A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Talpassy Tibor–Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre a pákövei törpebérlő. – A pálkövei Bajcsy Zsilinszky-bérlet története

is, hogy Lajos annakidején Rákóczit, III. Napóleon az új szabadságharcot megindítani készülő emigrációt, az első világháború után pedig az önállósult Magyarországot könnyedén cserben hagyták. Sok franciát döbbentett rá, hogy a németek ellenében mennyire közös az utunk s milyen hiba volt, hogy erősítés helyett alaposan legyengítettek bennünket. Az átlátogató hadifoglyok között számos tanár, kezdő diplomata, politikai pályára készülő pártfunkcionárus, hivatásos katona akadt. Zsilinszky tehát joggal érezhette, hogy komoly missziót teljesít, amikor a szemeket nyitogatja. Olykor széles viták bontakoztak ki, hiszen a francia nem adja meg könnyen magát s ezeknek Zsilinszky külön örült, mert alkalma nyílt a kérdések minél tüzetesebb megtárgyalására. Bizonyos, hogy a balatonbogiári francia foglyok közül sokan váltak magyar-baráttá. Ezek a franciák, talán éppen mert ilyen sikerrel jártak a találkozások, egyszer aztán figyelmeztetést kaptak, hogy ne látogassák Pálkövét — különben megvonják szabadmozgást biztosító kedvezményüket. Nehéz volna határozottan állítani, de alapos valószínűsége van annak, hogy ezzel a francia-Zsilinszky fraternizálással volt összefüggésben az az 1942-es szándék, hogy a tábort feloszlatják. Zsilinszky, akárcsak a bukoviniai székelyek telepítési ügyével kapcsolatosan, ezúttal is gyorsan akcióba lépett. Ebben a kérdésben már több képviselőtársa támogatását sikerült biztosítani, közöttük kormánypártiakét is. Bárdossy azonban ezúttal is makacskodott s a kósza hír ezáltal komoly fenyegetéssé vált. A tábort csak az mentette meg, hogy időközben Horthy leváltotta Bárdossyt s az őt követő Kállay ilyen tekintetben megértőbbnek bizonyult. Az említett akciók során, de a kormány háborús politikáját támadó és a béke megteremtését sürgető parlamenti szereplései során is azt kellett tapasztalnia Zsilinszkynek, hogy pártja, a Független Kisgazda párt nem áll mögötte, ha lehet, elhúzódnak tőle, küzdelmében magára hagyják. Ez a „poltronság", ahogy Zsilinszky ezt a viselkedést aposztrofálta, annyira felháborította, 234 7. A padlásfeljáró a felirattal: anno Do. 1937. 7. Der Dachbodenaufgang mit der Inschrift: „anno Do. 1937". 7. L'escalier du grenier, avec l'inscription: anno Do. 1937. 7. Вход на чердак с надписью: anno Do 1937. hogy a pártból való kilépés gondolata is megfogant benne. Erről egy nyári, egész napos lenttartózkodás során értesültem. Elmondta, hogy a pártjabeliek felállnak a parlamenti padokban és kisompolyognak a teremből, amikor ő szólásra emelkedik. Mindössze Vásáry István és Szentiványi Lajos maradnak mellette. A nyilas és imrédysta közbeszólók rohamát így, néhány szocialista segítségét is beleértve, legyengülten kell állnia. Azon gondolkodik, hogy kilépve, újra megalakítja az 1935-ös választási csatavesztés után feloszlatott Nemzeti Radikális Pártot. Önállósulva szabadabban, bátrabban veheti fel a harcot, nem kell mindig azzal törődnie, hogy a parlamenti vihar után, otthon, szemrehányásokat tesznek neki és „mérsékletre" igyekeznek kényszeríteni. Érdeklődött, hogy régi, fiatalabb párthívei miként fogadnánk lépését ? * Nehéznek éreztem helyzetemet. Hiszen kérdésfeltevésének módjából könnyedén kiszűrhettem, milyen feleletre számít. Ellenkérdéssel válaszoltam. Nevezetesen azzal, számíthat-e a vele rokonszenvező két másik képviselő csatlakozására, ha szakít a Kisgazda Párttal? Egyideig tűnődött, aztán őszintén beismerte, hogy aligha. Bírja két társa bizalmát, de nem hiszi, hogy a szakítás útján is követnék. A párt, bár gyáva emberek vezetik, kifelé mégiscsak komoly tömörülésnek számít s ennek előnyeit a két rokonszenvező nem adja fel. Arra kértem Zsilinszkyt, gondolkozzék ő is a két társutas fejével. Hárman még pártot jelentenének, bár jelentéktelenné töpörödve, egyedül azonban a magányos farkas sorsa vár rá. Fenn kell tartania a látszatot, hogy mégiscsak komoly pártcsoportulás részese. Kilépését a háború végére kell halasztania. Komoran ebédeltünk meg s a hangulat délutánra sem engedett fel. Elválás előtt aztán Zsilinszky visszatért a témára, tudtunkra adta, hogy Tombor Jenőtől hasonló tanácsot kapott, de csak kényszerűségből hajlik meg. Nyíltan, kertelés nélkül megvallotta, hogy a párt óvatoskodását gyávaságnak tartja, a hivatalos vezetőket pedig alkalmatlan személyiségeknek a nehéz időben. Mint említettem, Pálköve egyre inkább otthonná, alkotóműhellyé nőtt. Rengeteg újságcikk mellett Zsilinszky itt írta meg „Újabb történetírásunk bírálata" című, 137 oldalas tanulmányát, Szekfű Gyulához címzett levél formájában, valamint a Genfben, 1944-ben, angol nyelven megjelent „Transsylvania Past and Future" című, Erdély jövőjével foglalkozó művét. Mindkét kéziratát fel is olvasta ott helyben ; a Szekfűhöz írt levelet többünknek, az angol nyelvű könyv magyar fogalmazványát külön nekem, mint erdélyi szülöttnek. Mindkét művel érdemes lenne behatóan foglalkozni. Ez az emlékezés azonban sem jellege, sem korlátozott terjedelme miatt nem bír el ennyit. Annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy a „Szekfű-levél" ma is izgalmas olvasmány és összefoglaló jellegű megnyilatkozása az