A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Cserny Margit: Adatok Veszprém megye 1848–49-es történetéhez

A képviselőházban szeptember 15-én ismertették Csány jelentését Teleky árulásáról. Batthyány azt javasolta, hogy a nádort, aki hivatalánál fogva az ország főkapitánya, kérjék fel a fővezérségre; azt remélte evvel, hogy Jellasics nem mer fegyverrel támadni a Habsburg főhercegre és a tisztikart is megszilárdítja hűségében. A nádor elfogadta a megbízást, sőt úgy nyilatkozott, hogy azt kötelességének tartja. 6 is Veszprémet jelölte ki a sereg összpontosítására, ahova 17-én meg is érkezett. Csányval is közli ezt, aki megindul a Keszthelyen összegyűjtött sereggel. Előre üzenetet küld a tapolcai főbírónak. Vargha sürgősen elrendeli, hogy „a járás összes lakói, kik csak karjukat emelni tudják, s hazájukat szeretik, szeptember 18-án délre a tapolcai síkon puskával, kaszával, dárdával, vasvillával táborba gyülekezzenek." Csány 18-án ott is van, innen írja vissza Bogyaynak Keszthelyre, hogy 19-én reggel 11 órára várja a nádort Tapolcára.

111 István főherceg azonban csak Veszprémig jött, erre Csány is oda indul. 19-én Nagyvázsonyból ír a megye összes fő- és alszolgabírájához nemzetőrökért, majd 21-én már Székesfehérvárról küld Bogyaynak meghatalmazást „erő gyűjtés"re. A nádor közben Balatonfüredre megy, hogy Jellasiccsal találkozzék. A megbeszélés szerint ennek a Balatonon kellett volna megtörténnie. A főherceg és kísérete a Kisfaludy gőzösön meg is jelent a kitűzött helyen és időben, Jellasics azonban nem. A táborba visszatért főherceget már várta a titkos királyi futár a paranccsal, hogy ne bocsátkozzék harcba Jellasicscsal, mert az nem volna összeegyeztethető császári hercegi mivoltával. A nádor ezután még megtartotta Veszprémben a csapatszemlét, buzdító beszédet tartott, majd még ugyanazon a napon, 22-én — anélkül, hogy Mógának, akit ő vitt magával Teleky leváltására — szólt volna, Budára távozott. Batthyány val elhitette, hogy személyes közbenjárással igyekszik a királyt megnyerni és nádori tisztéről lemondva Bécsbe szökött. Szeptember 21-én intézkedik a megye az ellenség várható útvonalának ellenőrzéséről. „Végh István alügyész az ellenség mozdulatainak kísérésére Nagyvázsonytól Keszthelyig terjedő vonalra kiküldetett."

112 Szeptember 23-án kerül először ellenség a megye területére, amint azt Majtényi István jelentette. Bár a mi nemzetőreink a Füreddel ellentétes parton a lakossággal együttműködve felvették velük a harcot, nem bírnak a túlerővel. Közben Keszthelyen készen álltak a védelemre, nehogy a gyülekező sereget erről az oldalról hátbatámadhassa az ellenség. Hat ágyút állítottak fel a Gát-dombon, hatot a Miklóstemetőben és ugyancsak hatot a plébániaföldeken. Közben igyekeztek zavarni a felvonuló ellenség utánpótlását. A keszthelyi nemzetőrök szeptember 24-én hajtottak végre egy bravúros akciót. Balogh Ferenc városbíró, aki egyben nemzetőrkapitány volt, szervezte a rajtaütéseket. Már előző napon hírt vettek Jellasics egy utócsapatának közeledéséről, amely 7 ágyút szállított. Kémeket küldtek Kiskomáromba, kifürkészni a csapat létszámát. Reischer georgiconi tanár és Rozmanics ügyvéd paraszti ruhában, szalmásszekéren mentek a felderítőútra. Míg azok végére jártak küldetésüknek, Keszthelyen összeverbuváltak 60 önként vállalkozót s a kis csapat levonult a sávolyi majorba, ahol a kémekkel megbeszélt találkozó volt. Az útbaeső falvakból többen velük tartottak. Nagy elkeseredéssel vették a hírt, hogy nincs remény az ágyúk megszerzésére, mert azokkal már messze járnak a horvátok. Azonban némi vigasztalást nyújtott a harcrakész csapatnak a 72 kocsiból álló élelmiszerutánpótlás közeledésének híre. Szekerenként 2—3 emberből álló kísérettel vonultak, de így is legalább kétannyian voltak, mint a mieink. Mesterházy János a szécsényi erdőt szemelte ki támadásra alkalmas helynek; vastag fatörzsek mögé rejtőzve várták itt az ellenséget. Hajnali 2 órától kezdve várakoztak, míg 7 óra tájban megérkezett az első szekér; de ellenkező irányból. Jellasics postáját vitték Zágrábba. Remek fogás volt ez! Mesterházy biztos fedezettel, felbontatlanul Pestre küldte a 136 postazsákokat, a két foglyul ejtett katonát pedig Keszthelyre kísértette. Mintegy másfél óra múlva a várt szekérkaraván is megérkezett. Megvárták, amíg a zömük áthalad előttük, aztán Bory nemzetőr-dobos megadta a jelt a támadásra. Gerbics puskás első lövése megállította a társzekereket, aztán iszonyú lármával, puskalövésekkel megriasztották őket. A hirtelen rajtaütésnek sikere volt; 130 lovat, 300 mázsa lisztet, ugyanannyi zabot, köpenyeket, sapkákat, fegyvereket zsákmányoltak a szétugrasztott ellenségtől. A zsákmányt, amelyet 32 000 forintra becsülték, nyilvános árverésen adták el a keszthelyi városházánál. Bontz szerint nem is csak 130, de 240 ló került kézre; az élelem közt sok szalámi és kettős zsákokban finom liszt. A zsákokon kétfejű-sasos ónpecsét volt; „Karlstadt 1848" felírással. Az árverésen befolyt összegből a harcolókat megjutalmazták, a kormánytól ezenkívül 800 forint jutalmat kaptak Jellasics elfogott postájáért.

