A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Molnár László: A herendi porcelángyár művészeti törekvései 1825 és 1850 között

JEGYZETEK 1 Willy Doegens: Meissner Porzellan, seine Geschichte und Künstlerische Entwicklung. Dresden, 1921. S. 69., 79. 2 L. Schnorr von Carolsfeld: Porzellan, der europäischen Fabriken des 18. Jhdts. Berlin, 1916. 3 Mihalik Sándor: Adatok a regéczi porcelángyártás történetéhez. Művészettörténeti Tanulmányok 1957. 109—152. o. Molnár László: A Herendi Porcelángyár a reformkorban. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963) 231—245. o. 4 O.Sz.K. Aprónyomtatvány tára. Veszprém megye etnográfiája, Herend népességét 454 főben jelöli meg. 1850. 2447. sz. 6 Molnár László: i. m. 234—235. o. • Molnár László: i. m. 236. o. 7 A Herendi Porcelángyár jelenlegi kiállításának berendezését 1964-ben Gaubek Júlia belsőépítész tervezte. A kiállítást Tasnádiné Marik Klára művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum osztályvezetője rendezte. A kiállításra kerülő porcelánokról a régi leltári számokat, egyéb jegyeket, bemutatók céduláit eltávolították. 8 Empire formaadású edények a XIX. sz. első évtizedeitől előfordulnak hazai keménycserép-gyárak termékei között. Ugyancsak ilyen edényeken használták a bécsi eredetű mázalatti kobalt festésű Wiener Ranftl mintát is. (Batiz, Igló, Körmöczbánya, Kőszeg, Miskolc, Pápa stb.). e Molnár László: Iparművészeti törekvések a reformkori Magyarországon, (kandidátusi disszertáció) 1963. kézirat, IV. fejezet 191. o. 10 Az „5" számjegy amennyiben formaszám, egész sorozat edény készítésére utal. Nem valószínű, hogy a szám korongos jelölésére vonatkozik, mert Stingl herendi működése idején kizárt, hogy ott egyidőben ilyen nagyszámú korongos dolgozott volna a műhelyekben. A hasonló formaadású, de különböző méretű empire kannák a hazai edény-manufaktúrák legtöbbjében készültek, így valószínűbb a forma jelölése. 1 ' Szabad György : A tatai és gesztesi Eszterházy uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. 82. o. Bp. 1957. 12 Kiemelés az Iparegyesület által rendezett pesti kiállítás katalógusából: „Tárgyjegyzék az 1846-ik évi Iparműkiállításhoz. — VII. terem: 166. Fischer Móricz porczellángyára Herend, Veszprém megyében. Ő fönnségének, Országunk Nádorának mellképe, asztali kávés s thée készletek, díszedények rococo ízlésben." Einige Jahrzehnte nach Entdeckung eines europäischen Verfahrens zur Herstellung von Porzellan war die Art der Aufbereitung des Kaolins, dieses edlen keramischen Grundstoffes zur Herstellung von Gefäßen, Geschirr und Plastiken kein Geheimnis mehr. Gegen Mitte des XVIII. Jahrhunderts begann man in einer ganzen Reihe europäischer Länder mit der Herstellung von Porzellan, damit ging natürlich gleichzeitig auch jener Prozeß vor sich, der allenthalben zur künstlerischer Verformung dieser edlen keramischen Masse führte. Die feudale "Staats- und Gesellschaftsordnung des XVIII. Jahrhunderts war in ihrer künstlerischen Geschmacksrichtung dem Spätbarock und dem Rokoko ergeben, was nicht nur in der architektonischen Gestaltung von Bauwerken, sondern auch auf dem Gebiet aller Künste entscheidend zum Ausdruck kam. Im Falle der hauptsächlich auf höfische und feudalherrliche Initiative zustandegekommenen Porzellanmanufakturen und -fabriken war es nur natürlich, daß ihrem Schaffen diese Stilrichtungen das Gepräge gaben. Aber auch die zeitgenössischen Fayencen und im allgemeinen Dekor und Formenwelt von Przellanen und Keramiken orientalischer Herkunft drückten sich in der Formgebung der europäischen Porzellane aus. In den ersten Jahrzehnten des XIX. Jahrhunderts war es mit der ersten großen Blütezeit der Plastifizierung des Porzellans vorbei und in den meisten Manufakturen begnügte man sich mit dem Kopieren und der Erneuerung der Formenwelt früherer Kulturepochen, unbeschadet der neu aufgekommenen Bestrebungen, die darauf ausgingen, durch Massenherstellung den Bedürfnissen breitester bürgerlicher Kreise zu dienen. 