A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Horváth Attila: A vaszari és somlóvásárhelyi Hallstattkori halomsírok

A vaszari és somlóvásárhelyi Hallstatt-kori halomsírok A halomsír kutatás hosszú idő óta elhanyagolt területe az ősrégészetnek. A század eleje óta feltárt tumulusok száma igen csekély, s ezeknek is igen jelentős részét a magán érdeklődésből, a tudománykedvelő Lázár Jenő által feltárt halmok teszik. Éppen ezért kap bizonyos jelentőséget az alább ismertetendő néhány halomsír, mivel ma még gyér tudásunkhoz néhány újabb adatot szolgáltathat. Kisebb hiányosságai ellenéreis szép és érdekes kérdéseket felvető anyaguk másirányú hatásokat tükröz, mint amelyeket a korábban feltárt temetkezések, s egyikük keletkezésének időpontja talán többkevesebbvalószínűséggel meg is határozható. Éppen ez— mivel a korszak belső kronológiája mind a hazai, mind a szomszédos területeken meglehetősen bizonytalan,— ad bizonyos jelentőséget az anyag szépsége mellett e halomsírok anyagának. A társulati vándorgyűlés alkalmával tartott rövid előadásom összefoglalója volt az 1957-ben elkészített szakdolgozatomban feldolgozott anyagnak. Bár egyes kiemelkedő darabjai közlésre kerültek, többízben hivatkoztak is rá, a két ásatás anyaga mindmáig nem került közlésre. Ezért tartom helyesnek ezúttal nem az előadás, hanem a teljes anyagközlés közreadását, úgy, ahogyan annakidején elkészítettem. A szakdolgozat összeállítása idején a somlóvásárhelyi és vaszari ásatások anyaga a veszprémi Bakonyi Múzeumban még csak az 1930-as években megkezdett ún. szakosított leltárkönyvbe volt bevezetve, ahol rajzok és fényképek is illusztrálták az egyes tételeket. Eredetileg csak e leltárkönyvi hivatkozásokat tartalmazták a leletleírások. Minthogy azonban 1963-ban a két ásatás anyaga a szabványosított leltárkönyvbe is bevezetést nyert, a szövegben szerepel az új — végleges leltári szám is. Kivételt képeznek olyan tárgyak, amelyek időközben elkeveredtek, vagy a restaurálás közben (rossz vastárgyak esetében) felismerhetetlenekké váltak, esetleg teljesen tönkrementek. Ilyen esetekben csak a régi leltári szám szerepel. I. A SOMLÓVÁSÁRHELYI HALOMSÍROK Rómer Flóris a Budapesten 1876-ban megtartott régészeti kongresszus előkészítése folyamán a magyarországi lelőhelytérképhez igen nagyszámú, sokszor ma már elpusztult, fel sem ismerhető tumulust térképezett fel. Különösen nagyszámú halomsír csoportokat közöl a Dunántúl, és így Veszprém megye területéről is. Somlóvásárhelyről ekkor még tizenhárom halomsírt említ.

1 Később 1899-ben jogos büszkeséggel írja Darnay Kálmán, a leletek fáradhatatlan gyűjtője: „.. .nem merész azon állítás, hogy a Somló hazánk leggazdagabb lelőhelye, mely egymaga képes lett volna egész múzeumot megtölteni, ha csak egy félszázad óta a szőlő munkálatoknál a véletlenség által feltárt sírleletek némi figyelembe részesíttetnek. Ha őskori leleteinkre csak futó pillantást vetek, szembeötlőleg a hallstatti leletek dominálnak."

2 Már 1880-ban Ádám Iván számol be a Somló-hegyről származó, szőlőforgatás közben szórványosan előkerült, illetve szétrombolt halomsírból származó lószerszám díszről, bronzüstök töredékeiről és cserepekről,

3 valamint hírt ad arról is, hogy a hegyhez közelebb egy másik halomban „dárdahegyet, keresztvas nélküli kardot, tömérdek vasgyűrűt és vasfület stb. találtak a munkások."

4 Röviddel ezután Kleiszl Károly tudósít archeológiai leveleiben a hegy fennsíkján lévő hallstattkori telepről származó cserepekről. 1895-ben Darnay egy állítólagos lovassírból származó vaszabiát és kardot közöl, Kleisz K. pedig egy Dóba melletti halomsír gazdag leleteit ismerteti,

5 és ettől kezdve Darnay Kálmán lelkes gyűjtőmunkájának eredményeképpen a leletek egész sorát ismerjük a Somló környékéről. 1899-ben ismerteti az előkerült telepmaradványokat és urnatemetőt, valamint egy újabb halomsír leletanyagát. Ezzel egyidőben összefoglalja a már eddig korábban előkerült leleteket.

6 1904-ben ismét egy halomsír feltárásáról és az abból előkerült zablákról, csákányokról, lándzsákról számol be

7

, majd végül is 1913-ban a Somlóról szórványosan előkerült hallstattkori bronzszobrocskát mutat be.

8 A század elején megalakuló veszprémi múzeumba is érkeztek köztük hallstattkori leletek is a Somlóról, azonban ezek között kizárólag a telepről származó cserepekről, orsógombokról és egyéb telepmaradványokról, valamint egy szórványosan előkerült lószerszám díszről és zablapálcáról hallunk.

9 A Somlóról származó és a Magyar Nemzeti Múzeumból előkerült szórványos leleteket, közöttük lándzsákat, zabiákat, lószerszám díszeket Gallus Sándor ismerteti összefoglaló munkájában, és ugyanakkor együtt tárgyalja a Somlóról már korábban közölt leletekkel.

10 Mindezekből láthatjuk, hogy Darnay K. nem alaptalanul tartotta a Somló vidékét egyik leggazdagabb 109