A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Oroszlán Zoltán: A kilencvenéves Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat

célul ismerni." Mindjárt be is mutatta a Szob-ipolyparti régiségeket a kelta műveltségre vonatkozó megállapítások kíséretében. Utána Rómer Flóris tartott rövid előadást, melyben a vidéki egyesületekkel való összeköttetést hangsúlyozza és szükségesnek tartja, hogy a középiskolákban a történelemmel kapcsolatban a régészet is taníttassék. Ezután újra Pulszky Ferenc következett, aki bemutatta a fokorui aranylelet néhány darabját, egy Szeged-vidéki népvándorláskori csattot és Pécs-vidéki népvándorláskori fibulákat. Nyáry Jenő az aggteleki barlang ásatásának eredményeit ismertette. Csetneki Jelenik Elek a tököli ásatások leleteit mutatta be. Ez előadáshoz Pulszky és Rómer fűzött néhány megjegyzést, érdekesebbé tévén azt a hallgatóság számára. Az első előadáson mintegy negyvenen vettek részt. A társulat fokozódó érdeklődés mellett tartotta következő üléseit; a második ülésen Hampel mutatta be a polgárdi ezüst tripust, a harmadikon Ipolyi beszélt a magyar zománc kérdéséről, a negyediken Henszlmann a székesfehérvári ásatások eredményeiről. És a főtémákat mindig új leletek bemutatása kísérte, néha viták kíséretében beszélve meg azokat. Helyesen mutat rá az első év titkári jelentésében Hampel: „A tudományos előadásokat mindig szemléltető előadásokkal kötöttük össze, ez egyaránt szólt a szakfcrfiáknak, akik nyomon kísérhették és bírálhatták a magyarázatokat, a laikus közönség pedig bevezettetett tudományos kérdéseink titokszerűnek látszó tömegébe; így értük el célunkat: a régészetet szélesebb körökkel megismertetni és tudományunkat előbbre vinni". Érdekes egy kis statisztikai összeállítás: az első évben (1880) kilenc felolvasó ülésen 23 előadó 64 hosszabb-rövidebb előadást tartott, a másik évben (1881) ugyanannyi ülésen 27 előadó 39 előadást, a harmadik évben (1882) pedig nyolc felolvasó ülésen 21 előadó 25 előadást tartott. Az előadásokon gyakran szerepel gyűjtők gyűjteményeinek vagy e gyűjtemények egyes kiváló darabjainak bemutatása is, amely különösen hasznos volt az ország régészeti és műkincs állományának tágabb megismeréséhez. Elhangzottak beszámolók bel- és külföldi tanulmányutakon látottakról, különösen szerettek beszélni külföldön található magyar emlékekről. Vidéki kutatók is számosan jelennek meg az ülések felolvasó asztalánál, vagy küldik el jelentéseiket legújabb tevékenységük eredményeiről, szorosra fűzve így a viszonyt a társulattal. És az előadások nagy része megjelenik az Archaeológiai Értesítő hasábjain. Csak össze kell az Értesítő 1880. és következő évi köteteit az előzőkkel hasonlítani, hogy lássuk azt a nagy hatást, melyet társulatunk tudományunk előhaladására tett. A társulat működésének központjában mindvégig a felolvasó ülések állottak. Ezek a felolvasások néha nagyon hosszú időre nyúltak, mint például 1882. november 14-én Havas Sándor előadása „Fehéregyháza és Árpád sírja" címmel, melyről finom iróniával a következő feljegyzést találjuk az ülés jegyzőkönyvében : „A három óráig tartó értekezés igen kimeríté a tagok figyelmét". De nem hanyagolta el a társulat az alapszabályokban foglalt egyéb kötelezettségeit sem. Nagyszámú ásatást és néhány barlangkutatást végzett. Mások ásatásaira segélyeket adott, így Lipp Vilmosnak, Wosinszky Mórnak, Frőlich Róbertnek, Téglás Gábornak. Különösen fontos volt az a kutatás-sorozat, amelyet a millenáris kiállítás alkalmából a kultuszminiszter által adományozott 4000 forintnyi összegből végeztek honfoglaláskon régiségek felkutatása céljából. Ekkor kerültek elő a törteli, Zalaszentgrót-pogányvárosi, tokajvidéki és a bezdédi honfoglaláskori sírleletek. A kiadványok területén is jelentős eredményt mutathatott föl a társulat. Amellett, hogy az Akadémia régészeti bizottságával közösen kiadták az Archaeológiai Értesítőt, mindjárt az első években két évkönyvet bocsátott közre a tagok névsorának és a társulati élet eseményeinek megörökítésével. 1884-ben Pulszky Ferenc ötven éves írói jubileuma alkalmából Pulszky-albumot adott ki és Anton Scharff bécsi szobrásszal Pulszky-érmet csináltatott. A társulat adta ki Hampel Józsefnek „A bronzkor emlékei Magyarországon" című három kötetes nagy művét. 1887-ben meghalt Pulszky Ferenc. Utána Nyáry Jenő, annak halála után Forster Gyula következett az elnöki székben. Néhány sikerült vándorgyűlést is rendeztek, egyet Zólyomban, egyet Székesfehérvárott. Ismeretterjesztő előadássorozatokat rendeznek, hol a társulat legismertebb nevű tagjai adnak elő, sőt munkáselőadásokat is tartanak. Társadalmilag nagy nyereség volt és országos feltűnést keltett, mikor a „turini remete", Kossuth Lajos is a társulat alapító tagjainak sorába lépett. Külföldi szakemberek is többször jelentek meg a társulat felolvasó asztalánál, így O. Tischler, I. Undset, P. Reinecke. Az első világháború végével zárhatjuk le Társulatunk életének ez első szakaszát. Társulatunk a benne képviselt tudományszakok iránt fölkeltette a közérdeklődést, ezeket a tudományszakokat megkedveltette a közönséggel, érdeklődőket anyaggyűjtésre indított, ami sok számottevő régiségnek az országban maradását eredményezte. Közlönye az Archaeológiai Értesítő a régészetnek és művészettörténetnek sikeres terjesztőjévé vált nemcsak itthon, de a külföld felé is. A végzett munka a vezetőség érdeme mellett érdeme a társulat közönségének is, mely állandó részvételével, támogatásával és kitartásával segítette valóra váltani a vezetőség elképzeléseit. Ezt legjobban egy számszerű adat igazolhatja. 1915. év végén a társulat vagyona 23 630 aranykorona 58 fillér volt és a vezetőség már-már társulati ház vásárlásáról gondolkozott. A tagdíjfizetés morálja ekkor volt a legjobb a társulat életében. A tagdíj évi 5 aranykorona volt és a tagdíjakból esedékes bevételt a vagyoni kimutatás 2200 koronában tünteti föl, ami 440 fizető tagot tételez föl. Abban az időben nagyon szép szám egy tudományos társulat életében. A vagyont felsőbb nyomásra hadi kölcsönkötvényekbe kellett fektetni. A háború elvesztésével együtt a társulat vagyona is elveszett. A társulat életének második korszaka 1920-ban nagy őrségváltással kezdődött. Elnök Kuzsinszky Bálint egyetemi tanár, a Fővárosi Múzeum igazgatója lett, másodelnök Hekler Antal, titkár Gerevich Tibor 1922-ben a társulat névváltozást hajtott végre. Az ember 70