13 A magyarországi művészet története П. (1800—1945) szerk. Zádor Anna II. kiadás Bp. 64—65. o. 1962. 14 Molnár László: A Herendi Porcelángyár a szabadságharc idején. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (1964) 281—292. o. 15 OL Duschek anyagok 1848/49 L/108. 18 A 6 személyes étkészlet; 6 mély, 12 lapos és 6 csemegés tányérból, leveses, pecsenyés, tésztás, salátás tálakból és szószoscsészéből áll. — A 12 személyeshez, már 48 lapos, 12 mély, 12 csemegés tányér, leveses tálak, pecsenyéstálak, salátás és tésztás tálak, valamint szószoscsészék és fűszertartók tartoznak. — Az ilyen, vagy még ennél is nagyobb számú étkészlet összeállításokhoz, mint a 24 személyes, külön csont-tányérokat, előételes tálat és tányérokat, leveses csészéket, evőeszköz tartókat stb. készítenek. Hasonló a teás, csokoládés, mokkás, süteményes, szendvics készletek összeállítása is, ahol a nagyobb együtteseket számtalan különböző edénnyel egészítik ki. 17 A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnoka reformkori metszet-gyűjteményében található lapok szolgáltak előképül a litofán porcelánból készített gyertya-ellenzőkhöz. 18 Az Iparművészeti Múzeum porcelán gyűjteményének számos Alt-Wien darabja, amely a XIX. sz. első felében készült, bizonyítja a színbeli különbözőséget. Valamennyi petrezselyem minta empire formaadású edényeken található. — Szükséges megjegyezni, hogy a korabeli hazai keménycserép manufaktúrák is használtak „petrezselyemlevél" díszítményeket, azonban a bécsi porcelánoktól eltérően nem stilizált, hanem naturalisztikus formában, többnyire egyszínű, sötétebb zöld mázalatti kézifestéssel, ritkábban sablonnal készítve. 19 Georg Wogt: La porcelaine. Paris, 1893. p. 169. dessin 59. 20 VÁL. Közgyűlési jegyzőkönyvek 1847/2557. sz. és u.ott. Közgyűlési iratok 1847/2557.

sz. 21 Hans Mayer: Böhmisches Porzellan und Steingut. Leipzig, 1927. S. 32. 22 Hans Mayer: i. m. S. 36. 23 Willy Doegens: i. m. S. 170—175. 24 A képaláírásoknál szereplő rövidítések: HPGY=Herendi Porcelángyár IM = Iparművészeti Múzeum Budapest VBM =Veszprémi Bakonyi Múzeum Unter den besonderen ungarischen Verhältnissen wurden auf dem Versuchsgebiet der Porzellanerzeugung erst im ersten Drittel des Jahrhunderts Erfolge erzielt, die es den Fabriken in Herend und Regéc ermöglichten, sich auch auf eine laufende Produktion einzustellen. Mit dem größten Erfolg arbeitet bis zum heutigen Tag die Manufaktur von Herend. Über sie gehen die ersten Aufzeichnungen bis zum Jahr 1825 zurück. In ihnen wird der Name eines gewissen Vince Stingl genannt, der es mit den Versuchen so weit brachte, daß ihm auch die Herstellung verformbaren Porzellans gelang. In seinen künstlerischen Überlegungen ließ er sich vom Gedanken leiten, die ihm aus den böhmischen (Sudetenland) bekannte Massenproduktion auch nach Ungarn zu verpflanzen. Hierbei fehlte es ihm jedoch an den nötigen Finanzmitteln, aber auch an fachmännischer Ausrüstung und den unentbehrlichen Fachkräften. So geschah es, daß nach den ersten ungarländischen Produktionserfolgen die Werkstätten in die Hände eines gewissen Unternehmers namens Móricz Fischer kamen, der sich dort in den Jahren 1839/40 als Besitzer etablierte. Die vorgenannte Stingl-Ära der ungarländischen Porzellanerzeugung dauerte anderthalb Jahrzehnte, in welcher Zeitspanne auf dem Gebiet der Manufaktur teils der Wiener EmpireStil vorherrschend wurde, teils aber nahm man sich die Formgebung und den Dekor der Fabriken von Schiagenwald als Muster. Móricz Fischers Unternehmergeist war es zu verdanken, daß er die Mittel aufbrachte, um die Werkstätten zu einer richtigen Manufaktur auszubauen. Darüber hinaus aber hatte er auch Sinn dafür, der Manufaktur ein künstlerisches Die ungarische Porzellanmanufaktur von Herend und ihre künstlerischen Bestrebungen in der Zeit von 1825 bis 1850 122