébe küld, közönséges gazember!" — hangzik vissza fülembe ma is akkori megállapítása. Még aznap felkerekedett, hogy Pesten minden követ megmozgasson és a tervbevett áttelepítés esztelenségéről meggyőzze az illetékeseket. Néhány nap múltán érkezett vissza, teljesen letörten. Tájékoztatása szerint a kérdés lényegét Bethlen István megértette, vele közösen ment el Bárdossyhoz, de kettőjük összehangolt érvelése sem hatott. A szovjetellenes háborút elindító miniszterelnök ebben a kérdésben sem ismerte el rövidlátását. Arra a figyelmeztetésre, hogy háború idején, mindenképp vitásnak minősülő területre nem szabad annyi megpróbáltatást átszenvedett, faji hovátartozandóságában mindig hűnek bizonyult embereket kivetni, hetykén azt felelte, hogy a háború már eldőlt, tehát a terület sem vitás. „Mire mehet egy ország, amelyiknek ilyen tökkelütött miniszterelnöke van?" — tette fel a kérdést fogcsikorgatva Zsilinszky. Szemben Pálkövével, Balatonbogláron, Teleki jóváhagyásával, menekült lengyeleket gyűjtöttek össze, akiknek nagyrésze még Jugoszlávia megrohanása előtt átszivárgott a déli határon és csatlakozott a nyugati szövetségesekhez. A tábor azonban fennmaradt, átalakult formában. Németországból megszökött és nálunk menedéket kereső franciákat helyeztek el ott. A tábort senki sem őrizte, a menekültek kis körzetben szabadon járhattak-kelhettek s hogy-hogy nem, hamarosan értesültek, miszerint Pálkövén megtalálható a velük régtől rokonszenvező magyar politikus. Többen felkerekedtek közülük és átrándultak a tavon. Zsilinszky tárt karokkal fogadta őket s szemináriumszerű előadásokban ismertette meg velük a magyar történelmet, a régi francia—magyar kapcsolatokat, nem hallgatva el, mennyire oktalan cselekedet volt, francia szempontból 233