113 (Gőzsy Kálmán és Bontz József nyomán. Gőzsy Kálmán 1848. január 10-től a Georgicon megszűntéig az úrbér előadója volt.)

114 A Balatonfőkajári nemzetőrök is jó fogást csináltak. Szeptember 27-én Lepsénynél megtámadták Jellasics postáját. Bár a kísérő őrséget leverték, a kocsisnak sikerült a bőrzsákba varrt postával megszökni. Ezt Hoffmann postamester továbbította Siófok felé, de arra meg három somogyi kanász támadta meg és kerítette kézre a postát. A Ház ülésén felolvastak ezek közül egy levelet, amelyből ismét bebizonyosodott, hogy Jellasics a császár felbujtására cselekszik. E levélből 300 példányt kinyomtatva publikáltak. íme a levél: „Cs. kir. hadügymin... gr. Baillet-Latour Tivadar úrnak. Főszálláshely Kiliti, Balatonnál Sep. 23. 1848. A minő háládatos vagyok excellenciád k. gondoskodásáért az utóbbi pénzküldeményt illetőleg, éppen olly sürgetőleg vagyok kénytelen excellenciádat ismételve minél előbbi, s elégséges menynyiségért megkérni a mellettem lévő hadi pénztár számára. Jelenleg Ausztria közügyéért cselekvő seregemmel Magyarországon vagyok... "

115 A területünk keleti részén átvonuló fosztogató banda ellen a megye igyekszik védelmet küldeni. Külön bizottmányt nevez ki a Mezőföld védelmére, és utasítja: „.. .az ellenség ellen a nemzetőrséggel és a nép erejével intézkedjen, s ha az erő elegendő nem volna, ide Veszprémbejelentést tegyen."

116 A segítségre szükség is van, mivel Jellasics katonái kegyetlenül bántak el a védtelen lakossággal. Raboltak, gyújtogattak, garázdálkodtak. A nép ezek láttán igyekezett ártani nekik, amint az a túlerővel szemben lehetséges volt. „Mező Szent Györgyöt dúló Horvátokból néhány azok által, úgy a Kajáriak által is 3 agyon veretvén, miután az ellenség bosszújától tartani lehet, azok részére segítség kéretik, azomba a nemzetőrök részint Komáromba, részint Vas megyébe vonatván össze, s ezek segítségül nem lehetvén, a Somogy megyei nemzetőrök, kik Veszprémben tanyáznak, oda küldetnek, nekik töltények és 112 kasza kiszolgáltatni hagyatott."

117 A csajági nemzetőrség főhadnagya is kérte a Bizottmányt, hogy a Veszprémben állomásozó nemzetőrséget, mely az ellenség közbeeső állása miatt a többi csapathoz úgy sem csatlakozhatna, küldje le a Mezőföldre. Megemlíti, hogy az ellenség kisebb utócsapatai, részint élelmi, részint hadiszerekkel, egyéb poggyásszal gyakran keresztülvonulnak a vidéken, melyeknek feltartóztatása kisebb erővel is lehetséges.

118 A megye megküldi a kért csapatokat, és nemcsak azok ellátásáról gondoskodik, hanem a Lepsényben állomásozó huszárokat zabbal, a zalai nemzetőröket pedig „minden szükségesekkel" ellátja.

119 A Keszthely és Sümeg vidékén toborzott őrsereg 1160 embere Kisfaludy Móric vezérletével a fehérvári táborba indult. Csány szeptember 22-én tudatja Zalával, hogy meg van elégedve az útban lévő létszámmal. A tapolcai járás nemzetőreinek 2000 fős csapata is oda indult 26-án, Vigyázó Ferenc parancsnoksága alatt. Erőltetett menettel érkeztek meg Zámoly, Mór vidékére szeptember 27-én és 28-án. Hozzájuk csatlakoztak Várpalota és Inota nemzetőrei. Útközben — kö-