A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Molnár László: A herendi porcelángyár művészeti törekvései 1825 és 1850 között

virágokból komponált. A világos-zöldes fondszerű alapra purpur és sötétzöld enyhén hullámzó csíkokból hálós szövetmintát komponált a festő, amit még aranyozással is gazdagított. Az „illatszer tartó" mint porcelánforma kevésbé jelentős, a XIX. sz. közepe táján használt csiszolt cseh üveg előkép alapján készült. A tárgyat formai megjelenítésében átvezetőnek tekintjük a század második felének, már az eklektikát kedvelő kispolgári ízléshez, amely inkább a külsőségekben mint az anyaggal lényegrokon művészi tartalomban kereste igénye kielégítését. A tárgyak eredetére mindössze egy-egy megjegyzéssel utalunk, de ez is mutatja, hogy a herendi Porcelángyárban az 1840-es évek végére Fischer Móricz döntött üzemének jövő21. Illatszertartó Herend, 1844, IM. 21. Parfümbehälter (Herend) aus dem Jahr 1844, (IM). 21. Récipient de parfum, Herend, 1844, IM. 21. Флакон, Херенд, 1844-й год, IM. béli tevékenységét, művészeti célkitűzéseit illetően. Olyan edényeket és tárgyak sorozatát alakította ki, amelyek díszítményei az akkor már klasszikus hírű európai és keleti porcelánok megközelítő másai voltak. Hazánkban az ilyen porcelánok iránt megmutatkozó társadalmi igény már az 1840-es években is jelen volt és a század második felében egyre fokozódott. Ugyanakkor már nemcsak a határainkon belül, hanem más országokban is élénken érdeklődtek a művészi herendi porcelánok iránt. 20. Papucsalakú tintatartó Herend, 1846, HPGY. 20. Pantoffelförmiger Tintenbehälter (Herend) 1846, (HPGY). 20. Encrier en forme de pantoufle, Herend, 1846, HPGY. 20. Чернильница в форме тапочка, Херенд, 1846-й год, VBM. 120 19. Teás csésze Herend, 19. század közepéről, VBM. 19. Teeschale (Herend) aus der Zeit um die Mitte des vorigen Jahrhunderts, (VBM). 19. Tasse à thé, milieu du XIXe s., VBM. 19. Чайная чашка, Херенд, середина XIX века, HPGY. A MŰVÉSZETI EREDMÉNYEK Első kísérletnek tekintjük tanulmányunkban az eredmények ilyen értelmű felvázolását, amelyet még részletekre kiterjedő elemzés fog követni, éppen a herendi és az európai porcelánművészet problémakörében. Az európai porcelán történetét feldolgozó korábbi szerzők legtöbbje csak a XVIII. században alakult gyárakkal foglalkozik és azok működésével be is fejezi munkáját. Nem kerül előtérbe még az olyan régebbi terjedelmes összefoglalásokban sem a XIX. században alakult gyárak története, mint Henry B. Wheatley: Art Work in Porcelain (London—New York 1883); I. G. Theodore Graesse: Guide de l'amateur de Porcelaine et de Poteries (Dresden 1885); Georg Vogt: La Porcelaine (Paris 1893); L. De Mauri (Ernesto Sarasino): L'Amatőré di Maioliche e Porcelaine (Milano 1914); vagy L. Schnorr v. Carolsfeld: Porcellan (Berlin 1912). Tanulmányuk szövegében nem említik a herendi porcelánokat, mindössze a jegytáblákon mutatnak be a gyár jegyei közül. A múlt század második felében Herend számos nemzetközi kiállításon sikerrel szerepelt, amiről nemcsak hivatalos elismerések, hanem már művészetét értékelő kritikák is tanúskodnak. Összefügg ez azzal a történelmi ténnyel, hogy eredeti, egyéni stílust nem hozott létre. A herendi porcelángyár nem mérhető a XVIII. századi jelentős gyárakhoz. Azonban szerepe van ebben annak is, hogy nem készültek olyan művészettörténeti feldolgozások és összefoglalások a gyárról, sem a XIX., sem a XX. században, amelyek külföldi kutatók, művészettörténészek érdeklődését a herendi porcelán iránya-