A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Oroszlán Zoltán: A kilencvenéves Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat

Kilencvenéves a Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Eremtani Társulat A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1847. évi soproni vándorgyűlésén javasolja először Érdy János „egy önálló archaeológiai társaság fölállítását". A javaslatból akkor nem lett semmi. Érdemes azonban megfigyelni, hogy tudományunk, a régészet, mely akkor a művészettörténettel együtt járt—-utóbbi külön megnevezése nélkül —, hogyan terebélyesedik, hogyan vívja ki helyét az akkori többi tudományok között a társadalmi és tudományos igényeknek megfelelően. 1858-ban megalakul a Magyar Tudományos Akadémia régészeti bizottsága, mely hamarosan megjelenteti az első régészeti orgánumot az Archaeológiai Közleményeket; ez időhöz nem kötötten jelent meg, az első gyűjtőhelye volt a régészeti és művészettörténeti értekezéseknek. 1860ban megjelent a Bakony, Rómer Flóris munkája, mely először nyújt példát egy zárt terület természetrajzi és régészeti földolgozására. 1866-ban megjelent Rómer Flóris és Henszlmann Imre tollából a Mürégészeti Kalauz, egyenesen azzal a célzattal, hogy a tudományos szaknyelvet népszerűsítse és vezető legyen a régészeti és művészettörténeti témák földolgozásában. 1868 őszén jelenik meg Rómer Flóris szerkesztésében az Archaeológiai Értesítő első füzete. Igazi „értesítő", mely tárgyak publikálása mellett a felmerülő régészeti és művészettörténeti kérdések tisztázását kísérli meg, ily módon vive előre a tudomány ügyét. A régészeti előadások helye akkor az 1867-ben alakult Magyar Történelmi Társulat ülései voltak, melynek közlönye a Századok szintén helyet adott régészeti tanulmányoknak. Döntő jelentőségű volt a régészet társadalmi és tudományos helyfoglalásában az 1876-ban hazánkban tartott ősrégészeti kongresszus, mely a bámuló világ elé tárta a magyar föld gazdag régészeti kincseit és ezzel a társadalom széles köreiben fölkeltette a régészet és művészettörténet emlékei iránt az érdeklődést. Ezután mind gyakrabban olvassuk a korabeli sajtóban, hogy itt és ott megbeszélések folynak egy régészeti társulat alakításáról. Különösen négy tudós férfiút emlegetnek leggyakrabban e törekvés megvalósítása terén : Ipolyi Arnoldot, Rómer Florist, Pulszky Ferencet és Henszlmann Imrét. A megbeszélések lassanként tetté értek. 1878. március 31-én a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósági termében Nyáry Jenő meghívására huszonhármán gyűltek össze a tudomány legillusztrisabb képviselői közül. Köztük voltak többek között Pulszky Ferenc, Ipolyi Arnold, Orbán Balázs, Henszlmann Imre, Nyáry Albert, Csetneki Jelenik Elek, Hampel József, Ballagi Aladár, Pulszky Károly, Thallóczy Lajos, Hunfalvy Pál. Az ülésen kimondták egy régészeti társulat megalapítását, közlönyül az Archaeológiai Értesítőt választották és alapszabály alkotó bizottságot küldtek ki. Május 12-én már el is fogadják az elkészített alapszabály tervezetet és azt megerősítés végett felterjesztik a felsőbb hatósághoz. Ugyanakkor egy kommünikében közlik a nyilvánossággal, hogy az új társulat címe Országos Régészeti és Embertani Társulat lesz. Egyelőre négy szakosztályból fog állani éspedig őstörténeti és embertani, antik emlék- és eremtani, magyar emlék-, érem-, címer-, pecsét- és fegyvertani, valamint egyházi régészeti szakosztályokéi. A társulat célját is körvonalazták a november 15-én megerősített alapszabályokban: „A társulat célja elsősorban az őstörténelemnek és ezzel kapcsolatban az embertannak művelése, kifejtése és a hazai közönség körében megkedveltetése. E főcélját rendszeres ásatások eszközlése, nyilvános gyűlések tartása, szakdolgozatok fölolvasása, azoknak kiadása, a hazai gyűjtők és szakkedvelők egyesítése, a magyar birodalom különböző vidékeire e célból teendő kirándulások által igyekszik megvalósítani. A társulat munkakörébe tartozik még a római, a középkori és a magyar régészet is, melyeknek művelését főcéljával párhuzamosan indítja meg". Az alapszabályok megerősítése után két nappal megtartották az alakuló gyűlést, melynek szónoka Pulszky Ferenc volt. Kijelentette, hogy „a társulat irányadó központja kíván lenni mindazoknak, akiket hivatásuk, foglalkozásuk és ügyszeretetük e térre vezet; kiváló súlyt helyez a kirándulások alkalmával eszközlendő ásatásokra, melyek rendszeresen folytatva hivatva lesznek őstörténetünk múltjából igen becses adalékokat napvilágra hozni". Az első választást is megejtették. Tiszteleti elnökké választották Ipolyi Arnoldot és Erdődy Sándort. Elnök lett Pulszky Ferenc, másodelnök Nyáry Jenő, titkár Hampel József. A szakosztályok elnökeivé Rómer Flórist és Lenhossék Józsefet, Pulszky Ferencet, Nyáry Albertet és Henszlmann Imrét választották. Az új társulat mindjárt kezdetben nagy népszerűségre tett szert, tagjainak száma még 1878-ban elérte a 400-at, akik közül 63 alapító tag volt, akik azonnal be is fizették a 100 aranyforint alapítási díjat. A társulat a következő év január 30-án tartotta első felolvasó ülését az Akadémia kis üléstermében, mely azonnal eldöntötte a következő ülések irányát és stílusát. Pulszky nyitotta meg az ülést és bejelentette, hogy „a társulat üléseiben nem a feszes akadémiai modort, hanem az egyes tárgyak élénk s a közönséget is érdeklő megismertetését fogja 69