A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Berta István: Egy mesterember életútja. Budai József pápai ácsmester emlékkönyve

Egy mesterember életútja (BUDAI JÓZSEF PÁPAI ÁCSMESTER EMLÉKKÖNYVE) Egy mesterember életútja általában nem bővelkedik különleges eseményekben. Legtöbbjükről jó, ha annyit tudunk — még akkor is, ha nagy történelmi események részesei voltak —, hogy hol és mikor születtek meddig éltek. A hétköznapi ember reagálását a társadalmi környezet változásaira nem, vagy csak kevéssé ismerjük. A „tömeg", egy réteg vagy osztály viselkedését, érdekeit, indítékait utólag is viszonylag könnyen rekonstruálhatjuk, de hogy ennek a tömegnek egy-egy tagja hogyan viselkedett, élt, azt csak ritkán van módunk megismerni. Szerencsés egybeesés, hogy Francsics József pápai születésű borbélymester naplójának feldolgozása után

1 a Közlemények olvasóit most ismét egy pápai mesterember életével ismertethetjük meg, a közben változó gazdasági és társadalmi körülmények között korban előre haladva mintegy fél évszázadot. Budai József pápai ácsmester emlékkönyvét számunkra éppen az teszi értékessé, hogy belőle — ha néha hézagosan is — egy teljes életutat ismerhetünk meg. 42 év — ennyit élt Budai József — nem hosszú idő, de jelentőségét növeli, hogy egybeesik a vidéki munkásmozgalom megerősödésével, az első világháborúval, az 1918—19-es forradalmakkal, az ellenforradalom hatalomra jutásával és konszolidációjával. Tovább növeli az emlékkönyv értékét az is, hogy benne a forradalmi események leírása és az ellenforradalmi rendszer bírálata olyan korban íródott meg, amikor a fennálló rendszer minden eszközzel üldözte a forradalmaknak még az emlékét is. Ebből az időszakból megismerni egy ember életét, gondolatait és érzéseit, amely a sok egyéni vonás mellett természetesen általános, a munkásosztályra jellemző vonásokat is tartalmaz, úgy véljük minden, a történelmet szerető és e történelemmel foglalkozó ember számára értékes lehet. Budai József 1885. május 31-én a család harmadik gyermekeként született Pápán. Atyai nagyapja még marhakereskedő volt, de apja már ácsmesterként működött. A család lassú lecsúszása, a kisvárosban jelentős szerepet játszó kereskedői rétegből a kevésbé jelentős kisiparosi rétegbe, már a XIX. század közepén végbement.

2 Ennek ellenére viszonylagos jómódban éltek. A szűkszavú leírásból azonban nem derül ki, hogy a család a négy gyermek nevelésével, iskoláztatásával mennyit törődött? Valószínű, hogy Budai József az elemi iskola elvégzése után hamarosan az ács szakma elsajátításához kezdett. Pontos adataink Budai inaskodásának, tanonckodásának időszakára vonatkozóan nincsenek, csak annyit tudunk, hogy másodéves tanonc korában kiemelkedő szerepet vitt a pápai ifjúmunkás-szervezetben, ahol először titkár, majd alelnök és végül felszabadulásáig elnöki tisztséget töltöttbe. 1906nyarán már mint segéd az ácssegédek egyesületének vezetőségét szervezi át az egyesület titkáraként. Közben egyre szorosabb kapcsolatba kerül a mozgalommal, „... a legnagyobb odaadással gyakoroltam magamat munkásszónoknak. Azzá akartam képezni magamat" — írja. 1906 végén ő szervezi az ácssegédek mozgalmát a kollektív szerződés megkötéséért. Ez az első olyan, a mozgalmi tevékenységével kapcsolatos esemény, amelyről részletesen számol be emlékkönyvében. írás közben szinte újraélve, lelkesedve ismerteti az eseményeket. Büszkeséggel, de nem dicsekvési szándékkal mondja el: mit tett azért, hogy mozgalmuk győzelmet érhessen el. A sztrájk sikere ellenére hősünket megrágalmazzák a szakszervezeti központtól kapott ellenállási segély elsikkasztásával. A seb, amit ez a rágalom a fiatal segéden üt, sokkal mélyebb, mint azt bárki is gondolta volna. Hosszú időre kiábrándul mindenféle mozgalmi munkából. Sértődöttsége és kiábrándultsága olyan nagyfokú, hogy vezetőségi tisztéről való lemondása mellett még a városban sem érzi jól magát, és amint teheti, apja könyörgése ellenére Budapestre megy és ott vállal munkát. Budapesten a szakszervezeti központ vezetői megkísérlik, hogy Budai megbillent lelki egyensúlyát helyreállítsák, de hiába. Ő maga is panaszkodik, hogy bármihez kezd, a pápai emlék önbizalmát mindig megsemmisíti. így telik el másfél év (1907 augusztusától — 1908 teléig), amit a Velisch cégnél tölt el. Szorgalma azonban a régi marad. A politikai munka helyett szakmai ismeretei bővítésére törekszik. Miután Feldmann Ferenc kollégájából sikerül kiszedni, mivel tölti szabad idejét — Feldmann titokban az ácsmesteri vizsgára készül, de ezt még szobatársának sem meri elárulni, attól való félelmében, hogy ha ez kitudódik, akkor őt elbocsájtják állásából —, megkéri, vigye őt is magával, mert ő is szeretne tanulni. Tehát munka és tanulás foglalja le hősünket, és lassan úgy látszik begyógyul a régi pápai seb is. Ez a tény és Fritz mester ravaszsága — Fritz készítette fel őket a vizsgára — késztette arra, hogy visszatérjen 197